Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-07 / 36. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 36. sz. 1912. szeptember 7. Dr. Kéler Zoltán a nagygeresdi egyezség revíziója tárgyában tett előterjesztést. A közgyűlés felterjesztésben fordul az egyet, gyűléshez, hogy az egyezség hatályon kívül helyezése iránt a szükséges lépéseket tegye meg. Ezután a segélyosztás került sorra. A Baldácsy- alapítvány ez évi osztalékából a szegény lelkészek segélyezésére (kér. elnökség rendelkezésére) 2000 kor., egyházak segélyezésére 5830 kor., lelkészözvegyek segélyezésére 1500 kor. szavaztatott meg. Ez utóbbi két tételt a közgyűlés nyomban fel is osztotta. Az államsegély maradványából a lelkészek azonnali segélyezésére fordíttatott 5200 kor., a kér. elnökség rendelkezésére bocsájtatott az évközben esetleg fe’merülő lelkészi segélyezésekre 1000 kor. A reformáció négyszázados évfordulójának megünneplésére vonatkozólag, Mihalovics Samu előadó javaslata alapján, a közgyűlés felterjesztést intéz az egyetemes gyűléshez az egyet, menháznak létesítése tárgyában hozott határozata hatályon kívül helyezése tárgyában s ezen intézmény helyett szervezzen egy lelkészképző szemináriumot, amely alkotással méltóan ünnepelne egyházunk. Egyben felhívja az egyházakat a gyűjtésre. A hívek számbeli csökkenéséről, illetve a számbeli gyarapodás ki nem elégítő voltáról referált ezután Kirchner Rezső előadó. A jelentés a kerületre vonatkozó adatokat dolgozta fel s megállapította, hogy az egyház- kerületben a hívek csekély mérvű gyarapodása az egy- gyermekrendszerre, az áttérésekre, kilépésekre, reverzális- adásokra és a kivándorlásra vezethető vissza. Végül elhatározta a közgyűlés a kerületi névtár kiadását s felhatalmazta az elnökséget, hogy egyházi lapjainkat — amennyiben ezt szüségesnek tartja — a lehetőség szerint segélyezze. Noszkó Istvánnak a prot. Sajtóiroda felállítására vonatkozó ajánlatot azonban a kerület elutasította. Az egyház épületeinek teljes értékben való biztosítása kérdésében oly magyarázatot adott, hogy a teljes értékben való biztosítás csak az eléghető részekre vonatkozik és kötelező. Több kissebb ügy, főleg felebbezések elintézése után a közgyűlés dr. Baltik Frigyes püspök imája fejezte be. Szigma. Elintézés. Az Evangélikus Örálló szerkesztője, Noszkó István, abból az alkalomból, hogy Gyurátz Ferenc dunántúli püspök jeles értesítésének értékes tartalmát ösmertettem és neki elösmeréssel adóztam azért, hogy „kerülve azokat a frázisokat, amelyekkel az úgynevezett, pozitív hit hirdetői vallásosságukat piacra vinni szokták, a gyakorlati keresztyénségre fekteti a fősúlyt.“ az Evangélikus Örálló 35. számában mérges támadást intéz ellenem. Ez az ártatlan megjegyzés alkalmat ad Noszkó úrnak egy személyeskedő és saját bevallása szerint illetlen felszisszenésre, amelyből azt látjuk, hogy Noszkó úr igen haragszik. De ugyan miért haragszik Noszkó úr? Arra válaszolnom nem kell, mert azt az evangélikus egyházban mindenki tudja. Úgy tesz, mintha azért haragudnék, hogy Gyurátz Ferenc püspököt megbántottam. Hiszen én nem állítottam a püspökről, hogy ő nem híve a pozitív hitnek, sőt megdicsértem érte, hogy jelentésében mellőzve a frázisokat (amelyekkel bizony nála is, másoknál is máshelyütt találkoztunk) a gyakorlati keresztyénség munkáira tüzeli a híveket. De Noszkó saját személyes rancunejét leplezve, úgy tesz, mintha azért haragudnék, mert a pozitív hit hirdetőit gúnyolom. Jól tudja pedig, mert sokszor hirdettem, hogy a liberális protestáns senkit vallásáért el nem ítél, annál kevésbé gúnyolja a másiknak vallási meggyőződését. Amidőn „frázisnak“ nevezzük a tartalmat takaró szóvirágos beszédet, ez még nem gúnyolódás, csak jellemző megnevezése a szónoki eszköznek, amelynek templomi beszédben, vagy poézisban nagyon is helye van, de püspöki jelentésbe nem való. Ezért dicsértem meg Gyurátzot. Ámde Noszkó Istvánnak esze ágában sincs ezért haragudni. Az Evangélikus Örálló jövedelme nagyon megapadt, mióta az „Evangélikus Lap“ megjelenik. Ezért haragszik Noszkó! De hát én arról nem tehetek, hogy sokan az Evangélikus Lapot szívesebben olvassák, mint az ő lapját. Pedig az evangélikus egyháznak talán mind a két lapra szüksége van. Az egyik lap alaposabban és gyorsabban közli, ki hol halt meg és ki lépett házasságra a papok közül, a másik pedig, amelyet Noszkó úr szerint már senki komolyan nem vesz, olyan cikkeket hoz, amilyeneket az Őrálló nem hoz. És ha valahol az egyházi életben farizeusmusról lehet szó, azok a férfiak vádolhatók azzal, akik meggyőződésüket kimondani nem merik, de nem én, aki azt bátran nyilvánítom még akkor is, ha ezért az egyházban viselt állásomról le kellene mondanom. Arra az ízléstelenségre pedig, amely az egyházi téren szerzett érdemeimért kapott legfelsőbb kitüntetésre utal és amely úgy akarná feltüntetni a dolgot, hogy az egyházat csak politikai (?) emelkedésem lépcsőfokául használtam fel és most, miután célomat elértem, „ironikusan beleköpök a tálba“, csak az a válaszom, hogy ilyen „evangélikus lelkészhez“ nem illő beszédre nem reagálok és ezzel Noszkó úrral teljesen végeztem. Sztehlo Kornél,
