Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-05 / 14. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 14. sz. 1913. április 5. nyozott egyenes arányban. Az érzelmek könnyebben is nyilvánulnak a tömegben, több oknál fogva. Az egymagában gyenge, félénk egyén a tömegben erejének tudatára jut, aminek következtében olyat is mer tenni, amire különváltan nem volna bátorsága. Az egyén érzelmei, ha külső körülmények is keltették, maguktól lecsendesednek és elmúlnak. A tömegben az egyén dispozicióitól független az érzelmek lecsillapodása, mert efölött a tömeg rendelkezik, ellenben keletkezésük lehetősége az okok szaporodása miatt nagyobb. Továbbá az egyes emberben, a tömegbe kerülvén, más képzetek keletkeznek, mint különállása alkalmával. E képzetekben, eredetük miatt, több a szubjektív, hangulati elem, amely az objektiv, gondolati tartalmat elnyomni iparkodik, még pedig sikerrel. A tömegbe került ember gondolkodása annyira megváltozik, hogy ha módja volna, ő maga csodálkoznék legjobban a „csudás“ változáson. Még a homogén egyének csoportjára is áll ez, mennyivel inkább a heterogén elemekből alakult tömegre. A vallásos érzület a tömegben. Rátérve a vallásos érzület és vallás tevékenységére, ismeretes, hogy az egyes ember vallásossága érzelmesebb, okoskodó, de könnyen megnyugvó, kielégülő, ennélfogva hatása az egyénre erős, közvetlen és rögtöni. Társulás után a vallásos érzület megmaradhat az egyénben, de módosulnia kell, mert eredeti mivoltát megőrizve, éppen akkor szünetel a működése és akkor veszti el hatását, amikor erre a legnagyobb szükség tölti el azokat az órákat, amelyekkel mint szórakozásra adott szabad idővel rendelkezik. Mert hisz első sorban a társadalom iránti kötelezettség odaállít mindenkit a saját kötelessége teljesítéséhez. Beállítja a férfit a maga hivatásába, a nőt a maga házi teendői közé. Mikor ezeket a hivatással járó kötelességeinket teljesítjük, akkor vagyunk a legszorosabb összeköttetésben a tevékeny fejlődő, haladó társadalommal. Csak azután mikor a hivatásunkkal járó kötelességeknek eleget tettünk, lehet a társasérintkezést gyakorolnunk vagy mint mondjuk, társadalmi életet élnünk. S amilyen nagy fontossága van annak, hogy kötelességünknek mindig hűségesen tegyünk eleget, épp olyan nagy fontossága van annak is, hogy a szórakozásra rendelt időnket olyan környezetben töltsük el, amely lelkileg felüdít és szellemileg, erkölcsileg javunkat szolgálja. Egy alkalommal egy hívem keresett fel, hogy fia számára keresztlevelet kérjen ki. Természetes, hogy a beszélgetésünk szinte önkéntelenül terelődött arra, akinek a keresztlevelére szüksége volt, a fiára. Az én hívem, az édesapák elnéző büszkeségével beszélt a fiáról. „Alapjában — mondotta — meg vagyok elégedve a fiúval. Dolgos, igyekvő fiatalember, az anyagiakban is megbízható, csak egy hibája az, hogy nagyon szereti volna, mikor ugyanis a vallásos érzületű egyén a kisebb vallásos tudattal biró ember hatalma alá kerül, lévén ő a hajlékonyabb és szelidebb. így merül fel az a követelmény, hogy az emberiség vallásos közérzülete, illetve vallásos képzeteinek és fogalmainak rendszerbe hozott foglalata, a vallás, találjon oly eszközöket és módokat, amelyekkel a közösség ielkületére vezető és irányító hatást gyakoroljon, éppen a tömegérzelmek nyilvánulása idején. Emiatt kell az egyén vallásos érzületében rejlő benső kényszernek háttérbe szorúlni és a vallásban a külső kényszernek helyet adni. Ez a magyarázata annak, hogy, különösen a népek alacsonyabb műveltségi fokán, a vallás az emberi élet minden nyilvánulatába beleavatkozik : vezetni akar, mert a tömeget valakinek vezetni kell. A beavatkozás, amely nemcsak buzdításban és tanácsadásban, hanem parancsolásban és kényszerítésben áll, a tömeg, vagy mondjuk a nép lelkületén alapszik. A kezdetleges társadalom tömegeivel szemben csak a vallás rendelkezik azzal az erővel és hatalommal, amelyet a tömegek respektálni kénytelenek. A vallásból indulnak ki az irányító, átalakító, művelő hatások, melyeket érez a tömeg, a nép, a társadalom és azért hódol meg neki. A hódító és meghódított közt folytonos kapcsolat van, a vallás hat a tömegre, a tömeg visszahat a vallásra, a vallás javítja a tömeget és társadalommá iparkodik tenni, emez a vallás eszközeit módosítja és mint társadalom nemesebb eszközöket vár a vallástól. Amíg a vallás hajlandó a már fejlett társadalom ilynemű óhajtását teljesíteni, semmi sem zavarja a harmóniát. De ha a vallás minden áron a társadalmat.“ Persze az én hívem a társadalom alatt nem az emberiség egy összefoglaló kifejezését értette, hanem azokat a könnyelmű cimborákat, akik körében fia kevés jót tanul. Ilyen szempontból tényleg mindenki számára nagy hiba, ha a társadalmat szereti. Azt hiszem éppen Kármán József, a mi losonci irodalmi nagyságunk panaszolja fel meggyőzően egyik kis tanulmányában, hogy Magyarországon mennyi fiatal tehetség parlagiasodik el, megy tönkre éppen azért, mert a megfelelő környezet, ahol szellemileg növekednie lehetne, számára hiányzik. (Tényleg igaz, hogy azok a francia szalonok, ahol a múltban, művelt lelkű asszonyok, nagyszabású gondolkodók és művészek adtak egymásnak találkozót, nagyban előmozdították a francia műveltség ama vezető szerepét, amellyel a többi nemzetek felett irányító befolyást gyakorolt.) Egy művelt, megértő szolid társaság tényleg üdülést és szellemi növekedést jelent mindenki számára. Leírhatatlan az a hatás, amit ilyen intim, a jó és szép iránt fogékony lelkek közössége az ember egész lényére gyakorol. Az ember támasztékot nyer a továbbépítésre, szárnyakat kap az emelkedésre. Én magam is szerencsés voltam budapesti hittanárkodásom alatt egy ilyen intim francia mintára tartott szalonban hetenként, nagyobbrészt, mint
