Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-28 / 52. szám
1912. december 28. Evangélikus Lap. 52. sz. 3. oldal de jóakarattal. Kapcsoljuk ki az igen alárendelt érdek- ellentétet és ha mindketten ügy, amint cikkében hangoztatja, jóakaratú egyetértéssel fogunk építeni, egyházunknak ebből haszna lesz. Sztehlo Kornél, az egyetemes ügyész. A szabadkőművesség életfelfogásáról. A jó keresztyén ember azt a felebarátját, a ki hisz a Krisztusban és az ö evangéliumában, s a szeretet és könyörüld műveiben munkálkodik, testvérének tekinti, ha egy és más kérdésben más is az élet felfogása, nézete. így vagyok én a szabadkőművessekkel is. Amennyire beletekinthettem munkálkodásukba, múltjukba, törekvéseikbe, amennyire olvashattam tanaikat, eszméiket, arról győződtem meg, hogy ők nem ellenségei a hitnek, a vallásnak, a könyörülő és segítő szeretet nagyban meg van bennük, barátai és terjesztői a felvilágosodásnak, a műveltségnek s így bár elvüket nem helyeslem, életfelfogássukkal nem értek egyet, személyes meggyőződésüket tiszteletben tartom, felebarátaimnak tartom őket anélkül, hogy a pozitív evangéliumi igazságokhoz szilárdul nem ragaszkodnám. Ez a nézet és meggyőződés érlelődött meg bennem, a mikor Stein Lajos hazánkfia szerkesztette „Nord und Süd " című előkelő német folyóirat ez évi dec. füzetében elolvastam Schwabe cikkét „a szabadkőművesség életfelfogásáról.“ Gondolatait adom a következőkben : A szabadkőművességnek legtöbbet ártott az a fatális körülmény, hogy azt a páholy életével, tehát a formát a lényeggel zavarták össze. Az is ártott neki, h°gy „titkos szövetségnek'* tartották. Ez pedig nagy tévedés. A szabadkőművességnek nincsenek titkos törvényei, tanai és céljai. Lényege és alapeszméje nyitott könyv. Csak némely szertartásai, ismertető-jelei és szavai titkosak, a melyek, mint szokásos külsőségek csak közvetve érintik a szabadkőművesség lényegét. S azzal is vádolták, hogy bizonyos vallásos irányzatok és szekták, p. o. deisták és pantheisták szolgálatában áll. Ez nagyon megnehezítette a szabadkőművesség valódi lényegének komoly és elfogulatlan megítélését. A kőművesek nem titkos társulat tagjai, nem is deisták vagy pantheisták, hanem épen a „szabadkőművesek.“ A kőművesség olyan régi, mint maga az emberiség. Eszméivel találkozunk az ókorban s napjainkban. Mindig voltak szabadkőművesek, de páholyokká csak a XVIII.-ik század elejével szervezkedtek. A XIX-ik század végén az is ártott a szabadkőművességnek, hogy elvonulva, csendesen munkálkodnak a nyilvánosság kizárásával Ez a „láthatatlanság“ sokakban bizalmatlanságot szült. Azt hozzák fel ellenük, hogy a külvilágtól elzárják magukat s új gondolataikat és eszméiket nem tudják korszerűen megvalósítani. Részben ez magyarázza meg a „titkos szövetségről“ szóló mesét is. Mint szervezet a kőművesség 200 évre tekinthet vissza. Heves és ellenséges megtámadtatása dacára földünk összes kultúrállamaiban gyökeret vert s a művelt emberiség nagy százaléka eszméi köré csupor tosult s ez mindenesetre létjogosúltsága és életrevalósága mellett tesz bizonyságot. Alapeszméjének egészségesnek sőt örökkévalónak kell lennie, ha annyi „testvért“ tudott meghódítani. így Németországban is sok híve van a kőmfives- ségnek. 50 ezer különböző állású ember hirdeti és követi abban a „harmónikus életfejlődés művészetét.“ A kőművességet nem valamely egységes világnézet vagy dogma, hanem az emberiség tökéletesedésének eszméje tartja össze. S nem ideológiai követelményekkel, hanem a nevelés útján munkálja az emberiség boldogitását. önálló embereket akar nevelni, hogy mesterekké nemesüljenek a művészet, bölcsesség, erkölcsi erő és szépség terén. Részt kér tehát ama szociális és ethikai problémák megoldásában, amelyeK a jelenkorban az egyént és az emberiséget foglalkoztatják. Igazán praktikus és hasznos célok és feladatok megvalósítására törekszik. Örök javak és értékek után való törekvések mellett találóan beszélnek a kőművességnél „királyi művészetről". A kőművesek céljaiban és eszméiben, az építés gondolataiban s az önálló személyiség erkölcsi fejlesztésében sok a művészi vonás. Minden egyes kőműves a művészi vágynak egy-egy vonását hordozza keblében. S a művészhez hasonlóan a kőművesnek sem sikerül az ideál teljes megvalósítása, hanem csak lehető megközelítése. A szabadkőművesség rokonsága az építő művészettel a kőművesség symbolikájában jút legjobban kifejezésre, mely az egész világ kőműveseit (mint a sztoikus Zeno „eszményi világállama“, vagy a „keresztyénség isten országa“ fogalma) egyesíti s a kőmüvestemplom látogatóinak önérzetét felette emeli A szabadkőművesség alapeszméje csak az érzületet nézi s minden külső szociális vagy felekezeti jellegű megkülönböztetésben a valódi fejlődés akadályát látja, nagy segítőerőt jelent s önkéntelenül is nagy kulturmunkára ösztönzi a kőművest. Az „emberiség nagy testvérszövetségének“ munkálásában mindannyian egyeznek, bármennyire is eltérjenek különben az eszközök felhasználása tekintetében. Át meg át vannak hatva attól, hogy a humanitás nagy gondolatának megvalósításához kölcsönös egyetértés, tisztelet és türel- messég szükséges. Azért szerepel már 1723-ban a kő- művestestvérek „régi kötelességei“ között a dogmanélküii hitvallás kötelezettsége. Ami a német kőművességnek kezdettől fogva jellemző sajátsága, az a humanitás kőműves gondolatának tagjaiban való mélységes felfogása és buzgó ápolása,
