Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-16 / 46. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 46. sz. 1912. november 16. hogy ez meg ne történhessék. A negyedik tanúság végre az, hogy a felsőbb egyházi tisztviselőknek nem tanácsos oly ügyeknek első fokon való elintézésébe beavatkozni, amelyeknek felső fokon való elintézése az ő kötelességük leend. A második nap többi részét délután folytatták és a késő estig tanácskoztak a theológiai bizottságok és a tanügyi bizottság jelentései felett. Ezen bizottságok által tárgyalt ügyek kétségtelenül igen fontosak, de részint azért, mert mint tisztán szakkérdések az egyetemes gyűlés tagjainak többségét nem érdeklik, részint azért, mert az előadók a minuciózitásig kiterjedő részletességgel szokták előterjeszteni jelentéseiket, nemcsak időtrablók, hanem unalmasak is, aminek következtében a jelenlévők nem igen hallgathatják és a teremben vagy a mellékszobába vonulva társalognak. A mostani gyűlésen is hat egész órát, tehát egy teljes gyűlési napot vettek igénybe. Általánosan és többször nyilvánult már az óhaj, hogy ezen ügyek végérvényesen a szakbizottságokban intéztessenek el, és csak azok az ügyek adassanak elő a plenumban, amelyekben vagy a bizottság maga, vagy az egyetemes felügyelő közgyűlési határozatot provokálni akar. Az egyetemes egyház az ügyek mikénti elintézéséről az egy. gyűlési jegyzőkönyvbe felveendő bizottsági jelentésekből nyerhet tudomást. Harmadik nap. Szépen indult, de egy igen izgalmas jelenettel végződött. Napirendre került a jogügyi bizottságnak indítványa a Sztehlo Kornél által tervezett lelkészalap tárgyában. A jogügyi bizottság indítványát már az előérteújjászületésének az alapja,“ találja meg azt az eszményt, amelyet keresett. Egypár mondatból álló „tartalmi vázlattal“ sem ezeket, sem a többi Frenssen-regényt nem lehet megismertetni. A szereplők egész tömege, egymásba fonódó, egymást keresztező életutak teszik különösen kezdetben nehezen indulókká s alig áttekinthetővé regényét. Mikor azonban a helyzetbe beleéltük magunkat, épp az aprólékos epizódokban megnyilvánuló igazság s jellemző erő ejtik rabul az olvasót. Mert Frenssen nagyszerű elbeszélő. Közvetlen, körülményes s bámulatosan plasztikusan ír. Egyik-másik regényébe beszőtt történetei az elbeszélés művészetének a remekei. Amellett stílusa igen egyszerű s teljesen egyéni. Egyéb német elbeszélők olvasása után majdnem úgy hat, mintha mi báró Eötvös József stílusa után Eötvös Károly csevegéseihez menekülnénk. Regényeinek nevezetessége azonban nem ebben áll, hanem abban az egészséges, minden hazug látszatot és csillogást kerülő, az élet valóságára támaszkodó világfelfogásban áll, melynek képviselőivé egyes alakjait, hőseit teszi. Minden regénye tükör, melyben az élet kéziéiről írt jelentésünkben ösmertettük. A jogügyi bizottság azt indítványozza, hogy az 1912-iki 156.000 koronát kitevő segélytöbbletből 121.000 korona a lelkészalapba fizetessék be, a többlet 35.000 korona a nyugdíjalapnak adassák ki, a lelkészalap kérdésének és mikénti működésének tanulmányozására pedig külön bizottság küldessék ki. Zsigmondy ettől eltérőleg azt indítványozta, hogy a 121.000 korona egyelőre közigazgatási célokra tartassák vissza, ezzel elejét akarván venni annak az eshetőségnek, hogy a minisztérium a lelkészalapba utalást azéit kifogásolhassa mert az államsegély erre a célra nem lett adva, is mert a lelkészek segélyezése közigazgatási alapon és történhetik majd a kiküldendő bizottság javaslatához képest. Sztehlo Kornél annak kikerülése végett, hogy a hováfordítás miatt ne kelljen miniszteri engedélyt kérni, hozzájárul ahhoz, hogy a 121.000 korona köz- igazgatási segély címen adassék majd a lelkészeknek és hogy ezen összeg egyelőre mint közigazgatási célra szolgáló visszatartassék, de a másik cél a tőkegyűjtés céljából kéri az egyetemes gyűlést, hogy az egyetemes egyház szabad rendelkezésére álló 37 és 26 ezer koronát szintén a megalkotandó közigazgatási lelkészalap javára fordítsa. Az adócsökkentési alap fokozását nem tartja kívánatosnak, mert az adócsökkentés csupán az egyes egyháztagoknak és nem az egyháznak szolgál javára és azzal, hogy az államtól kapott százezereket adócsökkentésre fordítjuk, csak azt érjük el, hogy erőforrásaink szétforgácsolása által azokat teljesen kimerítjük, ami által egyéb céljaink előmozdítása lehetetlenné válik. A kérdéshez hozzászólottak: Gyurátz, Schleiffer, Geduly, Szentiványi, Gyürky, Laszkáry, Materny, Baltik, viszásságait, sírásra hangoló tréfáit, az emberek tévedéseit, vagy bűneit látjuk. Ezeket írja le, hogy ott hagyja az olvasó lelkében a fullánkot: miért van ez így s miért kell így lennie ?! Hőseiben azonban oly erők és vágyak szunnyadnak, amelyek ki is emelhetik őket az éhség, rongyosság, érzékiség és szeretetlenség állapotából s a „szent föld“ felé vezérlik őket. Vallást és erkölcsöt hirdet Frenssen is, de nem tradicionális alapon, hanem az emberi lélek szükségéből származó s a valóságos életnek, a reális világnak megfelelő vallást s életmódot, melyből, mivel Jézus a fundamentuma, nem hiányzik az idealisztikus és altruisztikus vonás. A Hilligenleiba beillesztett Jézus biográfiája a klasz- szikus bizonysága ennek a világfelfogásnak. Az a célja vele, hogy a „legendák ködét“ eloszlassa Jézus életéről, a gyermekek, tanítók, papok, tudósok és hívők lelkiismeretét megszabadítsa a csodák s egy az igaz valóságnak meg nem felelő világfelfogás s erkölcs lidércnyomásától s megnyissa szivöket az igazság számára, hogy szivök és eszök harmóniában lehessen egymással és az igazsággal. Jézusnak, az embernek az élete az az alap, amelyre ő a megújhodást alapozni akarja.
