Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-22 / 25. szám
1912. junius 22. Evangélikus Lap. 25. sz. 5 oldal — Akinek füle vagyon a hallásra, hallja! Te pedig hazád romlásán zokogó Mesterünk értesd meg velünk a Te könnyeiddel, hogy az egyenetlenség önfiainak bűne okozta Igéretföldének romlását! Jöjj azért! Dorgáld meg a Te tanítványaidat! Hadd vegyük eszünkbe, amelyek a mi békességünkre valók, hogy ellenségünk, mig mi egymást átkozzuk, üldözzük, körülöttünk palánkot ne építsen és a földdel egyenlővé ne legyen, mivelhogy nem becsülik meg a Te meglátogatásodnak napját f Kakas E. Jót séf ev. lelkész. Indítvány. A soproni alsó evang. egyházmegye lelkészértekezlete megütközéssel tapasztalta, hogy az uj egyete mek felállítására vonatkozó törvényjavaslatok országgyűlési tárgyalása alkalmával a kormány részéröl semmiféle nyilatkozat nem történt aziránt, hogy az új, nevezetesen a pozsonyi egyetemen evang. theol. fakultás szervezésének a gondolatával foglalkoznék, ennélfogva megkeresi a lelkészértekezlet az egyházmegyei közgyűlés útján az egyházi felsőbb testületeket, hogy a kormánynál még idejében kellő eréllyel szorgalmazza a pozsonyi egyetemen evang. theol. fakultás szervezését s jelen indítványnak az Evang. Örállóban s Evang Lapban való közzététele által az összes lelkészt értekezleteket hasonló indítvány megtételére felkéri. A lelkészértekezlet megbízásából közlik Beleda, 1912 június 10. Farkas Mihály, Mikulás Kálmán, esperes. jegyző. hivataláról leköszönni nem akart, bebörtönöztetett és gályarabságot szenvedett. 1681-ben visszatért az országba, besztercebányai lelkész lett, hol 1708. márc. 13-án meghalt. A templom, papiak, iskola és dézsma a piaristák zsákmánya lett. 9. Bodovini (Bodó) András 1682. dec 7. Rima- bányáról került Breznóbányára, hol alig 3 hónapig mű ködött. Breznóbányán következő fizetése volt: 4 magyar forint minden héten, továbbá egy évre 5 mérő tiszta búza, 30 mérő rozs, 30 mérő zab, 21 szekér fa, 1 mázsa só, sörváltság, 12 forint, egy véka túró és az egyházi jövedelmek (offertoriumok) fele része. A cset- nekiek szívesen megfizették a breznóiaknak azon 100 frtot, melyet tőlük kívántak, azért, hogy Bodót Rimabányáról Breznóbányára elhozták. Bodó mint cset- neki lelkész 1704-ben superintendensnek választatott meg. Bodó után újból Milochovszkyt hívták meg a breznóiak lelkészül és 1684-ben bekövetkezett halála után. (Folyt, köv.) KÜLFÖLD. A katholicizmus belső mozgalmai Németországban. Az ultraniontanok között Németországban erős ellentétek keletkeztek, amennyiben a „ravasz opportunisták“ a kölni irány emberei valódi céljaikat politikai okokból leplezni iparkodnak, hogy a Centrum részére a protestánsok részéről is szövetségeseket szerezzenek, a berlini irány hívei azonban az ott székelő katholikm munkásegyesületek semmiféle közös-kéreszly(ínségről tudni nem akarnak és a Centrum vezérének nyíltan a római pápát és a Vatikánt vallják. Ezek a munkásegyesületek piin kösdkor hódoló feliratot intéztek a római pápához, melyben az előtte térdeplő 160,(XX) katholikus munkás részére áldását és azt kérik, hogy pápai rendelkezéseinek szociális téren is érvényt szerezzen és a katholikus zászlót különösen gazdasági téren is fennen lobogtassa. A felirat megbeszéli egyéb szervezetektől való eltérését, kiemeli, hogy a gazdasági életet sem akarja az egyház túlvilági életétől elválasztani és azt kívánja, hogy nem csupán az egyes tagok, hanem az egész társulati szir- vezet, mint ilyen a vallás és erkölcs dolgában az egyházi hatóságnak, tehát a pápának és a püspököknek legyen alávetve. Erre a pápa a feliratot átnyújtó Beyer plébánosnak egy magánkihallgatás alkalmával a következő választ adta: „ösmerem a ti elveiteket és törekvésteiket és különösen az eltéréseket közietek és más szervezetek között. (Ezek alatt a keresztyén szakszervezetek értendők. Szerk) Titeket dicsérlek, nektek adok igazat, helybenhagyom amit ti müveitek (vos approbo) és minden erőmből iparkodom, hogy a ti elveitek mindenki elsajátítsa. A többiek dolgát nem helyeslem (reprobo): nem ítélem el őket, mert nem az én dolgom, valakit elitélni, (milyen szerénység! Szerk) de elveiket, melyek hamisak, nem helyeselhetem“. Hasonló értelemben nyilatkozott Merry de Val államtitkár a berlini és frankfurti munkás-kongresszu sokhoz, akiket különösen azért dicsér, mert katholikus lobogó alatt nyíltan küzdenek. Ez a kölni iránynak adott pofon iszonyú izgalmat keltett a német katholikusok között. Végre a római Róta uditoréja Heiner, az „Egyházi Közlöny“ 24 számában közölt felvilágosító jelentésében elsimította azzal a dolgot, hogy különbséget kell tenni a biboros államtitkár úrnak a berlini és frankfurti kongresszusokhoz intézett táviratai és a Szentatya nyilatkozata között. Ez utóbbinak, bár lényeges tartalma szerint magában foglalja Őszentségének álláspontját, az olyan tévelyek elitélésére vonatkozólag, amelyeket minden jó katholi- kusnak el kell Ítélnie — authentikus jellege nincs, miért is egyáltalában nem kerülhet szóba és nem képezheti vita tárgyát. Ami pedig a biboros államtitkár táviratait illeti, ezekben tulajdonképen csak a jó katholikusok dicsérete
