Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-05 / 14. szám
1913. április 5. Evangélikus Lap. 14. sz. 5. oldal ragaszkodik régi eszközeihez és a társadalommal szemben is azokkal akar élni, amelyeket a tömeggel szemben alkalmazott, érthető, sőt természetes a társadalomnak az a törekvése, hogy az őt függő viszonyban tartó köteleket el akarja szakítani, magát, mint fejlődőt és haladót a vallás, mint maradi, fejlődni nem akaró és fejlődésre képtelen intézmény fölé iparkodik emelni, valamint az sem csodálatos, bár nem jogos, hogy a társadalom némely rétegei a vallást, mint szerintük fölöslegest, meg akarják semmisíteni. Ez a törekvés azonban azon az etkölcsi magaslaton áll, amelyen egyes emberevő népek ama kegyetlen szokása, hogy a saját népükhöz, sőt családjukhoz tartozó öreg embereket megölik és megeszik. (Folytatása köv.) KÜLFÖLD. A külföldi egyházi lapok gyakrabban kezdenek foglalkozni a magyarhoni egyházi állapotokkal. A német újságok nagy része megemlékezett (a Deutsch Evangelische Korrespondenz nyomán) a nagyszebeni áttérési esetről,ma pedig az „Allgemeine Evangelisch-Lutherische Kirchenzeitung“ 13. száma hoz két „érdekes“ hirt hazánkról. Az egyik Nyíregyházáról szól. És pedig következőkép: „Nyíregyházán sajnálatraméltó esemény történt. Az evang. egyház elhatározta, hogy a tót isten- tisztelet helyett minden negyedik héten csak magyar nyelvű istentisztelet tartassék. Ez alkalomból — a lapok jelentései szerint — melyekkel szemben persze nem hallgató, megjelenni. Ma is lelkesedéssel gondolok rá, hogy milyen igazi megilletödéssel, mennyi szép új benyomással távoztam mindig azokról az estékről. Ma is csak hálával tudok visszagondolni azokra az összejövetelekre, amelyeknek legfőbb varázsa abban volt, hogy egyforma gondolkodású, egymást megértő emberek gyűltek össze benne. Mulford, egyik munkájában megkapó igazsággal írja le azt a hatást, amit egy hozzánk nem méltó környezet reánk gyakorol. Azt mondja: „Ha egy férfi, aki akaratát egy célra tette fel, egy olyan nő oldalán tölti el szórakozási idejét, aki az ő terveit megérteni nem tudja, vagy nem akarja, ha megszokta, hogy gondolatait vele közölje,egy nagy quantum energiát veszít el, amelyre pedig célja elérése érdekében szüksége lett volna. Elveszti valósággal a saját eszményeibe és erejébe vetett hitét s nem lát mást, mint előre is csak a kudarcot. Miért? Pusztán csak azért, mert célnélküli, közön- bös emberekkel érintkezik. Sőt, ha még nem is közli velük gondolatait, azok tompa érzéketlensége, alacsony gondolkodása rá fekszik a saját lelkére. Elnyomja, erőtlenné teszi, szétszakgatja eszmékbe vetett hitét, tönkre teszi egész tettvágyát.“ (Folytatása köv.) árt óvatosnak lenni, Rohaéek József, a nyíregyházi közösségi mozgalom vezetője, egy röpiratot irt és terjesztett, melyben az evang. egyház vezetőségét a szláv nyelv elrablásának a vádjával illette. Emiatt a rendőrség behatolt abba a helyiségbe, melyben a közösségi mozgalom 300 tagja szokott összegyülekezni s feloszlatta a „Bethel“ nevű egyesületet. Vagyonát lefoglalta, Rohaéeket pedig a városból kiutasította. Az egész eljárást azzal indokoltak, hogy pánszlávpropagandát űztek. Rohaíek, Neukirchenben tanult, olt állítólag titkos orosz politikai társaságok ügynökeivel állott érintkezésben (!!). Hogy ő pánszláv, az abból is kiderül, hogy gyerekeinek Vladimir és Wera nevet adott (!). Ilyen kísérteteket láttak Nyíregyházán. Pedig a helybeli lelkész, Geduly Henrik evang. püspök tudhatná, hogy a közösségi mozgalom csak vallásos célokat tart szem előtt. Kár, hogy a rendőrséget fel nem világosította. Evvel az egyháznak s saját gyülekezetének nagy szolgálatot tett volna. Hogy ezek az emberek a saját anyanyelvükön akarják Istent dicsérni, ezt a törekvést neki meg kellett volna védelmeznie s be kellett volna látnia azt, hogy — ha sokan azért is csatlakoztak Rohaéekhez, mert az nekik az Isten igéjét anyanyelvükön hirdette, mit a hivatalos egyház tenni vonakodott — a tót istentiszteletek törlése legalább is korai volt s azért ezt az intézkedést meg kellett volna változtatni “ A másik hír a ferenchalmi papválasztással kapcsolatos eseményeket teszi szóvá s így hangzik: „h'ranzfelden (Délmagyarország) 150 evang. hivő kilépett az egyházból, mert a szótöbbséggel megválasztott papjukat, Hildebrand Keresztélyt nem akarták beereszteni. Az esperes Hildebrand ellen volt, aki pedig a magyarhoni evang. egyház legműveltebb theologusai és legkiválóbb szónokai közé tartozik, ezenkívül pedig a választásnál formahiba is történt. Hildebrand pártja törvényes vizsgálatot követelt. Midőn ezt is megtagadták, (a ferenchalmiak) nem akarták belátni, hogy miért ne lehessen az esperes hibája folytán az a papjuk, akit ők választottak s ezért kiléptek az egyházból. Ez a tény előrelátható volt, sőt Scholtz püspöknek előzetes tudomása volt róla, mert ez a kérvényben világosan meg volt írva. Az egyházi hatóság mégsem szolgáltatott ezeknek az egyszerű embereknek igazságot.“ Itthon mind a két esemény ismeretes. Még pedig régóta. Isten ments, hogy emiatt a két hír miatt szemrehányást tegyünk azoknak, akiknek címére ez a két hír adresszálva van. Nyíregyházán valószínűleg megérett a dolog arra, hogy minden negyedik vasárnap kizárólag magyar nyelvű istentisztelet tartassék s Rohaéek József rovásán is valószínűleg több volt, mint az, hogy gyermekeit tót nevekkel látta el. A ferenczhalmi eset is el van már rég intézve, amennyiben a ferenzhalmiak- nak egyhangúlag választott papjuk van (I. Ev. Lap 1913. évi 3. szám 7. o.) s a Hildebrand-féle 9 szótöbbséges választás már egy éves, illetve több, mint
