Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-16 / 46. szám
2. oldal. 1912. november 16. Evangélikus Lap. 46. sz. Végül Kaczián János főesperes mondott mélyérzésű hálaadó imát az Egek urának, amelyben a hallgatóság áhítattal részt vett. Luther dalát a Luther Otthon teljes számban megjelent ifjai énekelték el orgonakíséret mellett igazgatójuk, Kermeszky György vezetése alatt. Az egyetemes gyűlés. Második nap. A gyűlés második napján az egyetemes bizottságok egészíttettek ki az elhalálozások és hivatalbeli előléptetések folytán támadt üresedések betöltésével. Az illető jegyzőkönyvi pontnál szóba került újból a lókuti sérelmi ügy, amely tudvalevőleg abból áll, hogy a bíróságok dologi tehernek minősítettek egy a r. kath. plébános és kántornak a canonica visitatio alkalmával biztosított fajárandóságot a jelenlegi evangélikus földbirtokossal szemben. Egyetemes ügyész jelenti, hogy ebben az ügyben a közös protestáns bizottság felterjesztéssel élt a vallásügyi miniszterhez, aki azonban elutasítóig határozott. A közgyűlés e. ügyész indítványára elhatározta, hogy újból felterjesztést intéz a vallásügyminiszterhez, gondoskodjék törvény útján ezen a vallásszabadságba ütköző sérelmes állapot megszüntetéséről. A gyűlés ezután Klein Mihály árvanagyfalusi tanító korpótlék ügyével foglalkozott. Klein Mihály még az|1907. évi XXVII. törvénycikk életbelépte előtt megállapodott az egyházközséggel hiványban, hogy jelentéktelen fizetése 1800 koronára felemeltetett azzal, hogy ebben a v TÁRCA. Frenssen Gusztáv. Egy pár esztendeje még falusi pap volt valahol Schleswig-Holsteinban. De nem olyan mint a „többi.“ O nem a gyermekei által szerzett becsületet a parochiá- nak, hanem abban önmaga nőtt nagygyá. Parasztemberek, halászok, egy pár mesterember voltak a hívei. Lassú járású, nehéz lábú, megfontolt sors üldözött s a mindennapi kenyérért küzdő emberek. Akiknek házába benéz a betegség, ellátogat a halál, akiknek szivében ott a vágyódás a jobb után s akik nehéz küzdelmet vívnak a való élet sok ezer bajával. Ezekhez kellett leereszkednie, ezeket kellett magához édesgetnie, bizalommal eltöltenie s bátorítania. Ezeket kellett megvigasztalnia s ezek lelkét kellett a mulandók s kézzelfogható valóság helyett az ideális élet, jóság, szeretet — Isten országa iránt való lelkesedéssel eltöltenie. Hogy ez a keserves s nem sok maradandó eredménnyel, biztos hatással és aratással kecsegtető magvető munka hogyan sikerült neki, azt nem tudjuk megmondani. korpótlékigény is benfoglaltatik. Klein mindamellett korpótlékigényét egyházi törvénykezési úton érvényesíteni akarta, de az egyetemes egyházi törvényszék őt igényével még 1907 előtt ítéletileg elutasította. Klein most a miniszterhez fordult, aki az egyházi törvényszék ítéletét megsemmisítette és az árvanagyfalusi egyház- községet kötelezte az 1907. évi XXVII. törvénycikk szerint járó korpótléknak visszamenőleg megfizetésére. Az egyet, egyház múlt évi közgyűlése ebben a protestáns egyház autonómiájának megsértését látván, felterjesztést intézett a vallásügyminiszterhez, aki azonban a sérelem orvoslását megtagadta. A közgyűlés az ügyész indítványára megkeresi a protestáns közös bizottságot, hogy a sérelmet magáévá tevén, annak orvoslását sürgette. Nagyobb vitára szolgáltatott okot a budaméri egyház felebbezési ügye az Ujházy-féle egyházalapítvány megváltása ügyében. Ujházy József és neje budaméri földbirtokosok 1867-ben alapító-levelet állítottak ki, amelyben a budaméri leányegyházat anyaegyházzá alakították át, kötelezvén magukat és utódaikat a budaméri lelkésznek és tanítónak fizetését és egyéb természetbeni járandóságait meghatározott összegekben örök időkre megfizetni. A község által de facto már régi idők óta használt, de a földesúr tulajdonát képező templom, iskola és tanítólakás fentartására és tatarozására éven- kint 300 forintot rendelnek fordíttatni a földbirtokos pénztárából. Ezen kötelezettségek az alapító akarata értelmében telekkönyvileg biztosítva lettek. Az alapító- levélben az alapítók a sároszempléni esperességet kérik fel az alapítvány megvédésére és megóvására. Az alapító- levelet 1867-ben Máday Károly szuperintendens erősítette meg. Hogy ő hogyan végezte, arról maga tett bizonyságot, mikor kiadta három füzetben, majd egy kötetben „Dorfpredigten“ c. alatt prédikációinak egy gyűjteményét. Az a hetvenháromezer példány, amely vevőre és olvasóra talált ebből a könyvből — eleget beszél s elég bizonysága annak, hogy Frenssen nem egyszerűen kiváló szónok, hanem olyan pap, akinek nagyszerűbb szószéke, messzebb hallható hangja s nagyobb egyháza van, mint akármelyik hivataloskodó s egyházi méltóságot betöltő papnak. Nagy hatását két dolognak köszönheti: beszédei egyszerűségének és igazságának. A Hof- és Dompredigereknek könnyű a dolguk. Magukhoz hasonló műveltségű hívekkel megértetni magukat nem túlságos nehéz feladat. Mennyivel nehezebb dolga van annak, akinek alacsonyabb műveltségű emberekkel van dolga: le kell mondania kedvenc szavairól s minden bonyolult s elvont okfejtésről. Egyszerűen, plasztikusan, szívtől-szívhez kell beszélnie, hogy a paraszt lélek sarokba állított hangszerét rezonálásra bírja. Frenssen megbirkózott a feladattal. Amit a theore- tikusok sok fejtöréssel kieszeltek a homiletikában, hogy
