Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-21 / 51. szám

10. oldal.

Evangélikus Lap. 51. sz.

1912. december 21.

A legtöbb helyre csak az árnyéka vetődik, azért nem sokan foglalkoznak vele. Másutt javában birkóznak vele. Németországban, Svájcban az egyház békés, idyl- likus életét is felforgatta. Hiába mondták valamikor, hogy a vallást minden ember magánügyének tekintik, lassanként kiderül, hogy a szocializmus, ha nyíltan nem is, de tényleg minden egyház ellen antipáthiával viseltetik. Kritikája egyelőre jobbára személyek s egyházi intézmények ellen irányul, azonban a gazdasági s társadalmi viszonyok megváltoztatását célzó törekvései mögött rejlő világfelfogása lehet vallásellenes is Azért résen kell államok az őrállóknak! Az egyház két álláspontot foglalhat el: vagy elzárkózik minden kívülről jövő követelés és támadás elől s marad az, ami volt s a mi, vagy pedig állja a kritikát s igyekszik saját szociális programmjának híveket és érvényt szerezni. Mi még gondolkozhatunk a különböző lehetőségek felett. Másutt már egyházaknak s papoknak határozniok kellett. Akik még tétováznak s meg akarnák menteni maguk számára az idyllt, azoknak Kutter mond megragadó prédikációt A papokhoz szól, őket akarja felrázni álmodozásukból s figyelmeztetni kötelességeikre, miket az élet s állásuk, hivatásuk szab elébök.

Néha a szószékére üt s keserű igazságokra ragadtatja magát, hogy utána az írás szavával, komoly érvekkel mutassa meg az új útat, amely tovább vezet. Nem a „kicsiben való hűség“ eredménytelenségének s a papok „közhasznú tevékenységének“ a szószólója. Ő azt akarja, hogy a papok próféták legyenek s teljesítsék az Evangéliom iránt való kötelességöket. Mert különben az élet árja félresodorja s velők együtt azokat a kincseket is eltemeti, melyeknek őrizete rájuk bízatott. „Kedves Testvérek, így nem maiadhat! Se a szív, se az egyház, se a mi emberekhez való viszonyunk. Ne a papokat becsüljék, hanem az Istent. Minket ne egyházi meggyőződés és érdek vezessen, hanem az Isten akarata s az Evangéliom. Ne csak morált hirdessünk s farizeizmusra oktassunk, hanem é etet és szeretetek Ne alkudjunk meg az élettel, nem, hanem harcoljunk az új életért. Vívjuk meg a döntő ütközetet a Mammonnal. Ne beszéljünk sokat s ne vesszünk el a „közhasznú munkálkodásban“, hanem hirdessük az élő Isten szellemét és igazságát. Oldjuk meg a szociális kérdést az igaz Evangéliom erejével! Ezt mind megtehetjük, ha megértjük azt, mit hirdet az Evangéliom: „azélő Isten nyilatkoztatta ki magát a Jézus Krisztusban.“

Kutter nem modern theoriákkal, hanem a régi igaz hit eleven erejével akarja győzelemre vezérelni paptársait. Akiket nyugtalanít a szociális kérdés s akik szívesen fogadják a feddő szót is, mert tudják, hogy az csak javulásukra akar szolgálni s akik Kutter tüzes szavainál akarják lángra gyújtani lelkesedésöket, azok olvassák el Kutter könyvét. Találnak benne tanácsot s útbaigazítást arra nézve, hogyan gondolkozzanak, prédikáljanak és viselkedjenek, hogy gáncs ne érje őket s hogy megfeleljenek annak a feladatnak, mely elé a mai kor állítja az Evangéliom hirdetőit.

Bhagavadgita. Des Erhabenen Sang. Übertragen u. eingeleitet von L. von Schroeder. Jena, E. Diederichs kiadása 1912. 2 Mk. Dschuang Dsi: Das wahre Buch vom Südlichen Blütenland. Verdeutscht u. erläutert von R. Wilhelm. U. ott 1912. 5 Mk.

Ex oriente lux Onnan való ami világosságunk is, melynek igazi hátterét a Kelet ősrégi kultúrája és vallásai szolgáltatják. Sok eredeti gondolat, őszinte érzés s hatalmas vallásos eszmény villan fel bennök. Ezek közül éppen a kínai vallásból nem hiányzik a feltűnően modernül hangzó „harmonia a mindenséggel“. Keleten fakadt a pantheizmus forrása, a pesszimizmus és világgyűlölet érzése, de onnan származik a dualizmus eszméje is, mely a Jó és Gonosz örök viaskodásában való részvételre, a Jó mellé állásra kényszeríti a hívőt s a jó győzelmének az elősegítésére kulturmunkát ad mindkét kezébe.

Örömmel kell tehát üdvözölnünk a „Religiöse Stimmen der Völker“ c. gyűjteményt, mely ezen vallások klasszikus emlékeivel, szent könyveivel akar megismertetni bennünket. Csupa forrásmunkát fog tartalmazni, melyeket nem nélkülözhet az, aki vallástudománnyal, művelődéstörténettel foglalkozik. Az első kötet a nagy Mahábharata éposz világhírű vallásbölcseleti revelációit tartalmazó epizódját közli, mely Bhagavadgita név alatt ismeretes s melyben maga Krishna isten ad oktatást Arjunának.

Dschung Dsi munkája a „Religion und Philosophie Chínasu c. szintén több kötetre tervezett gyűjtemény egyik kötete, melyben egy szellemes kínai szent, bölcs epizódokkal, párbeszédekkel és történetkékkel tarkított bölcseletét kapjuk. A fordítást mindkét kötetben magyarázatok egészítik ki, melyek a szövegek megértésére szükségesek s az egyes gondolatok jelentőségére s szerepére is rámutatnak. Sz. L.

Theol. Szaklap. Raffay Sándor budapesti evang. lelkész theol. tanár szerkesztésében megjelenő „Theol. Szaklap“ X. évfolyamának 4. száma dr. Kecskeméthy István tollából „Ámos próphéta könyve“ címen mutatványt közöl a szerzőnek sajtó alá kerülő modern szövegkritikai alapon megírt ótestamentumi kommenentárjá- ról. Szimonidesz Lajos folytatja s befejezi benne az „Élt-e Jézus“ problémáról az előző számban megkezdett érdekes tanulmányát. Dr. Kovács J. István „A buddhizmus és keresztyénség“-ről írt hosszabb cikket, Raffay Sándor pedig a „Nikodemus evangéliuma“ nevű apo- kryphus ev. II. részét adja világos, magyaros fordításban. T. S. a „Zsinati előmunkálatok“-at veszi bírálat alá. Tudományos lapszemle s könyvismertetések zárják be a tartalmas folyóiratot.