Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-03 / 31. szám

4. oldal. Evangélikus Lap. 31. sz. 1912. augusztus 3. vallásoktatásban részesült. Minek kell a ,,jeles“, „jó“, „elégséges“ és „elégtelen“ fokozatokkal a gyermek és ifjúi kedélyt izgatni, megfélemlí­teni, avagy serkenteni? Kinek használ az osz­tályozás? Annak, aki tanult? Hisz ott a cél el Van érve. Annak, aki nem tanult? Annak meg úgy se használ. Azt mondom, tessék eltörölni az osztályozást és ne oktatni a vallást, hanem az ifjúságot nevelni, velük megszerettetni a hitbeli dolgokat, akkor meglássák: mindegyiknél lesz eredmény, mindegyiknél lesz igyekezet, de a noteszt és ceruzát és a komoly hivatalos pro­fesszori pózt sutba kell előbb dobni. Ezeket akartam a „vallásoktatás reformjá­ról“ szóló kérdésnél elmondani. Mielőtt hazai nevelőintézeteinkben a liberális theologiai vív­mányait akarnók tárgyalni, múlhatatlanul szük­séges, hogy előbb az érintett kérdéseket refor­máljuk és alapos vallásoktatókat neveljünk, kik egész vallásoktatásunkat lenn és fenn, kicsinyek és nagyok közt a helyes útra terelik * * Abban, hogy a vallást értelemmel tanítsuk, hogy első sorban arra törekedjünk, hogy az ifjúság a vallási igazságokat megértse, tehát a dolog lényegére nézve, cikkíróval egyetértünk, hogy ezen törekvés mellett nem fog-e beleütközni a vallástanár némely dogmába, azt a tanár saját tapasztalatára és lelkiisme­retére bizzuk. Szerintünk főképp az erkölcsi bátorság hiánya és az ebből fejlődő hypokrizis okai annak, hogy a vallásoktatásban az értelem és az igazság keresése hiányzanak. (Szerk) Sarolta kezdetben bátortalannak és tehetetlennek érezte magát a vidám emberek ezen körében, majd ő is mert itt egy csekély szolgálattal, ott egy nyájas szóval részt venni, amiért nyájas köszönetét aratott. Legszívesebben beteg asztaltársa tolószékét tolta a parkban a tó felé. Amíg elmerengett a sötétkék víz nézésében, hallgatott a beteg nő okos, barátságos szavaira. És egy napon, nem tudta, miként történt, Sarolta életének egész bánatát kitárta előtte és most aggódva nézett a béna nő jóságos szemébe. Ez meg­fogta kezét és egyszerűen ezt mondta: — Én tudom, hogy mit jelent az, én is gyermek­telen vagyok. Nem voltam az mindig: Egyetlen tizenhét éves leányom két év előtt a messinai rémes csapás alkalmával életét vesztette. Tanúja voltam halálának és nem tudtam őt megmenteni. Magam is a romok alatt hevertem. Bénaságom onnan ered. Sarolta megrendülve hallgatott. Végre hangtalanul kérdezte: — És hogy viselte ön el ezt? értem, hogy van az, hogy ennek dacára . . . ? Ön oly békés és jóságos. — Gyermek, gyermek, ne mondja ezt, nem volt ez mindig olyan könnyű, de akkor a doktorkisasszony Iskolai értesítések. A tiszai egyházkerület eperjesi kollégiumának érte­sítője az elmúlt tanévről, közzéteszi Dr. Obetko Dezső a kollégium e. i igazgatója. A 228 lapra terjedő vaskos füzet tiszteletet gerjesztő képét adja ezen előkelő kultur- intézetünknek. Az eperjesi kollégium kétségtelenül nem­csak a miénk evangélikusoké, hanem a hazai kultúra fejlődésében is jelentékeny tényező. Az volt a múlt­ban, de az a fokozott igények dacára a jelenben is és értjük a tiszai egyházkerület féltékenységét, midőn ezen kincsének akár egyesítés akár megcsonkítás által való kisebbítése ellen erélyesen védekezik. Lapunk terjedelme nem engedi, hogy azon kulturmunkát, amelyet az eper­jesi kollégium az elmúlt évben is végzett, részletesen ösmertesstik. Akiket a dolog közelebbről érdekel meg­kaphatják az értesítőt a kollégium igazgatójától. Meg­említjük mégis, hogy az idei értesítő 30 lapon a kollé­gium főgimnáziumának új épületéről, annak történetéről és felavatásáról szól, amely jelenleg Eperjes legszebb középülete. Tudvalévő, hogy a főiskolának négy tan­intézete van ; a theologiai akadémia, a jogakadémia, a főgimnázium és a tanítóképző-intézet. A theologiai aka­démiáról szóló jelentést Mayer Endre dékán tartalmas értekezése az evang. theol. oktatás céljáról nyitja meg, egy a klerikalizmus ellen intézett alapos és jogos táma­dással. A theologiai akadémiai hallgatók száma kiilöm- ben a rendkívüliekkel együtt, akik között két volt pia­rista tanár is van, 54. A jogakadémiának 320 hallgatója van, akik közt csak 81 evangélikus, a többi más vallású. Igazán nem értjük, hogy miért kell nékünk szegény segített nekem: Ö az, aki munkát adott. Városunk elhagyott fiatal leányainak iparkodom valamit abból a szeretetből juttatni, amelyre nékik oly szükségük van. — És éppen fiatal leányoknak — vélte Sarolta — hiszen ez nagyon nehéz lehet. Hiszen akkor naponkint emlékeztetve lesz vesztességére. Hiszen ez ellen az egész emberi természet fellázad. Ezt magamról tudom — mondá halkabban —, az idegen gyermeket, amelyet férjem a házba hozott, nem tudtam tűrni. A szenvedő határozottan rázta fejét: — Éppen azt az utat, amelytől félünk, kell követ­nünk. Itt állít az élet elénk feladatot. És ha ez sikerül, növekszik erőnk megtalálni a bátorságot, minden nehezet elviselni. Elhallgatott, vonásait mélázó kifejezés lepte el. Sarolta ez éjjel nem aludt. Elméjét folyton barát­nője szavai foglalták el: Éppen azt az útat, amelytől félünk, kell követnünk és az a másik, az emberekről, akiket Isten útunkba állított. És most a kis Willy ijedt arca tűnt fel előtte és férjének csalódott arckifejezése. Nem-e vétett mindkettő ellen? Nem-e önző fájdalom­ban zárkózott el; hideg és szeretetlen volt az emberek iránt, kiket Isten útjába állított? Milyen sivárnak tűnt

Next

/
Thumbnails
Contents