Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-19 / 16. szám
1913. április 19. Evangélikus Lap. 16. sz. 3. oldal mit jelent az a felelősségelvállalás bevégzett tényekkel szemben. Jól mondja Masznyik az ösvény legutóbbi számában, hogy „egész egyházalkotmányunknak a legnagyobb gyengéje és érthetetlen következetlensége, hogy az egyetemes felügyelő nálunk egyetlen és páratlan főhatalom.“ A demokratikus önkormányzatnak valóságos satyrája ez, mikor bármely fontos, vagy kevésbbé fontos kérdésben javaslattételre bizottságot küldünk ki, amelynek tagjai az egyetemes felügyelő és a nyolc kerületi elnök. Hát eltekintve attól, hogy a nyolc kerületi elnök meg van szokva az egyetemes felügyelő akarata előtt meghajolni, képzelhető, hogy az ekkép alakított tanulmányozóbizottságnak véleménye ne legyen döntő. A bizottságnak ilyetén alakítása mellett bizony kár azért a költségért, amibe az egyetemes gyűlés kerül. Tehát vagy szervezzük másképp a bizottságokat, vagy térjünk át a consistorialis szervezetre. Arról pedig, hogy a lelkészfizetés-alapnak ad graecas calendas eltolt rendezése milyen legyen, máskor fogunk szólani. Előbb a kiküldött albizottság munkálatát szeretnők látni. A vallás és a tömeg lélektana. Dr. Zimanji Dániel. A terrorizmus akár megtorló (kővető), akár elijesztő (megelőző), alkalmazásának főcélja mindig az elijesztés, eredménye pedig az értelem elfojtása s az akarat leigázása. A tömegérzelmek kitörésének meg- gátlása csak időleges jogcím lehet, valójában ürügyül szolgál alkalmazásának állandósítására. Az elért eredmény pedig, t. i. az értelem s akarat leigázása, a tömeg nyers érzelmeinek kitörését segíti elő, mert minél kisebb az értelem, annál erősebb az ösztön, a szenvedély uralma. így jut a vallás önmagával, hivatásával ellentétbe, látszólagos hatások kedvéért. Ez a körülmény veti fel azt a kérdést, hogy a terrorizmusnak lehet e szerepe a vallásban ? Vájjon a tömegnek erőszakos életjelenségei adnak-e jogot ennek az alkalmazására? A vallás a vallásos érzületnek az életviszonyokhoz alkalmazkodó későbbi változata; bármily merev rendszerbe is foglalja a vallásos képzeteket és fogalmakat, soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ő léte az egyén érzelem- és gondolatvilágában bírja alapját. Tehát tevékenységének az egyéni lélekben kell megindulnia. Ha az egyénre nem tud hatni, ha az egyénben vallásos képzeteket nem tud teremteni, a sokasággal szemben csak múló nemes eredményeket tud elérni, vagy olyan eszközökhöz kénytelen folyamodni ama múló eredmények állandóságának biztosítására, amelyek először magát a vallást, másodszor a sokaságot, harmadszor az eredmények értékét alacsonyitják le. A vallás hivatása nem azonos amaz intézmények rendeltetésével, amelyek minden áron, esetleg az egyén legázolásával, meg akarják szerezni és fenn akarják tartani a hatalmat.* A vallás az egyénen át hat, az egyénekben iparkodik az egészet boldogítani eszméinek erejével. Előtte a tömeg időleges képződmény, a tömegélet némely jelenségei betegségek, amelyeket neki kell meggyógyítani. * Ilyennek tartják sokan az államot is. szolgálatát pótolta és a férfi annál gazdagabb, mennél több neje van. A nő legnagyobb bűne az, ha férjét elhagyja. Nem a nemi hűség fogyatkozása, hanem a gazdasági károsodás miatt. A büntetés nem az, hogy a férj a szökevényt megöli, hanem az, hogy jól megveri, sőt megcsonkítja. Azért nincs kizárva a nő megölése sem, sőt az emberevő ausztráliai néger meg is eszi megölt feleségét, nem szeretetből, mint a magyar népdal mondja, hanem azért, mert a fiatal emberhús szerinte a legizletesebb falat. A Queenslandi benszülöttek különben, amint Raizel Frigyes tanár elbeszéli, a halottakat rendszerint megeszik. A fiatal nő vagy asszony hulláját a rokonférfiak és azok, akik az elhalt nőt különösen szerették, felvagdalják és szeretetük jeléül, testének bizonyos részeit megeszik. Sajátszerü, hogy az apának nem szabad gyermekei hulláját megenni, az anyának azonban igen. Mintha a gondviselés itt is a fajfentartás érdekében gondoskodott volna arról, hogy a falánk apa gyermekeit el ne pusztítsa. Az anya étvágya ellen a gondviselés más módon biztosította a jövő nemzedéket, beleplántálván az anya szivébe az anyai szereidet. Az anyai szeretet az Isten legszebb adománya, amellyel az embert megajándékozta. Megtaláljuk azt a primitiv embernél, sőt az állatban is. Ezen szeretet nélkül az emberi nem régen elpusztult volna. Ez tartotta fenn az embert abban a sötét korszakban is, amikor a jégmezőkön egyedül önzésétől és vad ösztöneitől hajtva küzdött az elemekkel és a vadállatokkal. „Az anyai szeretet, mondja Reinhardt „Der Mensch zur Eiszeit in Europa“ című nagyon érdekes munkájában, volt az első társadalmi alakulásra vezető ösztön, amely a család csiráját lerakta, amelynek feje az anya voll.“ Az anya körül képződött a nemzedékek csoportja, akik mint „vérrokonok“ összetartottak. Jó sokáig ez a vérrokonság képezte azt a legfontosabb kapcsot, amelynek az apához, akit a gyermek gyakran nem is ismert, semmi köze és amelyhez a testvéreken kivül még az anya testvérei is csatlakozván, egy törzsöt képeztek. Az anya volt a primitivembernél a gyermek védője
