Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-03 / 5. szám
1912. február 3. Evangélikus Lap. 5. sz. 3. oldal sikerrel működik az 1848 : XX. törvénycikk végrehajtása dolgában. Ennek a bizottságnak a hatáskörét nem kell féltékenyen megnyirbálni akarni, amint azt a kálvinisták részéről egynémely vaskalaposok teszik, hanem fejleszteni és kiterjeszteni kell azt mindazon intézményekre, amelyeket a két protestáns egyház között létesíteni óhajtott szövetség közösöknek fog elismerni. Egyes gyönge egyházközségeknek egyesítése ellen sem kell elzárkózni. Ennek az egyesítésnek a módját azonban a két egyház zsinatai által megállapítandó törvényben kell szervezni. A nagygerezsdi egyezség célszerűtlen és elavult, ezt revideálni és újból szabályozni kell. Közeledik a reformáció 400 éves fordulójának ünnepe. Ezt a nagy eseményt Magyar- országban nem tudnók méltóbban és áldásosabban megünnepelni, mint azzal, hogy megcsinálnék a két protestáns egyház szövetségét. Felvetettük az eszmét! Szóljanak hozzá, akiket érdekel. 1 Sztehlo Kornél. Nagy Frigyes és a katholíkus egyház. A poroszok nagy királya születésének kót- századik évfordulója alkalmából sokat foglalkoznak Németországban annak mérlegelésével, mily hatással voltak ennek az „eretnekkirálynak1* elvei a vallás szabad gyakorlatát illetőleg a németországi fele- kezetközi viszonyokra. Az „Evangelische Bund“ lapja a „Deutsch- Evangelische Korrespondenz“ két cikket hoz erről a tárgyról, amelyet általános érdekű voltára való tekintettel szabad fordításban itt visszaadunk. Nagy Frigyes, amint tudva van, mindennemű theologiával és vallásgyakorlattal szemben rendkívül türelmes volt. Csak azt nem engedte, hogy ezek az állam hatalmi körébe bele nyúljanak. Mindjárt uralkodása kezdetén kiadta hires türelmi nyilatkozatát. Alkalmat adott erre a vallásügyi minisztériumnak az a javaslata, hogy a katholíkus katonai iskolák bezárassanak, mert a propaganda fészkeinek bizonyultak. Ezt a javaslatot a király elvetette, azzal az utasítással: „A vallások iránt türelemmel kell lenni. Az államügyész csak arra ügyeljen, hogy egyik a másiknak vesztére ne törjön. Mert itt mindenkinek saját ízlése szerint kell üdvözölnie.“ (Denn hier muss ein jeder nach seiner Fasson selig werden“.) Az első sziléziai háború után a király meghagyta a katholikusoknak a többnyire evangélikus országban a templomoknak és egyházi javaknak Va-öd részét, amelyek az osztrák uralom idején nagyobbára a protestánsoktól elvétettek és a papok stóláját az evangélikus keresztelések, osketések és temetések után. Ezzel szigorúan betartotta a boroszlói békekötés 6 cikkét és XIV. [Benedek pápát, aki a francia szabadgondolkozókkal levelezett dicsénekben magasztalta. Amikor végre Berlinben a Hedvig- templom építését megengedte, hire járt, hogy a porosz király a katholíkus hitre készül áttérni. A király ezen jóindulatának politikai oka volt. Azt mondta: „A pápával jó barátságban iparkodom lenni, hogy ezzel a katolikusokat megnyerjem.“ Ezt persze azzal toldotta meg: különben utódaimnak tanácslom, ne bietanak nagyon a katholikusokban. Különösen a barátokkal szemben volt bizalmatlan\ És csakugyan a hétéves háborúban nyilvános lett a sziléziai papság és a pápa eretnek gyűlölete. Az utóbbi a franciák királyának a hochkirchi győzelemhez gratulált és felszólította a császárt, hogy mint az egyház véd- ura teljesítse feladatát, védje és állítsa vissza az egyház jogait, sőt megengedte a katholíkus fejedelmeknek a „jó“ háború céljaira az egyházi javadalmakat megadóztatni. Azt is beszélték, hogy Daun osztrák fővezérnek szentelt kalapot és kardot küldött. Most gúnyolódva emlékezett meg Nagy Frigyes a hét dombon székelő „Vice Isten“-ről, akit a szent lélek és a francia és spanyol királyok mutattak be a Conclavenak“. A hűtlenség megbüntetése céljából elvette a király a katholíkus papoktól a jogot, protestánsoktól stólát szedhetni. Az egyházi javadalmakat azonban meghagyta a katholikusoknak még ott is, ahol katolikusok már nem léteztek, a jövendőbeli letelepedés reményében. A jezsuitákat a király mindig „a szerzetesek legveszedelmesebb fajtájának“ tartotta. Annak bizonyultak a hétéves háborúban is. Ezért az osztrák jezsuiták helyett franciákat fogadott be a boroszlói egyetemre, ezeknél inkább számított hűségre. Amidőn Portugáliában Jézus társaságát száműzték, azt irta Frigyes : „Nem akarom a jezsuitákat üldöztetve látni. De jó lenne ezt a rendet megszüntetni, amint ezt kevesebb joggal a templáriusokkal tették. Sziléziában sokan vannak ebből a fajtából. Szeretnék velők a katholikus példa szerint eljárni. Talán megteszem és ugyanazt cselekszem, amit a katholikusok“. De csakis az osztrák jezsuitákat száműzte. 1765-ben a pápa egy külön brevet bocsátott ki a
