Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-16 / 46. szám
1912. november 16. Evangélikus Lap. 46. sz. 5. oldal Veress, báró Prónay Dezső és újból az indítványozó. Ennek „nemes intencióit“ és a lelkészek érdekében kifejtett fáradozása körüli érdemeit minden szónok elismerte, tervét egy ideális szép eszmének mondotta, de a dolog érdemében arra a kívánságra, hogy a gyűlés azokat az erőforrásokat megnyissa, amelyek ennek a célnak a megvalósítására szolgálhatnának, mindegyik azzal felelt, hogy „ez a pénz más célra kell I“ Ebből csak azt a tanúságot vagyunk kénytelenek deriválni, hogy az egyház vezetőférfiainak véleménye szerint a lelkészek nyomorán segíteni nem elsőrendű szükséglet, mert vannak az egyetemes egyháznak ennél égetőbb szükségletei is. Az egyetemes ügyész énként indítványával magára maradván, belenyugodott a többség határozatába, megköszönte a lelkészek hivatott képviselőjének Veress Józsefnek elismerést kifejező szép szavait és megelégedvén a félsikerrel, kijelentette, hogy belátja, hogy minden nagyobb eszmének a mi egyházunkban előbb meg kell érni, biztosította azonban a lelkészeket, hogy ő ügyük védelméről nem fog letenni, hanem bízva a végleges sikerben nekik és az egyetemes gyűlésnek még ezután is a lelkészek helyzetének javítását célzó tervekkel fog alkalmatlankodni. (Általános éljenzés.) A bizottságba, mely a lelkészalap ügyét rendezni fogja kiküldettek: az egyetemes felügyelő elnöklete alatt a kerületi elnökök, az egyetemes ügyész és az egyetemes főjegyző — Kéler Zoltán, Schleiffer Károly, Hering Zsigmond, Vargha Gyula — Veress József, Osztroluczky Miklós, Meskó László és Gyürky Pál. A közalap jövedelmei a múlt évi felosztás szerint A tudós theológusok megtagadták Frenssen Jézusával a közösséget. Mások, másban mondtak vétót az ő felfogása s céljai ellen, ü azonban halad tovább a maga útján Hol tanít, hol gyönyörködtet. A „Peter Moors Fahrt nach Südwest“ c leírásában a herrero-háború borzalmairól ír, hogy felrázza a német közvéleményt egykedvűségéből s részvétet s érdeklődést keltsen az ott harcoló katonák iránt. „Klaus Hinrich Daasu egy kereskedői karriér története, az „Untergang der Anna Hollmann'1 pedig egy nagy lelki katasztrófa mesteri rajza. Most Frenssen megkapja a /Voőe/-díjat. Eddig müveinek kelendősége csak az olvasóközönség ízléséből s érdeklődéséről tanúskodott. Ez az elismerés és kitüntetés azt dokumentálja, hogy Frenssen nemcsak olvasott író és művész, hanem hogy ő az emberiség jótevői és haladásának irányítói közé tartozik. Sz. L. * A Sandgrüfinből hatvanhárom-, a Drei Getreuen-bői száznégy-, a Jörn Uhlból kétszáztíz-, a Hilligenleiből százharminc-, a Peter Moors Farrt-ból száznegyven ezer példány kelt el!! osztattak meg, csupán a Luther-társaság kapott 300 koro- val többet. Sorra kerültek: a levéltári bizottság, a számvevőség és a gyámintézet jelentései. Az 1911. évi számadások jóváhegyattak, az 1913. évi költségvetés előirányzata elfogadtatott. A Weszter Lajos alapítványhoz tartozó 28.000 koronára becsült ingatlanok 38.000 koronáért nyilvános árverésen történt eladása tudomásul vétetett. Már háromnegyedegyre járt az idő, midőn az egyetemes ügyész a jogügyi bizottság indítványát, a nagygerezsdi egyezségnek módosítására, referálta. Erre előlépett Kéler Zoltán és egy izgatott és izgató beszédben a „református testvéreket“ támadván és bűneiket ostorozván, azt indítványozta, mondja ki az egyetemes gyűlés, hogy a nagygerezsdi egyezséget folyó évi november I-étől kezdődő hatállyal felbontja. Benyújt továbbá egy 18 aláírással ellátott ívet, amelyben ezen kérdés felett a névszerinti szavazás elrendelését kérik. Az előrehaladott déli órában már alig volt a közgyűlésen 30 ember és szavazás esetében a szavazást indítványozók előreláthatólag többségben lettek volna. Miután még egynéhányan, kizárólag lelkészek, az indítványozók közül felszólaltak és a „református testvérek“ elleni keserű panaszaiknak kifejezést adtak, az egyetemes ügyész tekintettel az idő előrehaladottságára, (már félkettőre járt az idő) és tekintettel arra, hogy ily nagy fontosságú ügyben nem lehet kapuzárás előtt határozni és nem is volna helyes azokat a szavazásból kizárni, akik arról sejtelemmel nem bírva, az ülésből eltávoztak, a tárgyalásnak a következő napra való elhalasztását indítványozta. Ezután az egyetemes felügyelő szólalt fel, akit Kéler indítványa és különösen annak alakja mélyen megrendített. Egyetemes felügyelőnk különben is az érzelem embere. Csekély dolgok képesek őt türelméből kihozni, különösen ha azt látja vagy véli, hogy a legnemesebb intencióit félremagyarázzák. Sokszor láttuk felindulását és nemes haragjának éles kitöréseit. De a maihoz hasonló, a velőt és veséket megrázó felindulást nála még nem láttunk. Komor, halvány arccal nézte és hallgatta meg az indítványt; sötét szemeiből vésztjósló villámok cikkáztak és amidőn végül felszólalt és felháborodásának kifejezést adott annyira erőt vett rajta az érzelem, hogy szemei könybe borultak, fájdalmasan kiáltott fel: „hát nékem, aki ifjú korom óta mindig a két protestáns egyház közötti szövetségnek nem ugyan a hitelvi, de az adminisztratív uniónak híve voltam, jutott 40 éves egyházi pályám végén a szomorú szerep, hogy én az ilyen indítványokra a határozatot kimondjam!“ Az egyetemes felügyelőnek az egész gyűlést megrendítő szavainak hatása alatt Kéler István indítványát
