Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-24 / 8. szám

1912. február 24.

Evangélikus Lap. 8. sz.

7. oldal

természettudomány tanításának segítségével. Korunk bölcseleti iránya pedig a vallás eszméivel hadilábon nem áll, hisz levetve a materializmust, határozott spirituális álláspontok felé hajlik. Büchner s követői ha nem is haltak ki, de már nem vezető egyéniségek a filozófia terén.

Amit a filozófiára mondottunk, az áll a szociális kérdésre is. A szociális viszonyok rendezése más probléma mint a keresztyén vallás. A szocializmusnak épp ezért a vallás sem ellensége, sem barátja nem lehet. A keresztyén hitről pedig csak egyot emelünk ki, t. i. hogy nem antiszociális. Nem az aszketizmust vallja, de — amint inár mondottuk — az emberi nem jólétét és boldogságát. Itt ismét Tolstoj nem érti meg az igazi keresztyénsógot, mert e boldogság fogalma nőm zárja ki a kulturember boldogságát. A kultúra s az abban való részvétel hozzájárul a jóléthez. A gyönyörérzés boldogság. Ez a keresztyénséggel teljesen összeférhető. Máskülönben államtant Krisztus nem adott s igy a keresztyén vallásnak külön szociális programmja nincs.

Végére jutva tanulmányunknak, láttuk tehát, hogy a helyesen felfogott keresztyénség és protestantizmusnak nincs mit félni a tudományos vagy szociális mozgalmaktól. Hogy az igazi keresztyén felfogás mi, erre vonatkozólag még egy nagy láng- észre akarunk hivatkozni, a nagy Hugo Victorra, „A nyomorultak“ cimű hatalmas regényében leír egy püspököt, aki igazán Jézust követi minden tettében, magához veszi azt a megszabadult gonosztevőt, akit mindenki és mindenhol elutasítottak. S e gonosztevő életét rajzolja e mű. 19 évig volt rab s életének hátralevő idejét, amelyet még oly sokféle viszontagságban tölt el, csak arra szenteli, hogy igazi nemes élettel s a nyomor enyhítésén fáradozva jóvátegye azt, amit vétett.

E püspök s Jean Valjean, az említett gonosztevő, keresztyének abban a felfogásban, amelyet mi vázoltunk. Minden cselekedetük a nemes lélek kifolyása, ahogy e hatalmas munka és Hugo Viktor lángeszének, mély gondolkodásának s fenséges, túlvilág! nyelvezetének a papíron ejtett nyoma. A végtelenség költője ő, amint a keresztyénség a végtelenség vallása. A végtelenség isteni lehelete hatja át mindegyik sorát, amint az igazi keresztyént is az elmúló, emberi cselekedetek teljesítésében a magasabb, az el nem múló érdekek, a szívnek az ég felé vonzalma vezeti.

Tanulmányunk nem minden részét dolgoztuk ki egyformán. De úgy hiszem e sokban vázlatos előadásomból is világosan áll előttünk, hogy a protestantizmus, mint a haladás elve, nemcsak hogy nem elavult világnézet, hanem összhangban van korunk felfogásával. Egyezik az emberi méltóság fogalmával, amely a folytonos előretörésben és fejlődésben gyökerezik. Amint a szív csak egyenlőséget, a szellem csak testvériséget, úgy az ész csak szabadságot ismerjen. S mi büszkék lehetünk, hogy protestánsok vagyunk, hirdetve azt, amiről már Luther is egy könyvet irt, a keresztyén ember lelkiismereti szabadságát.

A Luther Társaság, az E. E. E. gyám- intézet és az evangélikus sajtó.

Evangyeliumi egyházunknak a világosságot és a könyörülő szeretetet terjesztő két ikergyermeke: a Luther Társaság és az e. e. e. gyámintézet közel két évtized óta egyidőben számol be évi működéséről a vidék egyes kiválóbb evang. omporiumaiban tartani szokott vándorgyűlésein, attól a céltól vezéreltetve, hogy eszméik mind nagyobb sereget vonzanak táborukba. Az első időben tartott vándorgyűlések tényleg nagy erkölcsi haszonnal jártak mindkét intézményünkre, bár tagadhatatlan, hogy nem egy esetben meglehetős terhet is róttak a vendéglátó gyülekezetre Ezért mondta ki a Kassa városában tartott gyámintézeti közgyűlés, hogy jövőben nem kívánja igénybe venni a gyülekezeteknek anyagi kiadásaival járó vendégszeretetét. Ez a minden tekintetben helyes határozat — amint a következmények mutatták — nem változtatta meg közgyűléseink képét, amennyiben az érdeklődés vándorgyűléseink iránt nem csappant meg.

Más a kérdés, hogy maguk a közgyűlések kielé- gitették-e a közel s távolból egybeseregletteket ? mert eltekintve a közgyűléseket megelőzni szokott vallásos estélyektől — melyek nem egyszer túlterjedel- me8 műsoruk és felolvasásaik miatt bizony unalmasak voltak — maguk a közgyűlései rendszerint a szűkre szabott idő miatt nem foglalkozhattak oly behatóan mindazon kérdésekkel, melyek mindkét szent ügy előbbre vitelét hivatva lettek volna munkálni. E miatt különösen az utóbbi években bizonyos elégedetlenség kapott lábra, aminek úgy a Luther Társaság közgyűlésein, mint a lapokban nyíltan is kifejezést adtak. Erezték ezt a bajt intézményeink vezető férfiai is s emiatt foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy mind a kettő külön más és más helyen tartsa meg vándorgyűléseit.

Az bizonyos, hogy a mai rendszer mellett egyik a másikat komoly munkájában meggátolja, (e tekintetben mindig a Luther Társaság húzta a rövideb- bet), de még sem hiszem, hogy eme terv megvalósítása akár a Luther Társaságnak, akár az e. e. e. gyámintézetnek javára válnék. Magában egyik sem olyan erős, hogy ügye iránt nagyobb érdeklődést tudna kelteni. Sőt attól lehet tartani, hogy elválás esetén, a mostani érdeklődők egy részét egyiktől is másiktól is elvonva, a kitűzött célt teljesen lerontja.