Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-30 / 48. szám
1912. november 30. 3. oldal Evangélikus Lap. 48. sz. ségiink. A szükséges befolyást meg fogja neki szerezni a hivatal és egy millió evangélikus honpolgárnak öntudatos és lelkiismeretes képviselete. A második feltétel, amelyet e. felügyelőnktől megkívánunk, hogy tudjon adminisztrálni. Nem szónokra van szükségünk, hanem adminisztrátorra. — Az egyház helyes igazgatása egész embert követel a legfelsőbb fokon. Itt nem elég a reprezentálás, a főúri rang, a díszmagyar, a külső fény. Ha kerületi felügyelőink között széttekintünk, hiszen elsősorban közülök kell választanunk, arra adjuk szavazatunkat, aki amellett hogy nem exponált pártpolitikus, legjobban adminisztrál. Annak ideje, hogy az egyetemes felügyelőség egyedül méltóság legyen, már régen lejárt. Az e. felügyelő első tisztviselője legyen az egyháznak. Ha már tiszteletdíjat nem adunk neki, a legkevesebb az, hogy irodát tartsunk az e. felügyelőnek, aki ma, ha saját költségén nem tart Írnokot, még a meghívókat is maga kénytelen lekörmölni. A felügyelői iroda elkerülhetlen szükség a jó adminisztráció szempontjából. Ennek ott kell lennie a mi üllőiúti házunkban, hivatalos órák betartása mellett. Ha valakinek az egyetemes felügyelővel dolga van, ha írásbeli Hazánkban az általános nemzeti közművelődés a XVI-ik században a protestantizmus nevelő hatása alatt indult meg. 28 nyomda volt a XVI-ik században az országban és valamennyi a protestánsok kezében. A protestantizmus volt az, ami a katolicizmust harcra indította a nemzeti irodalom művelésében és megteremtette Pázmány Péter és társai gyönyörű irodalmát. Hosszú időn át protestáns lelkészeink voltak azok, akik a nyugoti műveltséget Magyarországba átültették és itthon a továbbfejlesztésnek, a nemzeti sajátságoknak megfelelő átalakításnak egyengető munkáját végezték. A protestantizmus volt az, ami a XVII ik században a világi abszolutizmusnak útját állotta; fentartója volt a magyar alkotmánynak, a mikor egyfelől a Habsburgok nemzetellenes politikája, másfelől a török pusztítások nemzetünket végenyészettel fenyegették. Ugyanazon időben a protestantizmus nevelő hatását ott találjuk a családi és az egyéni élet egyszerűségében, munka szeretetében, erkölcsi tisztaságában. A háznak legdrágább kincse a biblia. I. Rákóczi Györgyről fel van jegyezve, hogy 13-szor olvasta el az ó- és 32-szer az újtestamentumot. kérelmeire elintézést nem kap, ne legyen kénytelen falura utazni, ahol talán éjjeli szállást sem kap, és esetleg hiába tette meg az utazást. Ha ilyen közp. iroda van Budapesten, akkor lakhatik az a felügyelő bárhol a vidéken, csak bizonyos napokon legalább egyszer egy héten be kell néznie az irodába és ott el kell intéznie a folyó ügyeket. Kívánatos harmadszor, hogy az egyetemes felügyelő és az egyház tagjai között szorosabb kapocs álljon fenn. A felügyelő ne legyen egy meg nem közelíthető nagy úr, akitől a hívek rettegnek, és aki a gyűléseken azért érvényesíti szuverén akaratát, mert vele senki ellenkezni nem mer. A felügyelő ne tekintse magát „mesternek“, mert az evangéliom szerint „egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyáján testvérek vág)'tok. “ Mennyire eltávolodtunk Krisztus urunk utasításától : „Ti pedig nem úgy, hanem aki legnagyobb közietek, olyan legyen mint a legkisebb és aki fö, olyan legyen, mint aki szolgál. (Luk. 22, 26.) A felügyelő legyen mások nézetével szemben türelmes, ne iparkodjék saját nézetét a gyűlés tagjaira oktrojálni, és ha a gyűlés más nézeten van, mondja ki nyugodtan a határozatot. Az elnöki abszolutizmus már magában véve gátat vet a nézetek szabad nyilvánításának. A protestantizmus évszázadokon át, mint a szabad vizsgálódás, az egyéni érvényesülés gondolatának megteremtője és fentartója szerepelt. Protestantizmus és szabadelvüség egy fogalmat jelentett. Ha most felolvasásom kereteben azzal a kérdéssel kívánok röviden foglalkozni, hogy a protestantizmus napjainkban mennyiben érvényesül egyéni és közéletünkben, és hogy a protestantizmus és szabadelvüség fogalmait a régi testvéri ölelkezésben együtt látjuk-e a reformáció emlékünnepén, protestáns őszinteséggel ki kell jelentenem, hogy nincs szép gondolat, ami ellen a refoniáció kora óta nagyobb visszaélés követtetett volna el, minta protestáns szabadelvüség ellen. Protestantizmus és szabadelvűség ma nem ugyazonos, hanem gyakran teljesen ellentétes fogalmak. Az egyik jelenti a Krisztus vallását, a másik a vallás tagadását, a féktelenséget, a rombolást. A nagy reformátornak: Luther Mártonnak életrajzából két dolgot véssünk emlékezetünkbe kitöröl- hetleníil. Az egyik az, hogy Luther Márton a legnehezebb harcot nem a felettes egyházi és világi hatóságokkal szemben, hanem a saját leikével vívta meg amiatt,
