Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-21 / 51. szám
1912. december 21 Evangélikus Lap. 51. sz 9. oldal pen pedig a szegényebb, egyszerűbb ember, akit any- nyival is támogatni és segíteni kell, mert sajnos, a legtöbb intézmény több hasznot hoz az előkelő vezetőknek, mint az Dgyefogyottnak. Ezzel az új tevékenységgel növelni fogja a hívek bizalmát, megerősíti a kétkedőket, visszahódítja a hitetleneket és elhallgattatja a támadók éles és gúnyos szavait Hogy az egyház ebbeli új feladatának megfelelhessen, természetes reformálni kell gyakorlati szellemben a lelkészképzést. Nem tudósokra van szüksége az egyháznak elsősorban, hanem oly lelkészekre, akikben nemcsak akarat, hanem képesség is van az új munka elvégzésére. Nem a görög és héber szöveget, hanem a nép baját és kívánságait kell megértenie a lelkésznek. Hogy mikép történjék a reformálás, annak megállapítása mások feladata, de annyit mindenesetre megkívánunk az uj lelkésziskolától, hogy gazdagon lássa el gyakorlati ismeretekkel az új lelkészeket, akik elegendő jogi, orvosi és gazdasági tudás birtokában a nép igazi barátai lehetnek. A kikben ezenfelül van még kedv és erő, tudósokká is kiképezhetik magukat. Karácsony ünnepén. Az angyalok nem akarnak Leszállni a mennybül; E szomorú karácsonykor A daluk se zendiil. Békességet fegyverek közt, Hogyis hirdetnének ? Dicsőség a magasságban — Ma hallgat ez ének. Mégis, mégis tartson ide Szárnyas lebbenéstek, Hogy a tenger — vért és könnyet Letöriilgessétek! Szálljatok le jó angyalok, Hogyha nem egyébért: Az ártatlan kis gyermekek Édes öröméért! Ha már a fásult világnak Nem kell a boldogság: Örvendjenek a gyermekek, Övék a mennyország. Karácsonyi angyalaink Ők legyenek nékiink, E tiszták, jók, áldott lelkek, Drága reménységünk. Ha imára teszik össze Kis kezüket itt lenn: Megkönyörül rajtunk ott fenn Az irgalmas Isten! Sántha Károly. Levél a szerkesztőhöz. Méltóságos Uram! Tisztelettel kérem a következő sorok szives közlését. A „Gondolatok a nemi kérdésről c. dolgozatom az „Evang. Lap“ részére a Tekintetes Szerkesztőség részéről átalakíttatott és a kihagyások révén nem domborítja ki a kérdésben kifejtett álláspontomat Itt csak néhány szóval akarom hangsúlyozni, hogy álláspontom alapján a liberalis theologia azon iránya hívének vallom magam, amely vallja ugyan, hogy a dogmák erőszakos magyarázatokkal igazolhatók (pl. a feltámadás is, de pl. Jézus mennybemenetele nem), mindamellett a tanításban (már elemi isk.) meg kell mondani, hogy a szent- háromság stb. tanok elhívása nem lényeges. Ezzel talán nem térünk el kedves lapunk irányától sem és abban sem, hogy Ádámot, Évát, Káint, mennybemenetelt stb mondának kívánom taníttatni. Vallom azonban azt is, hogy a dogmák elhivését sem lehet még a mai oktatásban korlátozni. A protestantizmus értelmében hitben is „vogelfrer-ok kell, hogy legyenek gondolataink. Egy Jatho, egy Traub elitéltetése örök szégyene a protestantizmusnak. Úgy a keresztyénség, mint a protestantizmus szerintem elv.*) A XVI. sz.-ban óriási haladás volt, hogy jött a prot. világnézet, amely nem ráerőszakol* tanokban és ceremóniákban látja a vallást. A biblia s Jézus kizárólagos prédikálását sem tartom helyesnek és a lib. theol. irány jogosultságát abban látom, hogy ez az egyedüli irány, amely azokat felöleli, akik személyes Istent vallanak, de sem a theozofia, sem az idealanarkia nem alkotja világnézetüket. Ez az én világnézetem, amellyel tartozom az Ev. Lap olvasóinak. A másét sohasem bántsuk, s a krisztusi szeretet hasson át mindnyájunkat. E világnézetem keretében a nemi kérdésben elfoglalt álláspontom oda irányult, hogy a leánynak a házasságig való teljes nemi szabadsága és a korai házasság mellett az emberiség boldogabb volna. Az érzéki szerelem a lelki szerelem előtt lép fel s igy ennek helyes rendezése a társadalom kötelessége. A szives közlésért bálámat kifejezve Méltóságodnak, maradtam mély tisztelettel: Besztercebánya, 1912 dec. 14-én. Koller István, áll. polgáriiskolai tanár. IRODALOM. Kutter, H.: Wir Pfarrer! Ötödik ezer. E. Diderich kiadása. Jena, 1912. Ára 2 márka. (2 40 korona.) Nálunk még nem a szociálizmus kérdése a legfontosabb és legégetőbb probléma. Mi még ráérünk mással is bajlódni. Csak egy pár bánya és ipari centrum ismeri színről-színre az igazi szociális kérdést. *) Lithurgiánkat, énekeskönyveinket is idővel a lib. theolo- giához kell alkalmazni.
