Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-16 / 46. szám
1912. november 16. Evangélikus Lap. 46. sz 9. oldal mutattuk ki, hogy néktínk erre a ségélyfelemelésre szükségünk van, a püspököknek október 26 án beadott kérvénye pedig már elkésett, mert a már kész költség- vetésen nem lehetett többé változtatni. (?) Ha mi idejekorán folyamodtunk volna, épen úgy kaptunk volna emelést, mint a reformátusok, de néma gyermeknek anyja sem érti szavát A 120.000 korona, amelyet ha mozgolódunk, megkaptunk volna, tehát fucs! Bizony érzékeny veszteség a mi nyomorúságunkban. Hát efölött érdemes gondolkozni! Nem szenved kétséget, hogy a mi állítólagos mulasztásunk csak ürügy a kormánynak a segélyemelés megtagadására. De miért bánik el velünk oly mostohán a kormány? Nem játszik-e ebbe bele a politika ? Az a szerencsétlen pártpolitika, amely legutóbbi egyetemes gyillésükön is megnyilatkozott? Ugylátszik a kormány minket evangélikusokat a trombi tálók és fütyülök közzé soroz. Efölött érdemes gondolkozni. Zsigmondy Jenő adománya. Zsigmondy Jenő a múlt héten 1000 koronát fizetett be ajándékképpen az egyetemes egyház pénztárába. Ebből 500 koronát a pozsonyi theol. Otthonak és 500 koronát a reformációi jubiláris alapnak adott. Habár az adományozó az adományt titokban tartani kérte és ezért nem is lett ez az egyetemes gyűlésnek bejelentve, mi — akiknek ez más utón tudomásunkra jutott — örömmel hozzuk ezt nyilvánosságra és elsők vagyunk, kik Zsigmondynak ezen nemes cselekedetért egyházunk nevében köszönetét mondunk A középiskolák állami segélyezése. Az 1910. évi állami költségvetésben 61 róm. katholikus középiskola segélyezésére összesen 941.056 korona, 25 reform, középiskola részére 769.400 korona és 16 evang. középiskola részére 497.000 korona van előirányozva. Legkedvezőbb az arány az evangélikusokra nézve, amennyiben náluk egy középiskolára 31.000 kor., a reformátusoknál 30.700 korona és a róm. katholikusoknál csak 15 426 korona átlagos segély jut. Ezen látszólagos aránytalanság igazolást talál abban, hogy a róm. kath. iskolák a tanulmányi alapból kapnak tetemes segélyt. Scholtz Gusztáv püspököt a pestmegyei evang. egyházmegye nagyszámú küldöttsége Wagner Géza egyházmegyei felügyelő és Kaczián János esperes vezetése alatt a mai napon, 70 éves születés napja alkalmából a püspök budai lakásán melegen üdvözölte A nagy népszerűségnek örvendő, mindnyájunk szeretetétől körülvett püspök szívből fakadó szavakkal köszönte meg a megemlékezést. A vadosfai templom avatásáról. A sopronmegyei kis Vadosfa a Rábaközben ev. egyházunk legrégibb s történelmileg legnevezetesebb őrhelye. Sokszor csattogott felette a régi ellenség vad dühe, de hős elődeink hitbuzgóságán meg-megtörött a legádázabb támadások fegyvere. Az a régi nagy templom az evangéliumi hithűségnek oly fellegvára volt, melyet bevenni az ostromló ellen soha nem tudott Mint artikuláris gyülekezetbe itt gyülekeztek össze három vármegyének evangélikus vallású, üldözött hívei. A régi 1834 óta fennállott templom a jelen év tavaszán roskadozni kezdett. Uj templomot kellett építeni a régi helyébe. A régi buzgó elődök hasonló buzgóságú unokái már 1878 óta szorgalmasan gyűjtögették az új templom építésére az alapot. A nyár folyamán az új templom felépült. A hatalmas méreteivel keresetlen egyszerűségével imponáló templom méltó kifejezője a régi nagy történeti múlttal bíró artikuláris gyülekezet áldozatkészségének. A monumentális épület egyaránt dicséri tervezőjét: Vogel N. soproni építészt és az építőt Káldy Mihály győri építőmestert, aki a győri szeretetházat is építtette. Az egész épület berendezésével együtt 100 000 koronába került. E tetemes költséget a hívek áldozatkészsége teremtette elő minden közegyházi segítség igénybevétele nélkül. A felszereléshez külön is hozzájárultak többen ; így a hatalmas csillárt Németh László a gyülekezetnek egy negyedszázadon át buzgó pénztárnoka ajándékozta Isten dicsőségére. A felavatási ünnepély f. hó 10-én ment végbe. Gyurátz Ferenc püspök Baldauf Gusztáv püspöki titkárral előző nap este érkezett meg Vadosfára. A presbitérium élén Bakó János gyűl. felügyelő és dr. Ajkay Béla egyházmegyei felügyelővel együtt a gyülekezet fáradhatatlan buzgóságú lelkésze László Miklós fogadta a főpásztort szívből fakadt beszéddel. Megható volt a bevonulás is. Az est homályos szürkületében, harangzúgástól kisérve értek a községbe, melynek erre már minden háza ki volt világítva; mintegy örömtüzek gyultak a főpásztor tiszteletére. Reggelre óriási közönség lepte el Vadosfa utcáit és a hatalmas templomteret. A népes filiák, Kisfalud, Mihályi, Magyarkeresztúr, Zsebeháza, Potyond, Gyóró, de a szomszédos gyülekezetek is mind képviselve voltak. Ott voltak a szomszédos községek tűzoltó testületéi a rend fentartására és az ünnepség fényének emelésére. Megjelentek az egész egyházmegye lelkészei, tanítói, világi vezető férfiai is; a kapuvári járás képviseletében megjelentek: Mészáros Imre és Schvetz Vilmos tanfelügyelő; Sopron vármegyét Hajas Antal alispán képviselte, s jelen volt még Nits Árpád pápai kamarás keresztúri plébános és Németh János kapuvári prépost. A templomavatási ünnepély 10 órakor kezdődött. Mikor a templom ajtaja kinyílt Kirchner Elek győri kar mester szólaltatta meg mesteri kézzel legetsőbbben az új orgonát Az óriási templom zsúfolásig megtelt érdek lődőkkel, de a hívek seregének még egy nagy része be sem fért, hanem a templomtéren hallgatta istenigéjét, melyet Mikolás Kálmán szillsárkányi lelkész hirdetett. Az oltári szolgálat végeztével Gyurátz Ferenc püspök
