Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-02 / 44. szám
1912. november 2. Evangélikus Lap. 44. sz. 5. oldal Elhatározásunknál a tapasztaltak után az legyen irányadó, hogy az egyetemes egyház csak olyanra vállalkozzék, amit saját erejéből megvalósítani tud, és ami a hívek áldozatkészségére való szorulást a minimumra redukálja. Aki olyan tervvel, amely ezt a célt megvalósítani akarja, fellép, az biztos lehet benne, hogy annyi ellenzésre talál, ahány hozzászóló lesz, mert a más ember eszméje már azért sem tetszik, mert mindenikünk okosabb akar lenni a másiknál. Mindamellett megpróbáljuk egy új tervvel jönni. Aki okosabbat tud, jöjjön az okosabbal. Aki Budapest székesfőváros óriási fejlődését figyelemmel kiséri, aki azt látja, miként bontanak le egészen jó házakat és építenek helyükbe új palotákat, aki a lakbérek általános emelkedésére és a magas házbéradóra figyelemmel van, az tisztában van azzal, hogy az egyetemes egyház üllői-úti házát a jelenlegi állapotában meghagyni nem gazdaságos dolog Bizonyos, hogy ez a ház a jelenlegi állapotában, különösen annak folytán, hogy emeleti helyiségeiben, sőt a földszint egy részében is a Luther-Otthon van elhelyezve, nem hozza meg valóságos értékének még mérsékelt kamatját sem. Bizonyos, hogy a Luther-Otthon, mely elvégre is az Egyetemes egyház intézménye, ebben a házban igen drágán lakik Az is bizonyos, hogy abban az esetben, ha az egyház az üllői úti 24. sz. házat egészen lebontaná és helyébe egy modern négy-emeletes épületet emelne, az új épület nemcsak a mostani épület tőkeértékének, hanem az új építés költségeinek kamatait is fedezné, amiben a 15 évi adómentesség és az a körülmény, hogy az öreg épület fentartási és tatarozási költségei megtakarhatnák, — a mérleget kedvezőleg befolyásolná. Igaz ugyan, hogy az épület lebontása esetében a Luther-Otthon elhelyezéséről gondoskodni kellene De a Luther-Otthonnak drága az a hely, a város közepén, azt olcsóbb helyre kell áthelyezni a külvárosba, talán a Lágymányosra, hol kerti helyiség is állana a benlakók rendelkezésére. Nincs kizárva, hogy ott a fővárostól erre a célra ingyen telket is lehetne kapni. Igaz, hogy a Luther-Otthon elhelyezése gondot fog okozni, de ez másodrendű kérdés. De hát mikép függ ez össze a reformáció jubilálá sával? Akkép függ össze, hogy 1917-ig építsünk az üllői-úti házunk helyére egyszerű, de stylszerű díszes palotát, amelynek sarkán a megfelelő méretekben nagy reformátorunk, Luther Márton ércszobrát állítanók fel a reformáció 400 éves évfordulójának ünneplésére. Ezzel Budapest egyik főútvonalán külsőleg is kifejezésre jutna, mit alkotott a mi Lutherünk, és ércszobrának felállításával demostrálnók ország és világ előtt, hogy Luther szelleme itt az ország szívében is él közöttünk. Szóval, emeljünk a reformáció 400 éves fordulójának megünneplésére Budapesten egy Luther-palotát Luther szobormüvével Ezt a tervet annál könnyebb megvalósítani, mert a pénz megvan hozzá és mert a beruházandó összeg a házbérekben meg fogja hozni kamatját. Egyetemes felügyelőnk bölcsességének és takarékosságának köszönhetjük, hogy az államtól az 1848: XX. törvénycikk alapján kapott első évi segélyösszegből megtakarítottunk 415.000 koronát, amelyet adótartalék gyanánt kezelünk. Ezt az adótartalékot fel kell használni az új bérház felépítésére, és fedezve lesz az építkezés költsége, a kamatokat pedig a tartalékalapnak behozza a fokozott bérjövedelem. A Luther-szobor költségeit pedig fedezzük gyűjtések utján. Erre inkább fognak adakozni híveink, mint irgalomházra. A terv megvalósítására van még négy esztendőnk. 1917. október 31-én pedig ünnepélyesen felavathatjuk az Üllői út és Szentkirályi-utcasarkán Lutherünk ércszobrát A fizetésrendezés tárgyában. Irta: Lombos Alfréd. Nem akarván folytonosan igénybe venni e lap hasábjait, bevártam a fizetésrendezés ügyében napvilágot látott cikkeket, hogy egyszerre tegyem meg az észrevételeket, melyek fizetésrendezési chaos és a kivezető út című cikkemre való hivatkozás folytán elkerülhetetlenekké lettek. Mivel most már ugylátszik, hogy többeket nem provokáltam cikkemmel, hozzálátok Sztehlo Kornélnak e lap 38-ik és Vitéz Lajosnak e lap 39-ik számában hozott cikkére vonatkozó válaszom megírásához. Sztehlo azt Írja: „Sajátszerű, hogy még Lombos is, aki azt mondja, hogy eszmémet az összlelkészség helyesléssel fogadja és azt a messze jövőre kiható üdvös gondolatnak találja, igazat ad Gyürky Pálnak, aki a zsinati nagybizottságban tervem felett ama lesújtó itétit AT1T F7 TI FH Á I M T/ TT Ä F71 Azok akik előfizetési dijaikkal hátralékban LiiiUl 1 liYi I K HÚZ1 vannak> tisztelettel felkéretnek a hátralékok beküldésére, nehogy kénytelenek legyünk őket postai utánvétel költségeivel megterhelni.
