Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-03 / 31. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 31. sz. 1912. augusztus 3. vallásoktatásban részesült. Minek kell a ,,jeles“, „jó“, „elégséges“ és „elégtelen“ fokozatokkal a gyermek és ifjúi kedélyt izgatni, megfélemlíteni, avagy serkenteni? Kinek használ az osztályozás? Annak, aki tanult? Hisz ott a cél el Van érve. Annak, aki nem tanult? Annak meg úgy se használ. Azt mondom, tessék eltörölni az osztályozást és ne oktatni a vallást, hanem az ifjúságot nevelni, velük megszerettetni a hitbeli dolgokat, akkor meglássák: mindegyiknél lesz eredmény, mindegyiknél lesz igyekezet, de a noteszt és ceruzát és a komoly hivatalos professzori pózt sutba kell előbb dobni. Ezeket akartam a „vallásoktatás reformjáról“ szóló kérdésnél elmondani. Mielőtt hazai nevelőintézeteinkben a liberális theologiai vívmányait akarnók tárgyalni, múlhatatlanul szükséges, hogy előbb az érintett kérdéseket reformáljuk és alapos vallásoktatókat neveljünk, kik egész vallásoktatásunkat lenn és fenn, kicsinyek és nagyok közt a helyes útra terelik * * Abban, hogy a vallást értelemmel tanítsuk, hogy első sorban arra törekedjünk, hogy az ifjúság a vallási igazságokat megértse, tehát a dolog lényegére nézve, cikkíróval egyetértünk, hogy ezen törekvés mellett nem fog-e beleütközni a vallástanár némely dogmába, azt a tanár saját tapasztalatára és lelkiismeretére bizzuk. Szerintünk főképp az erkölcsi bátorság hiánya és az ebből fejlődő hypokrizis okai annak, hogy a vallásoktatásban az értelem és az igazság keresése hiányzanak. (Szerk) Sarolta kezdetben bátortalannak és tehetetlennek érezte magát a vidám emberek ezen körében, majd ő is mert itt egy csekély szolgálattal, ott egy nyájas szóval részt venni, amiért nyájas köszönetét aratott. Legszívesebben beteg asztaltársa tolószékét tolta a parkban a tó felé. Amíg elmerengett a sötétkék víz nézésében, hallgatott a beteg nő okos, barátságos szavaira. És egy napon, nem tudta, miként történt, Sarolta életének egész bánatát kitárta előtte és most aggódva nézett a béna nő jóságos szemébe. Ez megfogta kezét és egyszerűen ezt mondta: — Én tudom, hogy mit jelent az, én is gyermektelen vagyok. Nem voltam az mindig: Egyetlen tizenhét éves leányom két év előtt a messinai rémes csapás alkalmával életét vesztette. Tanúja voltam halálának és nem tudtam őt megmenteni. Magam is a romok alatt hevertem. Bénaságom onnan ered. Sarolta megrendülve hallgatott. Végre hangtalanul kérdezte: — És hogy viselte ön el ezt? értem, hogy van az, hogy ennek dacára . . . ? Ön oly békés és jóságos. — Gyermek, gyermek, ne mondja ezt, nem volt ez mindig olyan könnyű, de akkor a doktorkisasszony Iskolai értesítések. A tiszai egyházkerület eperjesi kollégiumának értesítője az elmúlt tanévről, közzéteszi Dr. Obetko Dezső a kollégium e. i igazgatója. A 228 lapra terjedő vaskos füzet tiszteletet gerjesztő képét adja ezen előkelő kultur- intézetünknek. Az eperjesi kollégium kétségtelenül nemcsak a miénk evangélikusoké, hanem a hazai kultúra fejlődésében is jelentékeny tényező. Az volt a múltban, de az a fokozott igények dacára a jelenben is és értjük a tiszai egyházkerület féltékenységét, midőn ezen kincsének akár egyesítés akár megcsonkítás által való kisebbítése ellen erélyesen védekezik. Lapunk terjedelme nem engedi, hogy azon kulturmunkát, amelyet az eperjesi kollégium az elmúlt évben is végzett, részletesen ösmertesstik. Akiket a dolog közelebbről érdekel megkaphatják az értesítőt a kollégium igazgatójától. Megemlítjük mégis, hogy az idei értesítő 30 lapon a kollégium főgimnáziumának új épületéről, annak történetéről és felavatásáról szól, amely jelenleg Eperjes legszebb középülete. Tudvalévő, hogy a főiskolának négy tanintézete van ; a theologiai akadémia, a jogakadémia, a főgimnázium és a tanítóképző-intézet. A theologiai akadémiáról szóló jelentést Mayer Endre dékán tartalmas értekezése az evang. theol. oktatás céljáról nyitja meg, egy a klerikalizmus ellen intézett alapos és jogos támadással. A theologiai akadémiai hallgatók száma kiilöm- ben a rendkívüliekkel együtt, akik között két volt piarista tanár is van, 54. A jogakadémiának 320 hallgatója van, akik közt csak 81 evangélikus, a többi más vallású. Igazán nem értjük, hogy miért kell nékünk szegény segített nekem: Ö az, aki munkát adott. Városunk elhagyott fiatal leányainak iparkodom valamit abból a szeretetből juttatni, amelyre nékik oly szükségük van. — És éppen fiatal leányoknak — vélte Sarolta — hiszen ez nagyon nehéz lehet. Hiszen akkor naponkint emlékeztetve lesz vesztességére. Hiszen ez ellen az egész emberi természet fellázad. Ezt magamról tudom — mondá halkabban —, az idegen gyermeket, amelyet férjem a házba hozott, nem tudtam tűrni. A szenvedő határozottan rázta fejét: — Éppen azt az utat, amelytől félünk, kell követnünk. Itt állít az élet elénk feladatot. És ha ez sikerül, növekszik erőnk megtalálni a bátorságot, minden nehezet elviselni. Elhallgatott, vonásait mélázó kifejezés lepte el. Sarolta ez éjjel nem aludt. Elméjét folyton barátnője szavai foglalták el: Éppen azt az útat, amelytől félünk, kell követnünk és az a másik, az emberekről, akiket Isten útunkba állított. És most a kis Willy ijedt arca tűnt fel előtte és férjének csalódott arckifejezése. Nem-e vétett mindkettő ellen? Nem-e önző fájdalomban zárkózott el; hideg és szeretetlen volt az emberek iránt, kiket Isten útjába állított? Milyen sivárnak tűnt