Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-28 / 52. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 52. sz. 1912. december 28. menten minden vitás politikai, felekezeti és szociális kérdésektől. Egyedüli célja tagjainak tökéletesítése és ethikai átalakítása anélkül, hogy a napi politikai vagy szociális kérdésekbe és felekezeti küzdelmekbe beleártaná magát. A valódi meggyőződés kölcsönös tisztelete s az igazi tolerancia lehetetlenné teszi az egyenetlenség felburjánozását a páholyokban. A személyes meggyőződés szabadságánál fogva a legtöbb páholy következetesen kerüli a felekezeti vagy politikai kérdé sek megvitatását. Neutrális helyek azok a páholyok, amelyekben a külvilágban netalán elszakadt embereket közös, egyetértő n.. másságra sarkalja a kőmüvesgon- dolat. Azért politikai, tudományos, vallásfelekezeti, vagy ethikai irányú „fanatikusok™ “ nincs is helyük a páholyokban. Hogy ezt az együttérzést ne veszélyeztesse, a szabadkőművesség a testvéreknek teljes szabadságot ád a politikai és metafizikai meggyőződés terén. Bár kötelezi a maga tagjait az erkölcsi világrend s az emberek egyező vallásának elfogadására, de azért azzal nem állít fel dogmát s csak a humanitás elvét proklamálja. S ha a szabadkőművesség ezt a gondolatát „a világ- egyetem nagy építőmesterének“ szimbólumában fejezi ki. úgy az korántsem dogmát jelent, hanem itt is teljes szabadságot enged a maga híveinek. így értjük meg, hogy a legkülönbözőbb nézetű testvérek találkoznak a páholyokban. Nem a cél elérésének útja, módja, hanem annak őszinte akarása a fődolog. (Folyt köv) Lassú víz partot mos. Az evang. egyház állapota az 1910. évi népszámlálás alapján. Az „Evangélikus Lapban“ időnkint kis cikkecskék jelennek meg. A cikkecskékben közölt számok változnak, de amit a számok mondanak, mindig ugyanaz: az evang. egyház folyton veszt, sohasem nyer. Ezek a kis beszámolók, melyek a vegyesházasságra lépő felek megegyezéseire vetettek világot, előre sejttették azt a valóságot, amely a maga egészében az 1910. évi nép- számlálás alkalmával tárult fel. E valóság, ha nem is ijesztő, de mindenesetre elszomorító az evang. egyházra nézve. Akármilyen szempontból vizsgáljuk a rendelkezésre álló adatokat, az eredmény lehangoló. Ha pedig magyarázni próbáljuk a szomorú tüneteket, lehangolt- ságunk még fokozódik, mert épen e magyarázgatás, okadatolás közben derül ki, hogy a róm. kath. egyház, noha általában és látszólag ugyanazon hatások alatt áll, a fejlődésnek meglepően kedvező képét mutatja, ami mélyreható, de könnyen megállapítható okokra vezethető vissza. És ezek az okok növelik a szomorúságot. A kép, amelyet egyházunk állapotáról adunk, csak úgy lesz világos, ha összehasonlítjuk más egyházak viszonyaival. Hogy a túlságosan széles keretek az egybevetés áttekinthetőségét ne csökkentsék, csupán a ref. és főképen a róm. kath. egyházakat veszem tekintetbe, ami teljesen elegendő, egyrészt mert egyházunk főképen ezzel a két egyházzal van szoros és állandó összeköttetésben, másrészt mert a barát és ellenség haladása szabja meg a mi haladásunk (?) értékét. A közlendő számok a két legutóbbi népszámlálás adatait jelzik, ahol azonban kívánatos az 1890 népszámlálás adatait is felhasználnom.* Magyarországon 1910 ben 1,306.384, a társországokban 33 759, a Magyar birodalomban együtt 1,340.143 evangélikus élt, míg tíz évvel azelőtt 1,258.860, illetve 30.082, összesen 1,288.942. A szaporodás tehát 47.524 és 3.677, az egész birodalomban 51.201, ami nagyon kevés. Evang. egyházunk, hozzávetőleg, az 1900-iki létszám V25-ével, azaz nem egészen 4%-ával szaporodott, holott a lakosság szaporodásának országos, illetve birodalmi átlaga 8’5%> vagyis az evangélikusok szaporodása felét sem üti meg annak, amit összes lakosság gyarapodásának arányában várhatnánk. A ref. egyház lélekszáma tíz év előtt 2,441.142 (2,427.232 + 13.910), jelenleg 2,621.329 (2,603.381 + 17.948), vagyis a szaporodás kb 180 ezer, az előző létszámnak kb Vjs része, tehát az evang. egyházénál tetemesen nagyobb, habár az országos átlagnál (8 5% = kb Via rész) ez is kisebb. Még jelentéktelenebbnek tűnik fel az evang. egyház szaporodása, ha a róm. kath. egyházéval hasonlítjuk össze. Magyarországon a róm katholikusok tíz év alatt 811.808 lélekkel szaporodtak, számuk 8,198 497-ről 9,010.305-re szökött fel, a szaporodás tehát nem egészen 10%, ami az országos átlagot majdnem 1*5% kai múlja felül. A Magyarbirodalomban pedigj számuk 9,919.913- ról 10,888.138 ra emelkedett, a szaporodás 968 ezer, tehát kb. ©lyarányú, mint az anyaországban. A lakosság eloszlásának arányáról felekezetek szerint az alábbi összehasonlítás ad képet. Az anyaországban volt evang. 1900-ban 7 5%, 1910-ben 71%, csökkenés 0 47o, ref. „ 14 4%, „ 14 3%, „ CH%, r. kath. „ 487%, „ 49‘3%,gyarapodás 06%, a Magyarbirodalomban pedig evang. 1900-ban 6 7%, 1910-ben 6 47o, csökkenés 0 3%, ref. „ 127%, „ 12 6%, „ 0i%, r. kath. „ 51 *5%, „ 521%,gyarapodás0‘67oA társországokban tehát jobb az állapot, mert ezeknek a beszámításával a csökkenés csak 0‘3% (az anyaországban 0‘4), az ottani arányszámunk is emelkedett l-270-ról 1-3%-ra. Minthogy csökkenés és így megszívlelni való tanulság az anyaországban van, a továbbiakban a társországokat figyelmen kívül hagyom. * Az 1900. és 1910. évi népszámlálások adatai — ahol külön nincs jelezve — az összes (polgári és katonai) népességre vonatkoznak, az 1890-esek pedig csak a polgárira. Noha a különbség jelentéktelen, mert egyházunk arányszáma majdnem ugyanaz mind a két fajta népességben, az 1890-es adatokkal való egybevetésben kiigazítást eszközlök, hol a polgári, hol az összes népesség irányában.
