Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-16 / 46. szám
8. oldal Evangélikus Lap. 46. sz. 1912. november 16. íme ilyeneket főznek a külön tót konferenciák után, ilyeneket igyekeznek elhinteni nemcsak a felvidék, de az alföldi tót nép közé is a kékkeresztes ügynökök által az alkoholizmus elleni küzdelem cégére alatt. Mert hogy ezt nem a nép gondolja ki, amely elnyomatást nem érez, mert hiszen olyan nincsen: hanem a belőlük élősködő izgatok és vezéreiknek s jóakaróiknak magukat feltolni akaró lélekkufárok, az bizonyos! Ezért kell azt az általuk mindig kifogásolt és gyűlölt §-okat a lelkészfelügyelő- és tanítói választásoknál a legnagyobb szigorral alkalmaznunk, hogy t. i. a hazafiság tekintetében megbízhatlanok nemcsak jelölhetők ne legyenek, de állásaikból kíméletlenül elmozdítandók, nehogy megmételyezzék ilyenféle tanokkal a jó evangélikus népet. Ha ezt nem tennők, mi ásnánk sírját magyarhoni evangélikus egyházunknak, melynek autonómiáját akarják leplül felhasználni hazafiatlan izgatások céljára. /. Ev. missziói munka a dsagga-négerek között. Irta és felolvasta november 6-án az Evang. Lap barátai által rendezett estélyen Kintzler Árpádné, Solcz Inez. (Folytatás) A nép nyelvének megtanulása volt az első misszio- nárusok egyik legnehezebb feladata, mert hiszen csak a nép ajkáról kellett ellesniök, semmiféle írott dolog nem állott rendelkezésükre. Megnehezítette még az is, hogy némely szónak jelentése hangsúly vagy alkalmazás szerint nagyon különböző. Megesett nem egyszer, hogy a prédikáció legkomolyabb és legmeghatóbb részében egyszer csak hangos kacagásra fakadt az egész hallgatóság, mert a misszionárus egy szó alkalmazását vagy hangsúlyát eltévesztette, miáltal a mondatnak egészen más, sokszor pikáns értelme lett. Nehezen és folytonosan kell küzdeniök a misszio- nárusoknak a dsaggák rossz tulajdonságai ellen is. A legelterjedtebbek a lopás és a hazudozás. Müller beszélte, hogy mikor már mindenféleképpen elmagyarázta a VII. parancsolatot, meg akart győződni, helyesen fogták-e fel a parancsolat értelmét. Azért így szólt egyik tanítványához: — Mit tennél, ha útközben valahol egy kabátot találnál? — Azt mondanám, hogy ez váratlan szerencse! — felelte a fiú — és Müller élőről kezdhette erkölcs tani magyarázatait. Nagyon gátolja munkájukban a többnejűség is. És azért hódít a mohamedánizmus olyan könnyen. Ma az izlám jobban gátolja a keresztyén hittérítőket munkájukban, mint a szellemekbe vetett hit és a babona. A fiatal korukban megkeresztelteket még sikerül néha néha visszatartani a több feleségtől, de akinek már egyszer több neje van, annak megkeresztelése előtt választania kell a feleségek és a keresztyén vallás között, és a választás rendesen az utóbbi rovására történik, mert a többnejűség gazdasági szempontból nagyon hasznosnak bizonyult. (Persze, könnyű ott több feleséget eltartani, ahol az egész toilette legtöbb esetben egy vászonkötény vagy valami lenge köpenyegféle, s ahol nem kell minden szezonban a feleségnek új meg új kalapot venni!) Itt megjegyzem, hogy a misszioná- rusok befolyása következtében a keresztyén négerek sem elégednek már meg a szokásos övvel, hanem egészen felöltöznek, gyakran már európai divat szerint. Az első érintkezési pont a misszionárusok és a négerek között a gyógyítás. Ha már sem a varázsló, sem Isten nem tud segíteni, elmennek a misszionárus - hoz, leggyakrabban fogfájással vagy elhanyagolt, borzasztó, gyakori sebeikkel, melyeket előbb tehéntrágya rárakásával gyógyítottak. Ezen érintkezési pont fontosságát felismerve, ma a misszionárusokat kiküldetésük előtt kiképezik orvosoknak és fogorvosoknak is, hogy testi bajukban is hatásosan és észszerűen segíthessenek szegény pogány embertársaikon, hogy kiszabadítván őket a lelketlen varázslók hatalmából, kivezessék őket a babona és lelki sötétség országából az örök világosság felé, melyet Isten a Jézus Krisztusban jelentett ki minden népeknek. E néhány kiszakított adat a dsaggák életéből mutatja, hogy egyes igazán szép és a keresztyénségre emlékeztető vonás ellenére mily félelmetes nyomáskép fekszik leikükön a pogányság sötét árnya. Másrészt láttuk azt az áldásos, de nehéz munkát, melyet a hittérítők kifejtenek, hogy ezt a sötétségben és a halál árnyékában sínylődő szegény népet a Jézushoz, a világ megváltójához vezessék. Nagy és szent munkát végez a keresztyén misszió, és örülhetünk, hogy közöttünk is megalakult a misszió-egyesület, mely már kiküldte első hittérítőjét. Méltassuk őt pártolásunkra, hogy az ő működése folytán is mennél több pogány lélek térjen meg az Úrhoz és zengje velünk Stegmann örökszép énekét: „Maradj meg kegyelmeddel, velünk, oh Jézusunk,“ melynek kidsagga fordítása így hangzik: Kukáé na isarya ljafo, Kweru o Yesu mbee, Midamboya nkiduva Ilalu-kabé-fo. KÜLÖNFÉLE. Megbuktunk. Az a kérdés, hogy kapunk-e mi evangélikusok 1913-ra az 1848: XX törvénycikk alapján segélyfelemelést el van döntve, még pedig úgy, hogy nem kapunk. A képviselőház pénzügyi bizottságában felszólalt Münnich Kálmán a mi é.dekünkben és kérte a kormányt miszerint azt a sérelmet, hogy részesedésünk nem egyenlő a reformátusokéval, orvosolja. A vallásügyi miniszter azt felelte, hogy sajnálja de mi idejekorán nem
