Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-07 / 49. szám

II. évfolyam. 49. szám. Budapest, 1912. december 7. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Jézus aranyszavai. Máté ev. 5, 14: Ti vagytok a világ világos­sága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. 15. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. 16: Úgy Jényljék a ti világosságtok az em­berek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Jézus korában a szabad szónak nyilvános hirdetése veszélyekkel járt A farizeusok féltékenyen őrizték a tan tisztaságát, ami alatt ők a törvénynek a holt betíiszerinti magyarázatát és az iskoláikban tanított babonák megvédését és a szertartások szigorú betartását értették. Halálbüntetéssel súj­tották azokat, akik nyilvánosan oly nézeteket vallani, oly tételeket hirdetni mertek, amelyek az uralkodó tannal ellentétben állottak, megkövezés és keresztrefeszítés várt azokra. Jézus maga nem egyszer volt kitéve a meg- köveztetés veszélyének. Keresztelő János nem mert a városokban, népes helyeken tanítani, kiköltö­zött a pusztába és az igét azoknak hirdette, akik őt ott felkeresték. A farizeusok által uralt tannal ellenkező essenusok titkos társulatot képez­tek és tanaikat csak a beavatottak előtt tárták fel. Hasonló irányt képviselt a görögöknél a mysteriumok kultusza, amelynél a vallás igaz­ságait és a vallásosszertartások kultuszát szintén titokban tartották. Ezen irányokkal szemben, sőt valószínűleg az általa ismert essenusok titkolódzásával szem­ben (vannak akik azt állítják, hogy Jézus is az essenusok szektájából került ki) Jézus határozot­tan hirdette fentidézett szavaiban az evangéliumi tan szabadságát, kötelezvén követőit, akiket — ellentétben Ján. 8, 12-vel. ahol önmagát nevezi annak — a világ világosságának nevez, hogy világosságukat nem a véka alá rejtve, hanem nyilvánosan az emberek előtt terjesszék Jézus tudatában volt annak a veszélynek, amely a parancsának engedelmeskedő követőire nézve fenforgott, de magasztos hivatása tudatában nemcsak magára nézve vonta le tanításából a konzekvenciát, a biztos vértanúhalált, hanem követőitől is megkívánta azt, hogy tanítását ők is nyíltan hirdessék. Ö ugyanis Isten országát nem egy titkos társulat keretében akarta meg­alkotni, hanem az egész emberiségre akarta azt kiterjeszteni Csakis oly nagy elhatározású szilárd jelle­mek, mint amilyenről Jézus vértanúhalála bizony­ságot tesz, képesek nagy alkotásokat létesíteni. Jézus jól tudta, ha ő bemegy Jeruzsálembe és a templomnak csarnokából kiűzi a farizeusokat és kufárokat és onnan hirdeti evangéliomát, ez biztos vesztét vonja maga után, mégis elment, mert evangéliumának nyilvános hirdetését köteles- ségszerü hivatásának tartotta, még a bizonyos halállal szemben is. Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Buda­pest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Fömunkatársak : Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELÓriZETÉS ÁRA: Egész évre 14 K, fél­évre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., léloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Több­szörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom s Jézus aranyszavai. — Dr. Molnár Imre: A protestantizmus egyéni és közéletünkben. — Mohácsy Lajos: Egyházi köz- igazgatásunk hibái. — Hüttl Armin: A jubiláris alkotás kérdéséhez. — Sz. L.: Irodalom. Különféle. — Szerkesztői üzenet. — Hirdetés.

Next

/
Thumbnails
Contents