Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-02 / 9. szám

6. olda]

Evangélikus Lap 9. sz.

1912. március 2.

zódott elégedetlenségek augiász-istálóját, ez teremtheti meg aztán az Úr szavára az adott esetben az uniót.

Ha erre a primitiv unió-törekvési intézkedésre elég erőseknek bizonyulnak — akkor mehetünk megint, de csak egy lépéssel — tovább! Ha gyümölcsöt akarunk — munkálnunk kell elsősorban a talajt, ha eredményt akarunk — érleljük az erőt, ha erőt szeretnénk — ápoljuk a szellemet, ha szellemet akarunk — okosítsuk a kormányzatot! Mert ez utóbbiban van elrejtve az unió megvalósításának a — kulcsa!!

A lelkészjavadalmazás ügyében megindult mozgalom igazsága.

(Védelmül és válaszul Szimonidesz ev. lelkésszel szemben.)

Az „Evangélikus Lap“ folyó évi 7. számában „Levél a szerkesztőhöz“ cim alatt megjelent cikkedre vonatkozólag kedves ifjú testvérem, a nagy magyar költő szavával szólván, legyen szabad elmondanom rólad, hogy a cikkben „nem ón téptem le homlokodról, magad tépted le a (buzgósági) babért“. Iparkodom ezt be is bizonyítani a közérdekű ügy előterjesztése kapcsán.

Jónak láttad az ev. lelkészfizetésügyi mozgalmat igazságtalanul és bántóan bírálva megtámadni.

Igazságtalanul akkor, midőn állitád, hogy tervezetünk „az összes papi fizetéseket egyenlőkké“ teszi. Nem áll. Magad elismered, hogy az immár eléggé közkézen forgó s mihamar nyomtatásban is elterjesztendő tervezet szerint a rákospalotai s pesti magyar (és még vagy 3—4) pap kivételével a többi mind részesülne korpótlékban. Az igazság az, hogy nem rövidül meg senki; a rakospalotai s pesti magyar, ezen — hogy szives engedelemmel egy világi kifejezést használjak — külsőleg, belsőleg bizonyára gavallér papok javadalmazása marad, ahogyan volt: érintetlenül, hiszen nekik talán elég van ezidőszerint; a többi magyarhoni ev. lelkész mind kapna korpótlékot, de a fizetés mérvéhez arányosan, azaz (kisebb törzsfizetésnél) többet vagy (nagyobb fizetésnél) kevesebbet. Nivellálva a nagyobb díjazás nincsen, sem leszállítva, nem is lehet, nem is szabad erre gondolni (embertelenség volna!), de sőt, hiszen a tervezet szerint a kisebb javadalmazású testvér csak 10—20—30 év múlva juthat el gradatim azon fizetési magaslatra, melyen némely testvér Isten kegyelméből, saját erejéből s a hívek bizalmából kezdettől fogva áll. Az előretörekvés lehetősége és szükséges módja tehát meg van adva szeretve tisztelt egyet, ev. papi ért. elnökünk, Veres József felfogásával is

egyezően még abban a részben is, hogy a tanárok fizetése felé is közeledik a tervezet, csak éppen a teljes egyenlősítésben (amit mi sem akarunk) tér el.

De megfelel a tervezet a testvériségnek is, mert enyhíti az egyenlősítés felé vonzódó kongruás és az egyenlősítés ellen protestáló nemkongruás lelkészek törekvésének békebontó erejét. A nem kívánatos testvéri harc tüzeit már egyszer állottuk a nyugdij- kórdésnél; ne élesszük fel azokat újra. A cél most más nem lehet, mint a fizetésjavitás s evvel kapcsolatban fizetésrendezós is ott s úgy, ahol s ahogyan a szükség s az igazság és a testvériség szerint kell. A törzsfizetés mérsékelt emelhetése (2400 koronára) okozza a korpótlékok különbözőségét; ha a törzsfizetés magasabbra emeltethetnék, a számítás más volna.

A tervezet üdvözlői között nem egy nemkongruás lelkész is van, sőt az ovumnál, a kezdet kezdeténél, amikor a főbb pontok megállapittattak, a jelen volt

4 pap s egy felügyelő között egy nemkongruás esperes is volt.

Azt irod, kedves honti testvérem másodszor a mi munkálkodásunkról bántóan s támadóan, hogy: „Érdekes terv. Rávall alkotóira!“ Minek Írtad ezt? Volt erre szükség? Valami rosszban járó szövetkezet vagyunk mi ? Rávall alkotóira! Ez a testvértagadó beszéd, ez a két szó tépi homlokodról a babért! Nem a súlyos ütésért „Lombos-Krupec“ ellen (ón részemről a két szó fulánkját zsebrevágom s ott addig rázom, mig elkopik a mérge s szent lehet még a béke az öregebb s ifjabb testvér között), de tépi a két szó homlokodról a babért azért s akkor, midőn azt fejezed ki, hogy a „tervezetet a kongruás papok szó nélkül el fogják fogadni“, de vesztökre, mert ellenségeket szereznek magoknak“ s lészen „visszautasítás, kellemetlen diskusszió“ stb.

Szegény kongruás papok! Ugyan mit vétettek ?

5 mit vétenek akkor, mikor az igazi testvériségért s a mindennapi kenyérért küzdenek ?

Van azonban oly felfogás érvényesülésében is erős remény, mely szerint nemcsak kongruás lelkészek igazsága rejlik a tervezetben.

Egyházi vezérleti magasság helyéről kaptam a minap a többi közt e sorokat: „A mozgalmat alapjában véve helyeslem; a papi állás társadalmi helyzetének és megélhetési igényeihez mérten a tervezetben feltüntetett kívánságokat túlzottaknak nem tartom; az alapfizetés és korpótlék kombinálását a kiszámításban szerencsésnek vallom“. Ugyancsak egy előkelő világi férfiú az oszlopok sorából ide- vágólag ezt hangoztatja: „Olyan fát mozgatnak, melynek ledöntése nagyon is óhajtandó, hogy a rajta lévő gyümölcs végre-valahára a mi papságunk által is élvezhető legyen . . . Nekem az a meggyőződésem, hogy összetartásban és egyetértő eljárásban van az