Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-21 / 38. szám

2. oldal.

1912. szeptember 21

Evangélikus Lap. 38. sz.

latot „zörgetni és mindég csak zörgetni“ sőt a legújabb verzió szerint „döngetni“ ez a jelszó! amelynek kimondása után a szónok koncedálja, hogy más eszközünk nincs, mert kijelenti, hogy sztrájkolni nem fogunk. Igen bölcsen tesszük, ha ehhez a fegyverhez nem nyúlunk, mert Zichy Jánosra alig fog valami nagy benyomást tenni, ha arról értesül, hogy ezután az evangélikus templomokban nem prédikálnak.

A „döngetés“ tehát nem a kivezető út.

De nem kivezető út a Lombos Alfréd által legutóbbi cikkében jelzett út sem, mert ez is csak oly évi dotációt sürget az államtól, hogy az evangélikus egyház egyetemes alapjába 1,500 000 korona jusson. Hiszen ha az állam ezt a dotációt megadja, vagyis ha a jelenlegi évi segélyt a duplájára felemeli, akkor nem kell kivezető út.

Kivezető út, amely minket a hínárból kivezethet, kettő van.

A hínárt Apponyi csinálta meg. midőn az 1848. XX. törvényeik szellemét meghamisította, ezen törvénycikk alapján egyenlő segélyt tervezvén és adván a katholikusoknak és a görög nem egyesülteknek is. Megvalósította ezt a katholikus lelkészek kongruájának állami rendezése és a

róm. katholikus elemi tanítók és szerzetesek fizetésrendezésével.

Apponyinak a most lefolyt bányakerületi gyűlésen védelmére kelt Veress, utalván arra, hogy ő olvasta azt a törvényjavaslatot, amellyel Apponyi a protestánsoknak segíteni akart. Elhallgatja, hogy ez a segélyezési szándék ahhoz a feltételhez volt kötve, ha cserébe megkapja ezért a róm. katholikus egyház az alapokat.

Dicséri Veress az 1894. évi 14. tvcikket, amely a r. kath. lelkészek kongruájának megállapítását mellőzi. De ezt még a liberális kormány csinálta, az ezzel ellentétes alapon álló 1909. XIII. törvénycikket azonban Apponyi.

A kivezető út eszerint az lenne, hogy a kormány az Apponyi által inaugurált törvény- magyarázatot elejtené és kimondaná, hogy miután a katholikus és a görög nem egyesült egyházakról a múltban már eléggé gondoskodott, az állami segélyezést ezektől megvonja és a protestánsokat dotáció vagy évi segély alakjában igazságos arányban segíteni fogja.

Ha ez az elv érvényesül, akkor lesz elég pénz arra, hogy rajtunk segíteni lehet. Ez a kivezető út azonban ez idő szerint szintén csak

TÁRCA.

A róm. katholídzmus lényege és eredete.

Sohm Rudolt hires lipcsei egyházjogásznak érdeme, hogy ő „Wesen und Ursprung des Katholi zismus“ című, már három év előtt megjelent és legújabban második kiadást ért munkájában minden kétséget kizárólag kimutatta, hogy az őskeresztyén egyház nem volt katholikus egyház, sőt a jogi szervezést nélkülöző állapota diametrális ellentétben állott azzal, amivé belőle a római katholikus egyház a harmadik században fejlődött. Ezen fejtegetéseinél abból indul ki, hogy az őskori eklézsia nem volt szervezett gyülekezet, hanem a hívőknek spontán összejövetele, ahol mindenki egyenlő és sem a presbyterek, sem a püspökök a hívek felett joghatósággal nem bírtak.

Sohm fejtegetéseinél abból indul ki, hogy különbséget kell tenni az egyházi, mint jogilag szervezett test és Krisztus egyháza között, amely egyház vallási értelemben : A jogilag szervezett egyház emberi mű, a vallási értelemben vett egyház az Isteni léleknek Krisztus által világra hozott alkotása. Ezt a különbséget Luther reformációja domborította ki, amely a „testi külső“ keresztyénséggel szembe állította a „lelki belső“ keresz- tyénséget, amely mellett a jogilag szervezett egyházra voltaképpen szükség nincs.

Ezen ellentétet először Luther mélyreható szelleme fogta fel és juttatta érvényre. Az ő kiindulási pontja szerint az egyház lényege annak vallási minőségében nyilvánul. A hit egyházának láthatatlanságáról hirdetett tantétele megállapítja a különbséget a katholi- cizmusban elfogadott jogilag szervezett egyházzal szemben. Valójában a Krisztus egyházának láthatatlanságáról szóló tan a legnagyobb és leghatalmasabb eszme, mely az egyház történetében egyáltalában napvilágra jött. Ami jogilag van szervezve, az az észnek szól és azért mindenkinek látható és ezért nem lehet, mint ilyen, a hitnek tárgya, sohasem lehet ez, mint ilyen, a szent keresztyén egyház, amelyről a keresztyén hitvallás szól. Ez Luther meggyőző logikája.

Luther ezen megkülönböztetéssel felszabadította saját vallási életét a róm. kath. egyházjogtól, az egyházi szervezet lelki hatalmától. De felszabadította egyut-