Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-16 / 46. szám

1912. november 16.

Evangélikus Lap. 46. sz.

3. oldal

A budaméri egyházközség ezen alapítványt 1867 óta élvezi és a templomot használja. Egy idő óta azonban állandó viszálykodás volt az épületfentartás elhanyagolása miatt a község és a földesurak között. A múlt évben Ujházy László és Iván, az alapítók örökösei, a sárosmegyei esperességnek ajánlatot tettek, hogy az alapítványi terheket készpénzben megváltják. Némi számítás után 68,0U0 koronában állapíttatott meg az az összeg, amelyet Ujházyék az alapító-levélben elvállalt terhek tőkeértéke fejében, 4% kamatozást alapul véve, fizetnek. Ebben az összegben azon 300 forintnyi épílletfentartási járulék megváltási összege 15,000 K val is benfoglaltatik. Ezen tőke ellenében lemond az egyház- község az összes, őt az alapító-levél szerint megillető jogokról. A templom használatára nézve abban történt a megállapodás, hogy még tíz évig, vagy ha előbb templomot építenek, a templom felépítéséig még használhatja a budaméri egyházközség az Ujházyék tulajdonát képező templomot, de a későbbi időre lemond a templomhasználati szolgalomról. Ezen joglemondás egyedüli ellenértéke az alapitó levél szerint az, hogy a földesurak a község által építendő új templomhoz fát és követ tartoznak adni. Ez a kötelezettség azonban nincs biztosítva. Vitás volt az, hogy kit illet az alapítvány feletti rendelkezési jog, az egyházközséget-e vagy az egyházmegyét. Az egyházközség ugyanis a megváltást ellenzi, habár egy szabálytalanul megtartott egyh közgyűlésen tíz egyháztag kettő ellen a megváltáshoz hozzájárult Az egyetemes gyűlés akként döntött, hogy az alapítványi hatóság a sárosi egyházmegye, amely a megváltási szerződést megkötötte. A község által feleb- bezett határozatot a kerül, gyűlés helybenhagyta és az

mindenkinek a maga nyelvén kell beszélni — azt Frenssen egyszerre mesterien megoldotta. Vigyázott arra, hogy minden szava igaz, minden gondolata egy-egy plasztikus kép, csupa poézis legyen. Ezzel megtalálta az utat a tízezrek szívéhez.

De nem maradt pap. Nem a hívei miatt, hanem azért, mert az egyház a papban nem a szivet és a poézist nézi, hanem a hitet.

A hallgató nem keresi az őszinte és igaz szóban a dogmatikai inkorrektséget, a „Behörde“ azonban annál inkább. A kisebb kaliberű s soványabb érzésű bürokraták és „hívek“ megunatták Frenssennel is papi hivatalát Ott hagyta tehát, hogy író legyen. Most regényeket ír s majdnem minden esztendő meghozza a maga új Frenssen- regényét igaz gyönyörflségökre azoknak, akik olvasmányaikban is szeretik a való igazi életet s nem barátai a nyavalygásnak és a dekadens sületlenségeknek.

Két híres regénye van. Az egyik a „Jörn Uhlu, a másik a „Hilligenlei“.

Jörn Uhl egy „dekadens“ parasztfamilia sarja, aki tisztán a maga erejére támaszkodva próbál megküzdeni a családi vagyont fenyegető romlással. Mikor más gyerek

1 nyomban végrehajtatott is habár a község a kerületi i határozat ellen felebbezéssel élt. Az egyetemes gyűlés, > habár az egyetemes ügyész az egyezség azon hiányát, hogy a község tíz év múlva a templom használatát í jóformán ellenérték nélkül elvesztette, erősen hang- , súlyozta, amit a tiszai kerület küldöttei és hivatalos képviselői megcáfolni nem tudtak, nyilván a befejezett ; tények hatása alatt a tiszai egyházkerület határozatát i helybenhagyta. Részletesebben ösmertettük ezt az esetet, I mert ebből több tanúságot lehet levonni. Az első az, i hogy olyan komplikált jogi kérdések eldöntésére, mint I amilyen a budaméri alapítványmegváltás, nem alkalmas ■ egy nagyobb testület, annak utolsó fokon leendő eldön- » tése egy jogászokból álló bíróságra lenne bízandó. Ilyen [ közigazgatási legfőbb bíróságra egyházunknak kétség- I telenül szüksége van. A másik tanúság az, hogy ügy- • rendünknek az a szabálya, hogy vita esetében a felszólalók többsége alapján mondja ki az elnök a hatá- 1 rozatot, téves, mert tapasztalati tény, hogy a határozatban érdekeltek — itt eszményi érdekeltséget értünk — valamennyien felszólalnak a megtámadott határozat iránt nem érdeklődők pedig — habár ellenkező nézeten vannak — hallgatnak. Legalább azt kellene tehát kimondani az ügyrendben, hogy ilyen esetben azok felszólalása r és esetleg szavazata nem számit, akik a felebbezéssel - megtámadott alsófokú határozatban résztvettek vagy arra befolytak. A felállás általi szavazás egyébként bizonyára : több garanciát nyújt a közgyűlés valódi akaratának meg- ’ tudására, mint a felszólalók többsége alapján felállított vélelem. A harmadik tanúság az, hogy felebbezhető határozatokat nem kell jogerőre emelkedés előtt végrehajtani s a zsinati törvényben kell gondoskodni arról,

játszik, ő már meg átja, hogy rosszul szántanak, mikor más legényke az est homályában, az éj sötétjében ismerkedik az élettel s vigad, akkor ő béreskedik, hogy a gazdaság teljesen szét ne zülljék. A „gyöngyélet“ közben az a pont gyötri, hogy otthon nem úgy megy a dolog, mint ahogy kellene.

A gravelottei ütközet után hazakerül s övé lesz a családi birtok. De hiába minden küzdelme. Egy évben szakad rá minden csapás. A vetését egerek eszik meg, a tanyája leég, az apját, feleségét eltemeti s egy ládában viszi el egész vagyonát: a távcsövét és egy pár könyvet. De legalább lerázza magáról azokat a gondokat, melyek a lelkét emésztették, s nehéz járásúvá telték. Új életet kezd. Jó emberek, egy áldott asszony segítik. S boldog ember lesz belőle.

A Hilligenlei egy álmos tengerparti városka együtt játszó gyermekeinek egymásba fonódó élettörténete, kik között Kai Jans a hős, a „szent földről“ álmodó fantaszta, aki egész életén át, messze földet bejárva mindig a „szent földet“ keresi, ahol az emberek szentek és jók. Zeg-zúgos életutat tesz meg, végre theológus lesz belőle, aki az „Üdvözítő életében, mely a német nemzet