Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-03 / 31. szám
1912. augusztus 3 Evangélikus Lap. 31. sz 5. oldal lutheránusoknak más vallásuak részére jogakadémiát fentartani? És emellett nem is tesznek kíilömbséget a tandíjfizetést illetőleg A zsidó és r. katholikus tanuló, akinek egyháza egy fillérrel sem járul az intézet fentar- tásához épen annyi tandijat fizet mint az evangélikus fiú. (Kivétel csak ev. lelkészek, tanárok és tanítók fiaira nézve van, akik a tandíj felét fizetik.) és az idegen vallásuak épen úgy részesülnek a tápintézet és az ösztöndijak kedvezményeiben mint az evangélikusok. Dicséretre méltó nagylelkűség; amelyet azonban az az intézet, amely a tápintézet fentartására szükséges összeget az evangélikus hívektől koldulja össze, alig engedhet meg magának. A Selmecbányái ev. főgimnáeium értesítője, közzéteszi: Király Ernő igazgató tanár. Az intézet 8 osztályában 18 tanár tanitott a rendkívüliekkel együtt. 264 vizsgálatot tett tanulóból vallására nézve evang. 126, ref. 14, róm. kath. 65, izrael. 52, tehát itt is kisebbségben vagyunk A tanulás eredménye kielégítő. A késmárki líceum értesítője. Közzéteszi Karátsony Zsigmond igazgató. Tartalma: Schölte Frigyes gimnáziumi tanár nekrológja, arcképpel, irta Bruckner Károly. Reformációi emlékbeszéd, irta Wciszer Róbert. A líceumi tisztviselők, az iskolai szék tagjai, a tanári kar ösmerte- tése. A tanárok működése irodalmi, társadalmi és egyházi téren is ismertetve van. E tekintetben a késmárki líceum kiváló erőkkel rendelkezik. A hazai tudományos világban is névre szert tett Dr. Révai József irodalmi munkálkodásának köszönheti, hogy a budapesti egyetem magántanára és a budapesti philologiai társaság választmányi tagja lett. A tanulók létszáma a 8 osztályban 288-at tett ki, akik közül 163 magyar, 93 német és 21 tótajku. A kézs- márki iskolát régebben kiváltkép a német nyelv elsajátítása kedvéért kereste fel a magyar ifjúság. Miután most a német nyelv ebből a középiskolából is kiszorult, Kézsmárknak ez a speciális vonzereje is megszűnt. Kívánatos volna pedig, ha a németre itt megint több súlyt helyeznének, mert a gyakorlati életben mindinkább érezhető hátrány, hogy tudományos pályát végzett ifjaink németül nem tudnak. EGYVELEG. Az evang. theologusok szaporodnak. Nem nálunk, hanem Németországban. A német egyetemeken a folyó nyári félévben 3345 theologus van beiratkozva, ami a tavalyi létszámmal szemben (2809) jelentékeny szaporodás. Halleben 426, Tübingenben 405, Lipcsében 402, Berlinben 386, Erlangenben 226, Marburgban 205, Göttingenben 172, Heidelbergben 169, Greifswaldban 157, Boroszlóban 131, Königsbergben 125, Posenben 110, Gieszenben 104, Jenában 98, Strassburgban 91, Kidben 83 és Rostockban 55 a theologiai hallgatók száma. — D. E. K — A születések csökkenése es a felekezetek. Miután Németországban úgy mint Europa szerte a legújabb időben a születések számában feltűnő csökkenés tapasztalható, azt a németországi klerikális lapok a protes- tanismusnak akarják betudni. Ezzel szemben a D. E. K. kimutatja, hogy a csökkenés a katholikus államokban fel egész élete, mert hiányzott belőle a szeretet, mely magáról megfeledkezik mások kedvéért! A következő reggelen hosszasan értekezett az orvosnővel. Ez szíves csókot nyomott mindkét arcára: — Hiszen tudtam, hogy meg fogja magát találni. Az ön természete egészen anyai szeretetre és gondozásra van irányítva. Juttassa ezt annak a fiúnak, aki egyszer már önre van bízva. Tanítsa őt tiszteletre, mely az élet legszebb adománya. Tanítsa őt tisztelni a nőnemet is, hogy valamikor nejében a férfi bajtársát, a jövő nemzedék anyját tisztelje. Ekként ön is kiveszi részét egy adag kulturmunkából és segédkezik az emberiség felfelé való fejlődésében. Sarolfa hálásan nézett rá. Világos és nyitva volt az út előtte: hazatérni és jóvátenni, amiben vétett. Érzékeny búcsú az emberektől, akiket megszeretett, érzékeny búcsú a tótól, amelynek szépsége az életkedvet belőle először kiváltotta. Azután hazafelé. És a tavasz mindenütt nyomában. Nem oly nevető és buja, mint délvidéken, de ridegebb szépségében neki oly kedves és otthonos. * * * És most férje előtt állott. — Arthur, bocsáss meg, — akart kiáltani. De már karjaiban tartotta. — Sárikám, kis Sárikám, visszajöttél hozzám ? Ő sugárzó arccal bólintott. — Hol van Willy ? — Elment; most tudom, helytelenül cselekedtem, nem volt szabad téged kényszeríteni: A gyermekotthonban jól van elhelyezve. — Nem, — válaszolt gyorsan Sarolta, — ő hozzám tartozik, el fogom hozni. Könnybe lábadt mosolygó szemmel tekintett férjére, aztán felugrott könnyen, mint leánykorában. — Willy, kedves kis Willy, — nevetett ő, midőn a gyermekotthonban a vastag fiúcskát felfedezte, aki félénken tekintett fel reá. De mikor a szeretetteljes szemeket látta, amelyek rajta nyugodtak, mindkét karjával átölelte Sarolta nyakát. És diadallal vitte őt haza. A nap melegen sütött az égen. A kertben az ibolya virágzott. Milyen szép karácsonyt fognak most ők együtt ünnepelni. Fengler Mary.
