Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-14 / 37. szám

2. oldal.

Evangélikus Lap. 37. sz.

1912. szeptember 14

dezés ügyének javára; viszont a legtöbb testület hallgatása, sajna azt sejteti, hogy megnyugvással várják a kormánytól a már ismert koncot.

S bizony nincsen nagy reményünk, hogy az egyházegyetem s az általa kiküldött zsinati nagybizottság, valamint az alkotmányellenes totum faktum a közös protestáns bizottság, határozottabb állásfoglalásra jutnának.

Mindig is legnagyobb hibája volt a hivatalos egyháznak, hogy önmaga nem lépett preci- zirozott fizetésrendezési tervezettel és számítással a kormány elé, hanem csak általánosságban állította fel követelését, melyből a segélyezés végösszegére nézve a kormány tiszta képet nem nyerhetett. így történt azután, hogy a kormányok csak ígértek s Ígértek, mig végre számítást eszközölvén megijedtek a segélyösszeg nagyságától. S püspökeink jelentései azt sejtetik, hogy a hivatalos egyház is be fogja érni a konccal.

A kormány kapkodása.

Az egyházi testületek bizonytalansága mellett azonban láthatjuk a kormánynak ingadozását is. Hol 2400 korona alapfizetésre való kiegészítést, hol korpótlékot, hol mind a kettőt ígérte s végül mégis csak pusztán a korpótlék

TÁRCA.

Tépelödés egy tanári székfoglaló-beszéd

felett.

Előre kijelentem, hogy a hit után szomjazom. Legboldogabb embernek tartom azt, kinek már semmi kételye nincs, aki meg van nyugodva abban, hogy amit az egyház tanít, a való és megdönthetetlen igazság.

De nem tehetek róla, gondolkodni is szoktam. Protestáns vagyok és engem úgy tanítottak, hogy nekünk szabad gondolkodni. Ha pedig gondolkodom, kételyek támadnak bennem, kételyek, amelyek a hitet megrontják. Hol találok útbaigazítást, amely engem a helyes ösvényre visz?

Kezembe akadt a pozsonyi theologiai akadémiának ez idei évkönyve. Abban egy tanári székfoglaló beszédre akadtam, melyet D. dr. Daxer theologiai tanár tartott a vallási ismeretekről és a theologiáról. Ez az amit keresek. Mohón estem neki és háromszor is elkiutalását szándékolja s azt is csak a kongruás papoknak adja majd meg.

S a kormány ezen kapkodása két okra vezethető vissza. Apponyi Albert gróf iskolájára, ki az 1848 XX t.-c. értelmezésében nem feledkezett meg a kalksburgi nevelés alatt szivére kötött lelkiatyákról s Tisza István grófra, ki erőszakos természetével szorítja az illetékes kormányköröket az ő ismert erkölcstelen „termény- teoriá“-jára, melynek tarthatatlanságát az Ev. Orálló ez évi 20-ik számában mutattam ki s amely végeredményében az egész protestáns lelkészt testületet fogja korrumpálni, mert hozzászoktatja azt a becsületes, nyílt fizetés helyett titkolt jövedelmek élvezetéhez.

Ilyen formán Apponyi klerikális intézkedése a többi felekezetek számbavételét, Tisza erőszakossága pedig az alapfizetés rendezésének elejtését követeli kormány részről. így a két ok közrehatása a Teleszky pénzügyminiszter által ismertetett kormánytervezetet eredményezte, mely a sok kortesigéret után éppenséggel sem elégítheti ki a nagy drágaság folytán nyomorban sínylődő protestáns lelkészi kart, sőt annyira tetézte a chaost és az elégületlenséget, hogy Tisza István is szükségét érzi a folytonos kommenolvastam. Talán nem értettem meg egészen, de az elolvasás után ott vagyok, ahol — a mádi izraelita.

Szerző azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy vannak-e vallási ismeretek és miképp jutunk el hozzájuk? Szerinte három felfogással találkozunk, amelyekkel a vallási ismeretekhez eljuthatunk: az intellektuális vallásfogalommal, mely a vallás lényegét az ismeretbe, a tanba helyezi. De mert a vallási ismereteknek, mint érzékfeletti tárgyak ismeretének kútfeje az érzéki tapasztalat nem lehet, azért a gondolkodást, az észt kell a vallási ismeretek szervének tekinteni. Az észhez, mint szükségszerű kiegészítő még a kijelentés is járul, de ez az ismereteket csak kiegészítő eszköz.

A másik felfogás az, hogy a vallás mint a gyakorlati ész posztulátuma, mint erkölcsi világnézetünk- > nek követelménye jelentkezik. (Kant tanítása.)

A harmadik felfogás az, hogy a vallási ismereteknek az alapja az érzelem (Schleiermacher). Ezen felfogás szerint a vallási ismeretek nem fejezhetnek ki tudást, ezek csak a sejtés, az érzelem tárgyai.

Daxer egyik felfogást sem tartja kielégítőnek. Általában azt mondja: „Hogy a vallási ismeretek helyes felfogásához csak úgy jutunk el, ha a vallás önállósá-