Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-12 / 41-42. szám
II. évfolyam. 41- 42 szám. Budapest, 1912. október 19. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak: Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR. IIORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negycdoldal 7 korona Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért G fillér. Több- ■zörfts hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Sztehlo Kornél: Testvérek vagyunk-e még? — Szimonidesz Lajos: A .Christliche Welt“ barátai egyesülésének gyűlése Eisenachban. — Az evangélikus szövetség (Evangelische Bund) 25-ik közgyűlése Saarbrückenben. — l/ronvecz József : Tiszakerületi segélyek. — Az 1913. évi állami költségvetés. — Különféle. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. Testvérek vagyunk-e még? Az 1913-iki költségvetésnek a képviselőházba történt benyújtása után az a hír terjedt el, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésében sérelem foglaltatik az ág. hitv. evang. egyházat illetőleg, amennyiben az 1848 : XX. törvénycikk 3. §-a alapján adott segély csak a református egyház részére emeltetett fel, még pedig 400.000 koronával, az evangélikusok pedig a segélyfelemelésben nem részesülnek. Miután a segély eddig mindig a két protestáns egyház rcouórx. cgyuiieseu lett megszavazva és a két egyház között, a köztük megállapított kulcs szerint lett felosztva, ez a hír nagy megdöbbenést okozott az evangélikusok körében és sokaknál nem is talált hitelre, sőt református részről is azt vélték, hogy itt tévedésnek kell lenni. Most kezünkben van a nyomtatásban is megjelent költségvetés és sajnálattal vagyunk kénytelenek konstatálni, hogy a hír igaz, a tévedés pedig ki van zárva. A részletes állami költségvetés VI. füzetének (vallás- és közoktatásügyi minisztérium) 230. lapján ugyanis a 13-ik rovat alatt be van állítva: „A magyarországi ref. és ág. hitv. evang. egyházaknak az 1848. évi XX. t.-c. 3. §-a értelmében leendő segélyezésére 4 millió 400.000 korona az 1913-ik évre, a múlt évi 4 millióval szemben.“ A külön füzetben megjelent indokolás 148. lapján pedig foglaltatik: „A 13. rovatnak újabbi 400.000 koronával történt emelésének szükségességét indokolja az, hogy a református egyházban a rendkívül súlyos adózási viszonyok mellett is az adócsökkentési alapnál hiány mutatkozik, melynek pótlására fog fordittalni az előirányzott többlet11 Ez csak elég világos. A reformátusok kapják a 400.000 koronás felemelést, mert ők rászorultak, az evangélikusok mit s**« mer ők a földi • bővelkednek. A való igazság pedig az, hogy a református egyház szegény, de az evangélikus egyház százszorta szegényebb. De ne kutassuk ezt! Csak azt kérdezzük, miért van az, hogy az 1848 : XX. törvénycikk által dekretált egyenlőségi elv ennyire meg lett sértve ? íme, most már nem csupán a róni. katli. egyházzal, hanem a református egyházzal szemben is vannak vallásegyenlőségi sérelmeink! így bomlasztják a magyar protestantizmus egységét és erejét! Ezért a sérelemért nem lehet egyedül az államkormányt okozni. Azt is, de nem egyedül azt. Az esetnek előtörténete van. Gróf Tisza István, aki a reformátusoknál az adócsökkentési alap ügyeit intézi, azt tapasztalta, hogy az államtól kapott segély nem elegendő arra, hogy az egyházi adó bizonyos maximumra apasztassék. Elhatározta tehát, hogy erre a célra az államsegélyt fel kell emelni.
