Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-06 / 27. szám

4. oldal.

Evangélikus Lap. 27. sz.

1912. julius 6.

Hisz a tanár olyan, mint a jó kertész, ki ápolja, nyesegeti a fácskát, amelynek árnyékában sohasem fog pihenhetni s amely neki gyümölcsöket talán sohasem is fog hozni.

Mi is így gondozunk benneteket, nem a mi hasznunkra, hanem az emberiség javára dolgozva s a ti magatok boldogságán munkálkodva.

Örömmel látjuk, hogy önzetlen jó szándékainkat megértitek s Ígéritek, hogy abban nekünk segítségünkre lesztek.

Én pedig a tanári kar nevében hirdetem nektek tanáraitok bocsánatát.

A pünkösdi éltető lángok hassanak át valamennyiünket munkánkban, hisz valameny- nyien tanítunk s tanulunk egyaránt.

Legyen tevékenységünk áldásos az emberiségre, boldogító önmagunkra s legyen az az igazságért s egy szebb jövőért folyó szakadatlan s kitartó igaz protestáns munka.

Erősödjünk meg ebbeli elhatározásunkban ma, amikor arra emlékezünk, ki egy új igazságért, igazságosabb jövőért s egy eljövendő boldogabb s szebb korért küzdött, ki azért meghalt, de akinek igazsága mindennek dacára feltámadott s hódítva diadalmaskodik.

Egyveleg.

Haeretikus magyar pap Észak-Amerikában. Ezen cím alatt közli az „Egyházi Közlöny“ a következőket: „Kubinyi Viktor római katholikus plébános egykor egri egyházmegyei pap, most elhagyta állását és új egyházat alapított. Az új egyház neve: Független Római Katholikus Egyház. Azt hirdeti, hogy ez az új egyház a pápától és a püspököktől teljesen független. Sem a pápának, sem a püspököknek nincsen joguk papjaikon és híveiken, csupán lelki dologban. A papok szabadon nősülhetnek s az egyház a híveknek megengedi, hogy elválhassanak s az elvált felek új házasságot köthessenek. A Független Római Katholikus Egyház nem ismeri el a purgatóriumot és tagadja a Szűz Mária szeplőtlen fogantatását. Az anyagi ügyekben csakis a világi elemek a felelősek. Az egyházi birtok a világiak nevén van, a világiak választják papjaikat is, minden esetben ők bíráskodnak és ítélkeznek is rajtuk. Az új egyháznak eddig csak egy községe van 125 családdal So. Bend- ben, ahol Kubinyi Géza plébános az új egyház híveit a római katholikus magyar hívőkből toborozta.“

*

Kubinyi Viktor a Kubinyi-család katholizált ágából származik. Atyja Kubinyi János cs. és kir. tábornok volt.

*

Prohászka püspök az eucharisztikus kongresszusról. Ugyancsak az „Egyházi Közlönyéből vesszük át „az indexre tett“, de bűnbánóan megtért püspöknek szóvirágoktól áradozó felhívását:

„Oly nehéz, szinte kínos, ha némán kell szeretnünk s ha szeretetünknek őszinte s hangos kifejezést nem adhatunk; kínos érzet, ha örömünket magunkba kell fojtanunk és el nem mondhatjuk, ami boldoggá és hálássá tesz minket. Ezt érzi a katholikus kereszténység is, mely annyi kegyelmet, annyi erőt, megnyugvást, töméntelen sok vigaszt és örömet merít az Oltáriszent- ségből és ha imádja is templomaiban s énekel róla körmenetein, azért mégis úgy érzi* hogy többet kellene tennie; érzi, hogy ennyi jóért öt világrész hódolatát egy oltáron kell bemutatnia, hogy az emberiséget egy helyre gyűjtve, világgá kellene kikiáltani mindazt, amitől szíve tele van.

Ezt megteheti az idén szeptemberben Bécs városában. Itt tartják ugyanis a Krisztust imádó lelkes katholikusok nemzetközi gyülekezésüket, itt ünnepük az Oltáriszentségről való nagy hitnek és a hálás szeretetnek világra szóló megnyilatkozását. Az ősi császárváros ez idén annak az imádásnak és hódolatnak lesz színhelye, melyet a szívek rejtett királyának mutat be minden „Nemzetség és nyelv, nép és nemzet“, színhelye lesz annak a kiáltásnak, melyet ezernyi ezren hallatnak összes testvéreik nevében, hogy „a királyi széken ülőnek, a Báránynak áldás és tisztelet, dicsőség és hatalom legyen mindörökké“. (Jel. 5, 13.) S hiányozhatik-e az imádók soraiból Bécsben Magyarország népe, mely Szent-István király hitével és hűségével csüng Krisztuson? Hiányozhatik-e ott az a magyar nép, mely Krisztus oltára védelmében török-tatár ellen megszerezte magának a vértanúi szeretet pálmáját? S mikor a szomszédban térde és feje hajlik meg a Krisztust imádó Anya- szentegyháznak, akkor itthon gunnyasszon és ne hajtsa meg az Oltáriszentség előtt nemzeti zászlaját, azt a zászlót, melyet kettős kereszt és annak az édes Anyának képe díszít, aki Krisztus anyja s az Oltáriszentség első imádója s szerelmese?! Nem, nem; oda mi is elmegyünk; elmegyünk imádkozni s hálát adni, elmegyünk hitünkről, szeretetünkről tanúságot tenni! Lássa a világ, hogy Krisztuséi vagyunk s hogy szentségi sze- retetétől tüzet fog szívünk! Elmegyünk, mert szeretünk, hogy forróbban szerethessünk! Atyáink vértanúi voltak Krisztusnak, legyünk mi hitvallói“.

*

Áttérő róm. kath. lelkész. A debreceni protestáns lapban olvassuk, hogy Hodor István róm. kath. lelkész áttért a ref. egyház kebelébe és kérte a reform, püspököt, hogy a különbözeti lelkészi vizsgálatokat letehesse