Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-14 / 50. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 50. sz. 1912. december 14. A jezsuítakérdés Németországban. (Sz—o.) A német szövetségtanácsnak régen várt döntése a jezsuitakérdésben, amely Németországban a közvéleményt hónapok óta izgalomban tartotta, bekövetkezett. A döntés szövegét utolsó számunkban közöltük. A dolog megértésére szolgáljanak a következők. Az 1872-ben még Bismarck idejében hozott német jezsuitatörvény eredeti szövegében a jezsuitákat Németország területéről egészen eltiltotta Ezen törvény később annyiban lett megváltoztatva, hogy a német honosságú jezsuitáknak letelepedése Németországban meg lett ugyan engedve, de a rendi működés (Ordensthätigkeit) tilalma fenmaradt. A törvény végrehajtásával a birodalmi szövetségtanács lett megbízva. A rendi működés fogalmát azután a külömböző német államokban ahhoz képest, hogy a protestáns vagy a klerikális befolyás volt e túlsúlyban, különfélekép magyarázták Általában véve még a protestáns államokban is a gyakorlat a türelmesség felé hajlott, tűrték azt is, hogy jezsuita páterek a templomokban prédikáltak. A bajor ultramontán irányú Hertling kormány eljárása zavarta meg újabban a békét. Ez a kormány egy rendeletet adott ki, amely a törvénnyel és a szövetségtanács által 1872-ben kiadott utasítással merő ellentétben állott és amely szerint a jezsuiták egyházi és iskolai téren szabadon működhetnének. A b3jor kormány, a német közös kormány és a közvélemény által reá gyakorolt nyomás folytán kénytelen volt a szövetségtanácsnál indítványozni, hogy ez rendeletének törvényessége felől határozzon. A szövetségtanács Hertling ellen döntött és döntése által a jezsuiták nyilvános rendi működését Németországban kizárta. Ez a döntés óriási felháborodást keltett ultramontán körökben. Spahn a Centrum vezető embere a német birodalmi gyűlésen a múlt héten pártjának egy deklarációját terjesztette be, amelyben a birodalmi kancellárnak és a szövetségtanácsnak bizalmatlanságot szavaznak és kijelentik, hogy őket illetőleg a jezsuitatörvény kérdése mellett minden más érdek háttérbe szorúl s hogy ők ezutáni magatartásukat ehhez képest fogják irányítani. Bethman-Hollweg birodalmi kancellár a kormány álláspontját egy nagyszabású, hosszabb beszédben fejtette ki amelyben a szövetségtanács döntését megvédelmezte. A centrum azon bejelentésére, hogy ők a jezsuitakérdést politikai programrnjuk sarkkövére tették, igen találóan ezeket válaszolta : „Uraim, hogy önök, mint egyházuk hívei, a jezsuita törvény eltörlését óhajtják, ki venné azt önöknek rossz néven ! De a 24 millió katholikus mellett 40 millió evangélikus él Németországban. Valamennyien egy nép gyermekei és a nemzet életének sorsában gyarapodásra és pusztulásra összeforrva. Uraim ! Történelmi tény az, hogy az evangélikus néptudat a jezsuiták működése ellen mindenkor hevesen tiltakozott. Ez egy tény, amelyet önök sem okoskodással, sem dialektikával le nem tagadhatnak. Nem is tekinthető ez valami képzelődésnek, vagy az evangélikusok idiosynkraziájának. A harci műmegtanítanának? A Károli biblia a mi bibliánk, képekkel, vagy képek nélkül. Károli azonban régi magyar, nem is az eredeti nyelvekből fordított. Mi pedig mostani magyarok vagyunk, akik egy kétszáz éves nyelvfejlődés eredményének köszönhetjük mostani nyelvünket s alig tudjuk beleélni magunkat a Károli nyelvezetébe. Minket abban, hogy a biblia megértésére jussunk, két dolog akadályoz: 1. hogy a biblia nem magyarul van írva, 2. hogy magyarul csak Károlyi útján juthatunk hozzá. És nemcsak a nyelv áll utunkban. A kéthasábos oldalak s az hogy minden vers külön sorba kerül, szintén akadálya annak, hogy a bibliába úgy beleolvassuk magunkat, ahogy azt megérdemelné s ahogy tőlünk azt a biblia jelentősége is megkövetelné. Azt hiszem, nem sokáig hallogathatjuk azt a kötelességet, hogy úgy a tudomány, mint nyelvünk követelményei szempontjából tökéletesebb fordításról gondoskodjunk. Az örökös revíziók nem sokat segítenek. De Kámori Sámuel sikertelen kísérlete nagy óvatosságra kötelez. Aki a bibliát fordítja, az nem szükséges, hogy okvetlen exegeta legyen mesterségére nézve, de ha az, akkor legyen érzéke úgy az eredeti, mint a magyar nyelv sajátosságai iránt. A fordítással kapcsolatban egyenesen a nemzeti becsület kérdése, hogy egy magyar bibliát végre már adjunk ki a magunk erejéből akkor is, ha az nem részletfizetésre fog árusíttatni. Az angol bibliai társulat pénzének más helye is van, nem okvetlen szükséges, hogy azt a magyar bibliák deficitjének a fedezésére, vagy az adományokat magyar bibliák kiadására fordítsa. Annak is itt volna az ideje, hogy hazai egyházi hatóságaink az általok szétosztani szokott pénzekből egy pár száz koronát a bibliatársulatnak is juttassanak, amely már évtizedek óta gondoskodik arról a maga módja szerint, hogy szegény magyar protestánsok ne maradjanak biblia nélkül. Új köntösben, a mi nyelvünkön a régi bibliát! Ezt a kívánságot kötelessége teljesíteni a protestáns egyházaknak és tudománynak, hogy azt olvashassuk s meg is érthessük. A mostani bibliát csak a papok használják, akik egy pár verset alapigéűl választanak belőle s azok, akik nem érteni akarják, hanem olvasásával szent kötelességet, jót vélnek cselekedni. Az egyház* Jézus Krisztus úgy toborozta a tanítványait, hogy azoknak, akiket az Isten országára alkalmasoknak talált, azt mondotta: Jer, kövess engemet I Azok pedig követék őt. így gyűjtötte maga köré a Tizenkettőt, akikkel
