Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-06 / 27. szám

1912. július 6.

Evangélikus Lap. 27. sz.

5. oldal

és mint ref. lelkipásztor szolgálhassa ezután , csak a Krisztust 1“

ft

Evangelisches aus Tyrol cím alatt a Gustav Adolf- Vereins-Bote für Hessen und Thüringen a kővetkezőket írja: Tirol ,,szent országában“ is érvényesül az Evangelium győző ereje. Eddigelé ott még mindég azt tartották, hogy szabad legyen ugyan az eretnekeknek a szép országba egy jó csomó pénzt behozni, de pro testáns templomoktól és protestáns isteni tiszteletektől alaposan irtóztak Tudvalévő, hogy néhány évvel ezelőtt egy Suldenban az Ortler alatt tervezett evangélikus kápolna felépítése ellen hatalmas tiltakozó gyűlések tartattak. A tiroli parasztok, a papságtól fanatizálva, ezrével gyűltek össze és magukkal hozták öreg puskáikat és forradalmi zászlóikat Hofer András korából, hogy vallásukat megvédjék. Még a tiroli tartománygyülés is csatlakozott a tiltakozáshoz. És ime már egy éve, hogy a suldeni kápolna elkészült és a szép hely nagyszámú protestáns vallású nyaralóinak használatul átadatott. Griesben, Bozen mellett, valamint Meranban is van tekintélyes evangélikus templom és Triesztben, az ellen- reformáció zsinatának városában is alakult már evangélikus gyülekezet. Innsbruckban, ahol az új, csinos evangélikus templom két évvel ezelőtt beavattatott, egy Luther-ünnepély alkalmából már a tiroli császárvadászok zenekara szolgáltatta a zenét. Salzburgban, amelynek érseke, Firmian, az evangeliom követőinek ezreit kiűzte az országból és esküt tett, hogy városában soha sem lesz protestáns imaház, már régen megkondultak az evangélikus harangok. Csupa új telep, mindenütt virágzó élet! És nem csupán Tirolban, hanem egész Ausztriában, mindenütt. Csehországban, Morvaországban, Stájer- országban, Sziléziában, Galíciában, egész Boszniáig evangélikus élet ébred, evangélikus terület hódittatik El Rómától, el az evangéliumhoz! még mindig ez a jelszó. Luther szelleme jár körül ezekben az országokban! (Kirchlische Blätter)

IRODALOM.

Ágostai hitvallású evangélikus keresztyen vallásoktatás a középfokú iskolákban. A magyarországi ágostai hitvallású evangélikus keresztyen egyház 1911. évi közgyűlésének megbízásából közzéteszi az ágostai hit- avllású evangélikus egyetemes tanügyi bizottság. Ezen nagyszabású munka szakszerű bírálatára egy kiváló szaktudósunkat kértük fel, addig is, míg ez a bírálat megjelenik, kötelességünkben állónak tartjuk a munkát, amely középiskolai vallásoktatásunknak irányt szab, röviden ismertetni. A munkálat célja irányítás és útbaigazítás a vallástanárok részére. Ezen cél elérése végett az I. részben megállapítja a vallástanitás céljának meghatározásán kívül a középiskola, a hatosztályú polgári fiúiskola, a felsőbb leányiskola, a négyosztályú fiú- és polgári leányiskola, a négyosztályú katonai alreáliskola és a felsőkereskedelmi iskola vallástanitási tervét, az egyházi ének és imádság és a bibliaolvas- tatás alkalmazását (7—20. oldal). A második rész (1 — 141. oldal) magában foglalja az útmutatást a vallástanitási tervhez. Ezt Hetvényi Lajos, soproni evangélikus líceumi tanár irta és az egyetemes egyház közgyűlése által kiküldött vallásoktatási szakbizott ság felülbírálta. Az I. fejezet a vallásoktatás általános céljaival, a II. fejezet a vallásoktatás különleges feladataival korunk szellemi áramlatai között foglalkozik. Ebben a fejezetben foglaltatik a munka legértékesebb része, amennyiben szerző a kor modern eszméit, a tudomány vívmányait összhangba iparkodik hozni a tételes keresztyén vallással. Kifejtései — el kell ismernünk — eléggé meggyőzők és a tételes hit javára ügyesen oldják meg a tudomány és a vallás közötti ellentétek kiegyenlitését Ügyesen azért, mert minden pozitivitása mellett nem foglal el orthodox álláspontot. A fejlődési elmélet helyességét nem veszi tagadásba, az isteni ki jelentést nem az Isten antropomorfisztikus kinyilatkoztatásában. hanem abban találja, „hogy a világ a maga egészében, az események következményeivel a teremtés célját szolgáló jelenségekkel egyetemben Istennek kijelentése“. Jézus személyében a bűnnélküli embert, az Igének, Isten örök gondolatának és akaratának megtestesülését látja ugyan, de nem mondja Jézust Istennek, sót azt mondja róla, hogy „valóságos ember, történeti személy, akinek bünnélküliségében rejlik az ő Isten- fiúsága“.

A csodák kérdését is ügyesen oldja meg. A bibliai csodák magyarázatát kerüli, utal arra, hogy Jézus idegenkedett attól varázsszerű mágikus csodákat elkövetni, szerinte lényegileg csak egy-egy nagy csoda van, t. i. a teremtés és az újjáteremtés a Jézus Krisztusban vetett hit alapján. Az első csodát elfogadjuk, de a második visszasiklás a pozivitizmus eszmeszegény frazeológiájába. Fődolog azonban az, hogy Hetvényi nem ismer oly csodát, amely a természeti törvényt áttöri. Hiányzanak az útmutatásban útbaigazítások arra nézve, mit tanítson a vallástanár a szeplőtlen fogantatásról, Jézus testi feltámadásáról, a mennybemenetelről, a lélek halhatatlanságáról, a mennyről és a pokolról, angyalokról, ördögökről ?

Megfigyelendő útmutatásokat foglal magában a hit- és erkölcstani tananyag és ennek feldolgozására vonatkozó rész. A hit- és erkölcstani anyag közlésénél a történeti módszert ajánlja tételes dogmák bemagolása helyett a dogma csak produktuma a hivő egyének lelki küzdelmének, az igazságnak ama keresésére kell az ifjúságot nevelni, melynek következtében az élő hittudat, mint saját tulajdona, mint lelki tapasztalata jege- cesedik ki. (Szubjektivizmus)

Egészben véve az útmutatásnak meg kell adni a