Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-12 / 41-42. szám

2. oldal

Evangélikus Lap. 41—42. sz.

1912. október 19

Miután az államsegély dolgában az érintkezés az államkormánnyal, mindig a protestáns közös bizottság útján történt, a református Konvent a közös bizottsághoz fordult azzal az indítvánnyal, hogy az egyházi főhatóságok, ha külön szükségleteket tudnak kimutatni, közvetlenül, tehát a közös bizottság elkerülésével, fordulhassanak a kormányhoz segélyért. Ez az indítvány a bizottság evang. tagjainál nagy visszatetszést szült és báró Prónay Dezső igen erélyes beszédben megvilágította a reformátusok törekvését, sőt nyíltan kimondotta, hogy abban az esetben, ha a reformátusok külön akarnak haladni, a közös bizottság egészen felesleges.

Erre a reformátusok indítványukat visszavonták.

Indítványukat igen, de külön akciójukat nem. Ennek gyümölcse a fenti sérelem.

Az evangélikus egyházi széles köreiben egyetemes felügyelőnket okozzák, hogy ő a segélyezéssel nem törődik, mert amint már ismételten kijelentette, az állami segélynek elvi szempontból ellenzője.

Gróf Tisza Istvánnak a saját felekezete érdekében tanúsított akciója és ennek sikere inv,to._. . ]£tszanak azt a feltevést hogy a mi egye emes reiuSj^,^1rMűV politikai pártállása ezidoszerint az evangélikus egynemű ártalmára van.

Mi ezt a feltevést nem osztjuk, sőt meg vagyunk arról győződve, hogy a mi ellenzéki vezéreink a mi jogainkat sikerrel meg tudják védeni a kormánynál, csak akarniok kell és tenniök kell.

Ezt a legujabbi kísérletet minden áron meg kell akadályozni, ennek nem szabad törvénnyé válni.

Nem arról a 100,000 koronáról van csak szó, amely egyházunktól a törvénybe szentesített egyenlőségi elvbe ütközőleg, tehát jogtalanul elvonatik, de a vallásegyenlőségi elv megbontásáról, és a két protestáns egyház között fennálló testvériség megtagadásáról. Meg vagyunk győződve arról, hogy ebből a magasabb szempontból fogva fel a dolgot a reformátusok is segítségünkre lesznek a sérelem orvoslásában.

Sztehlo Kornél.

A „Christliche Welt“ barátai egyesülésének gyűlése Eísenachban.

(Sz—o.) Németországban 26 év előtt a hesseni Marburgban D. Rade Márton theológiai tanár megalapította a Christliche Welt című lapot. Ezen lap körül sorakoztak a német liberális theológusok, többnyire egyetemi theológiai tanárok és lelkészek, Harnack Adolffal az élükön, Az irány, amelyet követnek, a theológiának összeegyeztetése a tudományos haladással. Elvük a kutatás szabadságának elve, a theológiában is az igazságot és valóságot (Wahrhaftigkeit und Wirklichkeit) keresik és vallják. Hogy ezen irány mellett egyesek tovább mennek, mások visszatartanak és konzerválnak, az a dolog természetében fekszik. Az irány lényege mégis keresztyénnek maradni és protestánsnak maradni. Az evangélikus egyház keretében reformálnak a „Wahrhaftigkeit és Wirklichkeit“ kutatásának szellemében.

Ezeknek a tudósoknak eszük ágában sincs egy új egyházat, vagy éppen új vallást alapítani akarni. Ok csak kutatnak, boncolnak, kritizálnak, a történelmi igazságot a logika törvényei segítségével keresve. Hogy ezen kutatás folytán a régi tanokból., a hitvallásokból sok romba dől, azzal nem törődnek, sőt azt tanítják, hogy az igazi vallásosság nem tűri azokat a korlátokat, amelyeket a holt betű, a legenda, a vallási rajongás felállított és amelyekkel a keresztyénség lényege évszázadokon keresztül tudva és nem tudva el lett homályosítva. Nem képezik a kcesztyénség lényegét azok a hittételeknek dekretált legendák, amelyek a keresztyénség második és következő századaiban többnyire jóhiszemben azonban azon nagy suggestió alatt keletkeztek, amelyet Jézus személyisege es ichukívuií megjelenésé az akkor élő keresztyénekre gyakorolt. Ezekből a legendákból mintegy kihámozták azt, ami a keresztyénségben lényeges és kimutatták, hogy az, ami lényeges és ami igen egyszerű, elegendő arra, hogy Jézus szellemében Istenbe vetett keresztyén vallásos életet éljünk. Ezen, hogy úgy nevezzük theológiai iskolának tehát nem az a célja, hogy a vallás dolgában valami újat állítson fel, hanem egyedül az, a feleslegest, a kor szellemébe, a modern világ gondolkodás- módjába bele nem illőt és ezért károsat a vallástanításból kiküszöbölni és a megmaradó lényegben az evangéliom szinarany igazságaiban a hívő keresztyént megerősíteni.

Azon ellenvetéssel szemben, hogy ez a szabad kutatás, mondjuk tisztogatás a nép megszokott vallási nézeteit megingatja és zavart idéz elő, mely a tekintély lerombolása folytán végre is vallástalanságra vezet, azt állítjuk, még pedig teljes meggyőződéssel, hogy éppen a dogmákhoz való csökönyös ragaszkodás, az intransigens orthodoxia szülője a vallástalanságnak. A nép az általános felvilágosodás terjedésével gondolkodni kezd, a természettudomány vívmányai mindég szélesebb néprétegekben terjednek el és az ellentétek hatása alatt nézetek fejlődnek ki, melyek nem csupán az egyházzal, hanem