Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-30 / 48. szám

1912. november 30.

Evangélikus Lap. 48. sz.

5. oldal

polgárai még mindig viselik a róni. katholikus egyház fenntartásáhak költségeit.

Püspökeink és felügyelőink még mindig nem teljes számban tagjai a főrendiháznak, az uralkodó vallás maradványai közéletünkben még mindig szemlélhetők.

Az 1848. évi XX. törvénycikk elrendelte, hogy egyházunk összes szükségletei közálladalmi költségen fedeztessenek. Ez a rendelkezés még megközelítőleg sincs megvalósítva. A költségek teljes fedezése helyett segélyt kapunk, mely korántsem elég arra, hogy egyházunk azon kultúrfeladatoknak megfeleljen, melyet ez az állam helyett is elvégez.

Népünk nem bírja el a magas egyházi adót, melynek maximuma a kapott segély dacára nálunk még mindig az állami adónak 46%-át ériéi Lelkészeink többsége még mindig a mai drágasági viszonyok között a megélhetésre elégtelen 1600 koronás kongruával kénytelen sínylődni. Kulturális intézményeink fejlesztése még mindig és mindenütt az anyagi eszközök hiánya miatt tespedésben van.

Az 1848: XX. törvénycikk elrendelte, hogy az állam a felekezetekkel tartott tárgyalások útján hajtsa végre a törvényt. A protestánsok 1905 évben terjesztettek elő egy emlékiratot, amelyben szükségleteiket felsorolva kérték a kormányt, hogy ezek felett az egyházak képviselőivel tárgyaljon.

Erre Nagyméltóságod hivatalbeli elődje hajlandónak mutatkozott és felhívása folytán a protestáns közös bizottság egy albizottságot küldött ki ezen tárgyalásra.

Sem elődje, sem Nagyméltóságod ezen albizottságot még nem hívta meg tanácskozásra, habár erre már 1910

A napilapoknak és egyéb sajtótermékeknek egész légiója áll annak az iránynak szolgálatában, amely a vallást, a multat, a mi szent hagyományainkat nyíltan vagy leplezetten kigúnyolja A vallásról azt írják, hogy az „öl, butít és aljasít".

Köztéren szereplő embereink a hírlapokban a leg- ocsmányabb kifejezésekkel illettéinek A Keleti Armand szerkesztésében megjelenő „Jövendő“ a f. évi február 1. számában azt írja egyik, egyházi és politikai életünkben egyformán elsőrendű államférfiunkról: „Megdöbbentő perfidia kell hozzá, hogy az aestetikai finomságok egyetlen árnyalatának megértésére is képtelen, faragatlan, nyers analfabéta, aki agitál, nagyokat lódít, magát az elsőrendű kultúrlelkekkel egyenlő sorba helyezi“.

E folyóiratnak ugyanazon számában ismertetve van Bierbaum költőnek irodalmi munkássága és közölve van a következő versrészlet (reprodukciója is kellemetlen.)

És a lábak és a térd kicsi dáma, kicsi dáma szeretem. Ó mondja, ért ?

És erre azt mondja a bírálat, hogy „Bierbaum a szó legigazibb és legfinomabb értelmében virtuóz“.

évi közgyűlésünktől intézett felterjesztésünkben Nagyméltóságodat is kértük. Legújabban, amint a pénzügy- miniszter a főrendiházban kijelentette, törvényjavaslat készült a lelkészeknek adandó korpótlékról és iránytadó körökből az hallatszik, hogy a kormány ezzel az eddig egyébként részleteiben nem ismert javaslattal szándékozik végleg megoldottnak tekinteni a lelkészfizetés rendezésének kérdését.

Mi a kérdést ezzel megoldottnak nem tekintjük, ragaszkodunk ahhoz, hogy a lelkészi fizetés, amint ez már a jelenlegi kormány részéről is Ígérve volt, 2400 korona minimumra és a megfelelő korpótlékra egész- szitessék ki, még pedig nem kongnia, hanem az egyházaknak adandó dotáció alakjában és nagyon kérjük Nagyméltóságodat, hogy mielőtt a bennünket érdeklő kérdésekben bármely törvényjavaslatot benyújtana, hívja meg és hallgassa meg ezekben és különösen a lelkész- fizetésrendezés és egyáltalában az állami segélyt igénylő összes kérdésekben való véleményadás céljából a protestáns közös bizottság küldötteit.

Nem mulaszthatjuk el végül azon felfogás téves voltára utalni, mely abban keresi az 1848: XX. törvénycikk végrehajtását, hogy az abban kimondott egyenlőségi elv alapján azok a felekezetek is részesittetnek egyenlő segélyekben, amelyek az állam részéről évszázadokon át kapott dotációk folytán már óriási vagyon birtokába jutottak. Nem ez volt az 1848: XX. törvénycikk intenciója, soha senkinek eszébe sem jutott annak 3. $-át úgy magyarázni, hogy a lelkészi kongrua, tanítói fizetések, iskolaügy stb. ennek alapján az összes felekezetekre egyenlő arányban kiterjedő segélyben részesittessenek. Ezt az elvet Nagyméltóságod hivatalbeli elődje kezdte alkalmazni és

És azok a szabadelvű polgártársak, akik így készítik elő a társadalmi rend felbomlását, nem a börtönben ülnek, nem, hanem jövedelmező állásokban csinálnak jó üzleteket a közönség jóhiszeműségéből.

A mai embernek, mondhatni, kizárólagos erkölcsi és szellemi táplálékát a hitlapok adják, amelyek között csak elvétve találunk olyant, amelyben a vallásról, mint az egyéni ál andó boldogságnak és a társadalmi rendnek legerősebb biztosítékáról is komoly szó esik. Ne csodálkozzunk azért, ha az imént ismertetett „tudományos" és „szépirodalom“ nak természetes következményeként a biblia eltűnt a keresztyén ember asztaláról, az Istenbe vetett hitétől megfosztott, Krisztustól elidegenített ember a sors első csapására is megrémül, vándorbotot vagy fegyvert vesz kezébe.

Valósággal meg van mételyezve egyéni és közéletünk. A kereskedelem egy nagy része minden eszközt felhasznál, hogy árujától megszabaduljon. Tensasszony- nak, műveltnek, haladónak lesz nevezve a falusi asszony, és oly értelemben kioktatva, hogy az ő leányához a fehér selyem ruha, napernyő, fehér cipő illik. Az ország egyes részeiben, például a Mezőföldön, ez a divat járja ;