Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-14 / 37. szám
1912. szeptember 14 Evangélikus Lap. 37. sz 5. oldal eljárásnak már mégsem lehet, mert igenis mi kongruások is beismerjük azt, hogy az a legnagyobb erkölcstelenség volna s néktink ellenkezőleg tovább kell küzdentink többi kartársaink érdekében is, hogy elérjük a 150-ek tervezetében kitűzött célt, az igazságos fizetésrendezést, melynek intencióját úgylátszik a kultuszminiszter is kezdi átérteni. S ennek érdekében türelemmel várhatnának azok is, kik szívesen hallották anno dazumal a 2400 korona alapfizetés Ígérgetését, majd reménykedve lesték a korpótlék behozatalát s most végre egy harmadik szégyenteljes megoldásba is beletörődnének, mert önmagukra nézve talán a Kongruásnak is igaza lehetett, a maguk szempontjából nézik a kérdést. Már pedig az ügy érdekében ezzel a törekvéssel valóban hallgatni kellene. Sztehlo lelkcszfizetési alapja. A Sztehlo Kornél által javasolt és a múlt évi egyetemes gyűlés által is elfogadott lelkészfizetési alap eszméjét az összlelkészség helyesléssel fogadja s a fizetésrendezési mozgalom igazgatósága is Budapesten tartott májusi tanács- kozmányában azt a messze jövőre kiható üdvös gondolatnak találta, de viszont hangsúlyozta, hogy a lelkészi fizetésrendezés égető kérdése mészetes fogantatásról tapasztalatot szerezni, azt nem tudom, de el sem tudom képzelni, hogy lehessen. Azután Daxer szerint csak az szerezhet vallásos tapasztalatok utján ismereteket, aki már a kijelentés alapján hisz. De adós marad a feleletre arra a nagy kérdésre, miképp jutunk ahhoz, hogy a kijelentett dolgokban higyjiink? Már pedig ezen fordul meg a dolog. Aki bennünket erre megtanít, „az lőtte le a madarat“, de Daxer bevallja, hogy erre a tapasztalati theologia nem képes. És mi lesz akkor, ha a kijelentésben hivő keresztyén ember vallásos tapasztalat útján a kijelentett tantól eltérő vallási ismeretre jut? Melyiknek higyjen aztán, erre is szeretnék feleletet.* Tépelödő. * Ha a szerencsétlen tépelődőnek Daxer tanár úr lapunkban válaszolni akarna, szívesen közöljük a választ. (Szerk.) ettől függetlenül az állam által az 1848. XX. t.-c. értelmében sürgősen oldandó meg. S ez az álláspont szerintem az egyedül helyt álló. Mert amint a lelkészfizetési alap évtizedek múlván felnövelkedve mint tekintélyes összegű alap egy szeparáció bekövetkezése esetén a magyarhoni ev. egyház megmentésére szolgálhat, úgy most mint még csak nem is embrió korszakát élő semmiség a lelkészek segélyezésére nem alkalmas s annak igénybevételéről még csak szó sem lehet. S ha az mégis a jelen fizetésrendezés ügyével hozatnék erőnek erejével kapcsolatba, igazat kellene adnom Gyürky Pálnak, ki a zsinati nagybizottságnak május második felében tartott ülésében szerencsétlen gondolatnak mondotta a lelkészfizetési alap megalkotását, mert az most csak zavart okoz és az erők szétforgácsolására vezet. (Ev. Lap 13.) S bizony a jelen körülmények közt valóban csak hozzájárul a chaos növeléséhez, mert működtetéséről nem is lehet beszélni. Vagy hát hol van az a lelkészfizetési alap? Honnan a jövedelme? Van-e azt kimutatható biztos számítás? Nincsen! Igaz, Sztehlo megkísérli (Ev. Lap. 24) a számadást Kiindul egy 1.363,000 korona jövedelemmel rendelkező alapból. Helyes! De tévesen számításba vesz az állam által gróf Tisza István szerint már elvállalt 972.250 kor. korpótlékot, amelyről azonban most már tudjuk, hogy pusztán a kongruások- nak számítva a két első 400 koronás quinqueniu- mot átlag csak (800'2 x 356)= 142,400 korona lesz; ugyancsak tévesen számításba veszi az összes: 1.700,000 korona államsegélynek 10 százalékát: 170,000 koronát, amely ha már mostantól kezdve évenként a fizetésrendezés céljára fordíttatnék, legkevésbé sem növelné a nullán stagnáló lelkészfizetési alapot s nem biztosítaná annak a szeparáció idején aktuális hivatását; s végül a még szükséges 520,000 korona fedezésére általános papi fizetésrendezési pótadót vetne ki, nem számolván azzal, hogy ezáltal illuzóriussá válik az egyetemes adóalapnak adócsökkentési művelete. Ily körülmények között vájjon nem jobb-e hát az egész fizetésrendezési alapot a jövő nemzedék javára szeparáció esetére gyűjteni, mint a
