Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-24 / 8. szám
II. évfolyam. 8. szám. Budapest, 1912. február 24. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. Főmunkatársak : Dr. MASZNYIK ENDRE. KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR. HIRDETÉSEK DIJA Kélhasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Sztehlo Kornél: Testvériség. — Koller István : A protestantizmus álláspontja korunk tudományos és szociális mozgalmaival szemben. — Dr. Szelényi Ödön : A protestáns lelkész a modern költészetben. — Pap Géza : A Luther Társaság, az E. E. E. gyámintézet és az evangélikus sajtó. — Dr. Szlávik Mátyás: Az eredendő bűn kérdése — (Sz-o.J: Belmisszió. — Hirek. — Pályázatok. Testvériség. Az Evangélikus Őrálló az egész vonalon offenzivába lépett az Unió és a kálvinistákkal való szövetkezés ellen. Az utolsó előtti számban Raffay Sándor mondott el — igaz, eléggé el nem ítélhető atrocitásokat a kálvinisták lélek- fogdosása és türelmetlenségéről. Súlyos vádat emelt gróf Degenfeld József, a református kon- vent világi elnöke ellen, ki a közös protestáns bizottság legutóbbi ülése alkalmából — de csak privát beszélgetésben — a Raffay által neheztelt állapotokra mosolyogva kijelentette, „hogy ezeket pedig megváltoztatni nem fogják.“ Valónak kell elfogadnunk, amit Raffay mondott, de miután gróf Degenfeld az Evangélikus Örálló-t valószínűleg nem olvassa, célszerűbb lett volna, ha Raffay ott nyomban, a közös bizottságban kért volna felvilágosítást gróf Degenfeldtől azért a bizonyos mosolygásért. Raffay elég objectiv és figyelemreméltó cikke után az Örálló 7. száma egyszerre három cikket áHít sorba. „Veritas“ és B. L. névtelen hősök engem támadnak meg, mert a dogmák külömbözőségében nem találok okot a szakadásra, mert hittétel és felekezet nélküli protes- tántizmust óhajtok létesíteni és Deák János „Testvériség“ címen védekezik a Debreceni prot. lap „Zelotismus“ cikke ellen és szemrehányást tesz a reformátusoknak a testvériség hiánya miatt. És ez az egész rettenetes háború miből keletkezett? Abból, hogy egy bizottság a két protestáns egyház főhatóságainak megbízásából a nagygerezsdi egyesség pótlása tárgyában egy szükségesnek látszó választott bírósági javaslatot készített és talán abból is, hogy Sztehlo Kornél volt ezen javaslat szerzője, aki tudvalévő okokból már régen szálka az Evang. Őrálló szemében. íme, itt egy népszerű théma, egy kedvező alkalom, ’s neki mentek nemcsak Sztehlo Kornélnak, hanem a kálvinistákkal való testvérülésnek is. Hát, ami engem illet, én nyugodtan nézem az ellenem intézett támadásokat, nem is polemizálok az Evang. Örálló cikkíróival e tárgyban, csak egyet bátorkodók a harci riadót megfújt uraknak szíves figyelmükbe ajánlani, a mi szegény evangélikus egyházunkat, melyet ők bizonyára ép úgy szeretnek, mint én. Ez a mi egyházunk inkább, mint valaha, veszélyeztetve van ma a kiérikálizmus támadásaitól. Szemmel láthatólag pusztulunk, veszünk! Dőre feltevés azt hinni, hogy idejüket meghaladott dogmákhoz való szívós ragaszkodás és az úgynevezett pozitív hittételeknek a tömegekre való reáerő- szakolása által fogják az evangélikus egyházat új életre ébreszteni, megmenteni. A tömegekben terjed a világosság és ha önök nem tudják velők Jézus evangéliumának igazi tartalmát és belső értékét megértetni és olyan tantételekkel akarják a tömegben a keresztyén hitet fentar- tani, amelyeken nemcsak a müveit ember, de a félig müveit ember is mosolyog, akkor az önök
