Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-19 / 16. szám

4. oldal.

Evangélikus Lap. 16. sz.

1913. április 19.

Erre alkalmasabb és hatékonyabb eszközöket és gyógyszereket kell találnia a terrorizmusnál.

A vallásnak tehát mivoltának megfelelőleg más úton kellene haladnia. Minthogy a tömegélet erőszakos nyilvánulásai időlegesek, a terrorizmusnak — ha egyáltalában szó lehet róla — szintén ideiglenesnek kellene lenni. Azonban a vallás a terrorizmussal járó, nagyon is érzékelhető, de kevésre értékelhető siker következtében alkalmazásához egyre könnyebben és szívesebben nyúl, aminek következtében az eszköz lassankint állandóvá válik és a vallás minden ténykedésében szerephez jut, még azokban is, amelyek nemcsak a tömegre, hanem az egyénre, esetleg csak az egyénre vonatkoznak. Így születnek némely vallás „parancsolatai“, amelyek erősebbek és szigorúbbak minden egyéb parancsolatnál.

A tömeg terrorizál; ennek viszonzása volna a vallás terrorizmusa. Ebből azonban egy kölcsönös, szakadatlan és végnélküli terrorizmus fejlődnék ki, ami nem lehet a vallás érdeke. Ennélfogva ez nem ok a terrorizmusra. Azonfelül a vallás és tömeg nem egyenlő két tényező; amaz állandó és erkölcsi intézmény a legnemesebb és örök célokkal, emez, bár szükségszerű, mégis véletlen és nyilvánulásaiban időhöz kötött képződmény : tehát eszközeik sem lehetnek egyenlők. Abból, hogy a tömeg terrorizál, nem az következik, hogy a vallás is erőszakoskodjék, hanem éppen az ellenkezője, sőt ezenfelül még az is, hogy a tömeget helyes irányítással a terrorizmus elhagyására, vagy mert ez szinte lehetetlen, mérséklésére bírja.

Bár minden arra inti a vallást, hogy a terrorizmust küszöbölje ki eszközeinek sorából, mégis gyakran használja. Sőt, hogy alkalmazásának sikere biztos legyen, különleges neveléssel iparkodik a tömeget a

és oltalmazója. Mig az apa az őserdőben vadászott és napokig nem látta családját, az anya a gyermekeknek nemcsak táplálkozásáról gondoskodott, hanem őket még a vadállatok ellen is védelmezte. Megható az az elbeszélés, amelyet Lumholz afrikai természetbúvár művében arról a néger nőről elmond, aki az oroszlántól megragadott gyermekét tüzes üszőkkel védelmezte és leperzselvén az oroszlán sörényét, azt meghátrálásra kényszerítette. Vájjon a mi modern anyáink vállalkoznának-e ilyesmire?

Reinhardt szerint a nő és nem a férfi a legrégibb kulturfentartó elem. A nőben, akit kemény munka és a férfi kíméletlen durvaságának csendes tűrése az önmegtagadásra tanított és aki gyermekeiért való önzetlen életében önzését naponkint és folyton legyőzni kénytelen volt, az anyai szeretet tette lehetségessé mindezt zúgolódás nélkül eltűrni. Ez az anyai szeretet egyáltalában minden magasabb kulturfejlödés kiinduló pontja.

(Folyt, köv )

maga céljainak megfelelően elő- és elkészíteni és a föltétien engedelmességhez hozzászoktatni. Az előkészítő munkában a tömeg benső meggyőzésére kevés gondot fordít, sőt leszoktatja arról, hogy egyáltalán valami meggyőződése legyen. A nevelésen kivűl egyéb intézményeket is vezetése alá akar hajtani. Ez a különben érthető és helyeselhető törekvése is elveszti erkölcsi alapját ott és akkor, ahol és amikor az intézmények is terrorizmusának mezőivé lesznek.

A két eszköz együttes szereplése.

A szuggesztíó és terrorizmus összevegyüléséből származik a terrorisztikus szuggesztíó és a szuggesztiv terrorizmus. Ha a vallás nem elégszik meg az érzet- és képzethangulatoknak a felfokozásával, hanem kényszer útján pl. földi vagy túlvilági élvezeteknek és büntetéseknek ígérgetésével akarja a hiszékeny tömeget rávenni, hogy a szuggesztiónak magát alávesse, vagy ha a szuggesztiónak keresését és befogadását különös erénynek, a kerülését pedig bűnnek jellegezi, nemcsak szuggerál, hanem terrorizál is. Viszont, ha a terrorral kezelt tömeg a terrorizmusba belenyugszik és szükségesnek, sőt jónak tartja, amiért is máskor szívesen fogadja vagy szinte gyönyörrel várja, a szuggesztiv terrorizmus esetével van dolgunk. Különben a kettő közt nehéz a határt megvonni már azért is, mert a két alapeszköz, szuggesztíó és terrorizmus, szintén gyakran érintkeznek egymással. így együttes alkalmazásuknak legtipikusabb termékében, a vallási fanatizmusban, hol az egyik, hol a másik jut előtérbe és csupán közös hatásuk eredménye dönti el, melyik az uralkodó elem. A szertartások a szuggesztíó eszközei, a bennök való kötelező részvételt azonban a terrorizmus biztosítja.

A kettőnek szerepét, jelentőségét és értékét egy mindennapi példával világítjuk meg. Vannak gyermekek, akik maguktól nem tudnak elaludni. Ezeket vagy ríngatással merítik álomba vagy veréssel vagy altatószerekkel. Az első voltaképpen szuggesztíó, a második terrorizmus, a harmadik a kettő együtt. Amilyen hatással van a gyermek idegvilágára egyszer-egyszer e három eljárás, olyan változást okoznak a tömeg lelkében az említett eszközök, de tartósan. A szuggesztíó, bár nem lényege a vallásnak, mindamellett alkalmazása — a kellő határokon belül — nem sérti sem a vallás természetét, sem a hivatását. Amennyiben a vallásos képzeteknek is van hangulata, mint más képzeteknek, a vallás és szuggesztíó közt lehetséges valamelyes harmónia. De egészen elüt a vallástól a másik eszköz, a terrorizmus, amelynek használatával nem a vallás formálja a tömeget a maga hasonlatosságára, hanem megfordítva, nem a tömeget emeli fel magához, hanem ő száll le a tömeg színvonalára. Sőt mihelyt a szuggesz- tióba belevegyül a legcsekélyebb terrorizmus, már elszakad közte és a vallás közt levő vékony kötelék.