Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-14 / 37. szám
1912. szeptember 14. Evangélikus Lap. 37. sz. 3. oldal tálásnak. S a legpikánsabb a dologban az, hogy Tiszának minden interpretálása ellenére nincsen igaza, mert Sztehlo értesülése szerint Zichy János gróf kultuszminiszter viszont mást akar. (Ev. Lap 29.) Tehát Tiszának, ki már egyszer elejtette egy a protestáns közös bizottságban tett fogadkozását, hogy a lelkészek alapfizetése 2400 korona lesz, ezúttal sem lehet hitelt adni, mert kijelentései csak a momentan népszerűség hajhászás látszatát viselik magukon. A lelkészek hármas törekvése. Az egyházi testületek és kormány ingadozó állásfoglalásán kívül láthatjuk még az érdekelt lelkészeknek is a zavart még jobban fokozó, szétágazó törekvéseit. Úgy látom, hogy a közvéleményben a fiz. rend. segély mértékét illetőleg három iránybam nyilvánul meg a lelkészek törekvése. Az egyik törekvés a lelkészek ügyét mindig hévvel felkaroló Veres Józseffel az élén a középiskolai tanárokéhoz mért fizetésrendezést követeli minden egyes lelkész javára. S alig hiszem, hogy legyen is valaki testületünkben, aki nem ismerné el ezen követelésnek jogosultságát. De viszont bizonyára felismeri bárki azt a nehézséget is, gát, sajátosságát oly komolyan vesszük, hogy az teljes mértékben a vallási ismeretekre is kiterjed, még pedig oly módon, hogy azok a tudományos elméleti ismeretek mögött se szoruljanak a háttérbe“. Hiszen azt mindenki, aki az igazságot keresi akarja, de ez a frázis nem oldja meg a kérdést. De lássuk tovább: „Ez az eset csak akkor áll be, ha maga a vallás, különösen pedig a keresztyén vallás, az egész embert, teljes lelkét s nem csak egyes irányait igénybe vevő sajátos élet, mely azután sajátos vallási tapasztalatra és vallási ismeretekre vezet. “ Daxer szerint „a vallásos ember kettős világban él, mert egyszerre természetes és vallásos életet él. A vallási életben is szerez benyomásokat, melyek emez új világból származnak. Ezeket is összegyűjti lelkében, ahol aztán összességükben tapasztalatokat alkotnak. Hogy ezen tapasztalat maradandó lelki kincsünk lehessen, tudatra kell emelni, szavakba foglalni és így ismeret alakjában magunk és mások számára is megőrizni, így tehát nemcsak a mindennapi életben szólhatunk tapasztalatról, hanem van vallási tapasztalat is és ennek kifejezése ismeret alakjában, azaz vallási ismeret is... mely a tanári fizetések komplikált rendszerének a mi viszonyainkra való alkalmazásával jár, a mint hogy azt a „150-ek tervezete“ mellé fűzött „észrevételekében röviden kifejtettem De nem is találkoztunk még a tanári fizetés milyetén alkalmazására vonatkozó javaslattal, mely elérhetőnek bizonyította volna a legalább 900 koronás quinqueniumok behozatalát s az éppen ezen tábornak — akár a hivatalos egyháznak is — a legnagyobb hibája, hogy csak általánosságban követelvén a tanári fizetéshez mért javítást, homályban hagyta a rendezés kivitelének módját s hogy egyenlőtlen viszonyokra egyenlőtlen intézkedéseket kiván alkalmazni, ami fokozza a szükségletet s vele a fizetésrendezés nehézségét. A 150-ek tervezetéhez fűzött észrevételeimben megjegyeztem már: „minél kisebb lesz a szükséglet, annál inkább remélhetjük a fedezet elnyerését; még ha a jobb javadalmazásnak külön igényeiket bekapcsolják, megnehezítik azoknak törekvését, akik pedig rászorultak.“ S igazat ad nekem ebben Sztehlo is, ezt írván : „Azok tehát akiken a protestánsoknál segíteni kell, többségben vannak és talán méltatlanul járunk el velők szemben, ha az állam által nekik nyújtandó segítséget azzal apasztjuk, hogy azokat Ez az alapja a hitvallás és dogma szükségszerű kifejlődésének, mert a dogma és a hitvallás a hitélet tapasztalatainak kifejezése“. Ezekből konstatálom, hogy D. dr. Daxer nem a pozitív hit embere. Hiszen ő a vallási ismeretek meg- ösmerését nem az isteni kijelentésre alapítja, hanem a vallásos ember egyéni vallásos tapasztalatára. Minden ember saját maga csinálja meg a maga hitét a saját tapasztalatai alapján. Ez a bátor ember, aki theologiai tanár létére ilyet kimondani mer, tetszik nekem. De nézzük tovább: „A vallási ismereteknek sajátos jellemvonását megtaláljuk, ha kérdezzük, miképp jönnek ezek létre? E kérdésre a keresztyén ember felelete az: Isten kijelentése, Isten igéje lép elénk (Ahá! tehát erre mégis szükség van), legyen az akár a Szentírás olvasása Vagy hirdetése, akár vallásos tanítás vagy beszélgetés stb. alakjában. Ezen ige hatást gyakorol reánk, melyet érzékeink útján veszünk fel s azért ezt a természetes ember is észlelheti. A természetes ember ezen hatásnál meg is áll. De a keresztyén ember tudja, hogy isteni hatás is egyesül vele, melynek az ember sokszor csak
