Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-14 / 50. szám
1912. december 14 Evangélikus Lap. 50. sz. 3. oldal megkívánt összeget azonnal nem adhatja meg, de fokozatosan fejleszt mi fogja a segélyt. De ha a kormányt velünk szemben egy kis méltányosság vezérelte volna, ily kifogást fel sem hoz. Midőn ugyanis a reformátusok a múlt évben külön folyamodtak a miniszterhez a segély felemelésért, a miniszter leküldte a külön kérvényt a potestáns közös bizottsághoz véleményadás végett. Ez korrekt eljárás volt. Arról tanúskodott, hogy a kormány nem találja helyénvalónak az egyik egyház külön akczióját és ezért megkérdezte a közös bizottságot mit szól hozzá ? A közös bizottság azt felelte a vallásügyi miniszternek, hogy nincs ugyan kifogása az ellen, hogy a reformátusok 400,000 koronát kapjanak, de kéri. hogy a kormány az evangélikusokat is megfelelő segélyben részesítse. Igaz, hogy az evang. egyház elnöksége ebbm az ügyben tovább egy lépést sem tett, de ha ez részünkről kétségtelenül mulasztás volt, ez még nem szolgálhat okul mellőzésünkre, mert hiszen a miniszter tudomással bírt arról, hogy erre a segélyfelemelésre rászorultunk. De tovább megyünk. A mostoha elbánás azt a bibliában, csak meg tudja keresni. Mennyi karakter, lélek, élet lüktet minden egyes lapján annak, aki mint emberi dokumentumot veszi a kezébe. Nem glóriás szentek, imádkozó kegyesek legendáinak foglalata csupán, hanem gyenge és erős emberek élettörténete és jellemrajza, oly művészettel megírva s megjelenítve, hogy az elbeszélés alapján akár psychologiai tanulmányokat is lehetne végezni egyes hösökön. Saul, Dávid, Salamon, Jeremiás, Jób, megannyi életből merített, húsból-vérből való egyéniség; az elbeszélés fátyolét ellebbentjük s szemtől szembe állunk velük. Az alakjuk, egyéniségük csupa lüktető élet. S a jó ? . . . Sok tévedés, sok bűn, baj s gonoszság van benne leírva. Vannak olyan részei, amelyek miatt nem minden szülő s pedagógus adja serdülő gyermekek kezébe (hanem ,,bibliai olvasókönyved készít belőle). Azonban az egész nagy irodalom minden piciny részének az a tendenciája, hogy a jóra tanítson, buzdítson s hogy a rossztól elriasszon. íme, ez a biblia. De nem csak ennyi! Akik drága kincsként őrzik bibliájokat, nem mint irodalmi terméket, történeti forrást becsülik mindennél többre, hanem azért, mert szentnek tartják. Szent, mert az elbeszélés, az írók mögött ott áll még reparálható volt. Lapunk, a melyet az illetékes körök elolvastak, utalt a sérelemre és sürgette ennek orvoslását. Püspökeink persze az egyetemes felügyelő nélkül, a mi megint mulasztás volt, tisztelegtek a vallásügyi miniszternél és államtitkárnál, ahol azt kérdezték, hol van az egyetemes felügyelő. A miniszter Ígéretet is tett, hogy kérelmünket a pénzügyminiszternél pártolni fogja, de a pénzügyi bizottságban azt felelte a pénzügyminiszter, hogy kérelmünkkel elkéstünk. Mi még ebben sem nyugodtunk meg. Az egyetemes gyűlés határozata folytán kérvényt intéztünk a pénzügyminiszterhez, amelyet az elnökség aláirt, de a bányakerül, felügyelőnek kellett felvinnie a miniszterhez, mert egy. felügyelőnk oda sem akart elmenni. Hogy mit mondott a pénzügyminiszter a bányakerül, felügyelőnek, miután bizalmas nyilatkozat volt, itt közzé nem tesz- szük, de abból megtudtuk, hogy a 172.000 koronát nem kapjuk meg. Miután a képviselőház a vallásügyi tárcát tegnap letárgyalta és ott szóba sem került a 172,000 korona, az ügy el van intézve. Sztehlo Kornél. a világ folyását, az emberek életét és gondolatát látatlanul irányító és befolyásoló Isten. Szent, mert a benne elmondott egész történet és fejlődés csúcspontja, a legjobban kimagasló hős, a legszebb mintakép: Istennek szentje, a Jézus Krisztus. Még szentebb lesz, ha hatását nézzük. Mennyi épülés, erkölcsi javulás, szent elhatározás, jótett, ön- feláldozás bőven buzgó, tiszta forrása volt ezredéveken át?! Hány lelket mentett meg a bűntől s vezetett vissza Istenéhez ?! Az emberek évszázadokon át belőle merítették minden bölcsességüket s vele igazolták minden vallásos gondolatukat s érzésüket. Mindmegannyi komoly és fontos ok, hogy mi is megbecsüljük s kincseit magunkévá tegyük, belőle épüljünk. Ez a mi magna chartánk. Ezen alapszik nemcsak hitünk, hanem szabadságunk is. Luther a bibliára hivatkozva szabadított meg bennünket a katholikus tradíció jármától, Pál Krisztusra hivatkozva prédikálta az ótes- tamentumi törvény érvénytelenségét, Jézus Krisztus pedig . . . igen, ő csak arról beszélt, hogy Isfennek tékozló fiai, de mégis fiai vagyunk! Van nekünk bibliánk, amelyből mindezt kiolvashatjuk, megtanulhatjuk? S ha magunk nem volnánk elég okosak hozzá, van olyan, amelyben mások erre
