Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-03 / 5. szám

4. oldal.

Evangélikus Lap. 5. sz.

1912. február 3.

jezsuiták érdekében. Frigyes megtagadta a placetumot „nem Kálvin iránti szeretetből, hanem hogy kártékony férgeket ne pártoljon“. Amidőn 1767-ben

Spanyolország is kiutasitotta a rendet, a király újjongott: „a babona trónja alá van ásva, a jövő században egészen össze fog törni“.

Frigyes azonban nézetét és politikáját csakhamar megváltoztatta. Kijelentette:

„Bármennyire legyek is eretnek, óvakodni

fogok a katholikus hatalmakat utánozni. Tűrni fogom a rendet, amig nyugton marad, a világi hatalomba nem avatkozik és senkit az enyém közül meg nem

fojt. Tartanak a cirkuszban oroszlánokat és tigriseket is, miért ne lehetne tűrni Jezsuitákat is ?“ És amidőn a pápa 1773-ban a rendet eltörölte, a felvilágosodott eretnek király a jezsuitákat megtartotta. (Ugyanezt tette a felvilágosodott eretnek II. Katalin orosz cárnő is.)

IRODALOM.

Dr. Szelényi Ödön: Az evangéliumi Tceresztyénség világnézete. Evang. vallástan a középiskolák VIII. o. számára. E munka nagyban eltér a szokásos tankönyvektől. A bpesti ág. h. ev. magyar egyház által az első díjjal jutalmazott pályamunka s méltán, mert dr. Szelényi e munkájába elfogulatlan hitet, elfogulatlan tudományt, nagy tudását és mély vallásosságát fektette belé.

A hitoktatás terén kétségkívül reform előtt állunk. E kérdés kettős tartalmú 1. a hittan dogmatikus tartalma mit foglaljon magába és 2. a hittani- tás által nyújtott fogalmak megfeleljenek a gyermek lelki fejlettségének. így pl. szerintem az alsóbb oktatásban mellőzni kellene e fogalmakat: fogantatott, Putifárneje bűnének tárgyalását stb. A dogmatikát is lehetőleg kerülni és a bibliát a német „Schulbibel“ - ekhez hasonlóan kellene tankönyvül alkalmazni. A felső tanítás ismét vegye figyelembe a modern theológiai eredményeket és a kor világnézetét. A főcélja az oktatásnak : a belső vallásos kegyesség és az istenfélelera nevelése és nem zokon vevése annak, ha a tanuló egyik vagy másik tant nem fogadná el. Elfogulatlan mély vallásosság mellett persze az illető felekezet sajátosságairól sem szabad megfeledkezni.

Szelényi dr. álláspontja a liberális és pozitív theológia között a közép út. Nem bántja az egyház tanait, de aki nem vall mindent, attól azt nem is követeli. A kérdés e megoldása mindenesetre nehéz volt. 0 körülbelül a modern pozitív irány hive.

A liberális nézet a dogmák korszerű reformját vallja. Schneller dr. mondja: „Nem tudom belátni, hogy azon jog, amelynél fogva a múlt férfiai a vallásos életük theológiai rendezéséhez fogtak, miért ne illetné meg a reformáció gyermekeit. Ámde e reformot sem a középkorban a zsinatokban, sem Lutherben nem a kor műveltsége idézte elő. Mi is valljuk, hogy a biblia történeti előadása tévedhet, igy igaza lehet Strauss-nak, hogy Jézus születésében, amint megiratott, van mondái tartalom is. Ha úgy volna, Jézus fenséges tanításán ez mitsem változtatna. Ám még kérdés, hogy monda-e? És a megváltás? Ha Isten létezik, akkor ez, valamint a kijelentés (fokozatosan, az ember elméjéhez mérten), a feltámadás, a csodák (a nem mondaiak!) oly lehetetlenségek ? Bár ellene vethető szerény szubjektív nézetünk szerint: Miben változott meg az ember rendeltetése, a túlvilági sorsa azóta? de mindenesetre legalább is nyilt kérdésnek kell tartanunk, amiért a hitoktatás az említett jelenségeket nem mellőzheti. A megváltás nem tagadható azon alapon sem, hogy az ótesta- mentomi jóslások esetleg nem vonatkoznak reá. Mindamellett a protestáns felfogás megérti azt is, aki ezeket elveti. Vájjon a liberális theológia részéről vallott keresztyén tanok, amelyekkel ezt a zsidóságtól és buddhizmustól különbözteti meg, elégségesek e arra, hogy a protestantizmus mint egyház és templom megmaradhasson ? Amit a liberális theológia vall, nem illik-e az reá minden vallásra? Úgy érzem e gondolatkör szülhette dr. Szelényiben azt az álláspontot, amelyet műve elfoglal s amellyel a liberális theologiát elveti.

A kérdés az: a liberális theológia lehet-e a lutheri egyház kebelében érvényesülő felfogás ? Midőn e kérdést fejtegettük, arra az eredményre jutottunk, hogy tulajdonképen nem lehetséges, mert nem áll a megváltás s a szentháromság alapján, továbbá az egyházi szervezet határozatlanságot nem tűr s végre, miért prédikáljuk a Krisztust, ha már nem Megváltó ? Vegyük az ellenvetéseket: Az egyházi szervezet és templom létele jogosult már, mihelyt Istentisztelet van valamely vallásban s igy, ha Krisztus csak mint történeti személy jelenik meg akkor is lehet róla egyházat elnevezni, amint van egyháza Mózes Mohamed vagy Buddha tisztelőinek. Mondottuk már: ami történeti rész a szentirásban, az szerintünk is lehet tévedésnek alávetve, ez hitünkben nem fog megingatni, de a megváltáshoz és a szentháromsághoz, ha a lutheri egyházban állunk, ragaszkodnunk kell. S ha a liberális irány mint egyházi álláspont is jogosult, a lutheri egyházban csak azon esetben maradhat benn, ha a reformáció lényegét másban látjuk, mint Luther. A protestantizmus keretében tehát lehetséges ezen irány; ám a Lutheri egyház fogalma keretében csak akkor, ha az eredeti felfogástól eltérünk. A hitoktatás azonban csak az eredeti alapon lehetséges, mert a liberális felfogás nem általánosan elfogadott. (Amint a hitoktatás modern alapon való