Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-22 / 25. szám
1912. junius 22. Evangélikus Lap. 25. sz 3. oldal gyobb rész r. kath. plébánosok és oláh pópák zsebébe vándorol. Visszatérve a pénzügyminiszter által ígért korpótlékra, azt látjuk, hogy a korpótlék (400 korona) kisebb, mint az, amelyet a Lombos-féle tervezet 50() koronával megállapít. De ez még hagyján, semmikép sem elégít ki azonban az, hogy a korpótlék csak a huszonötödik szolgálati év betöltéséig emelkedik. A protestáns lelkész, amikor parókiát kap, rendszerint megnősül. Gyermekei tehát abban az időben, amikor 25 éves szolgálati évét betölti, lehetnek 20—24 évesek, de lehetnek 15—20 évesek is. Ez az a kor, amikor a gyermekek nevelése, iskoláztatása legtöbbe kerül. És ebben az időben szűnjék meg a ■ korpótlék emelkedése? Azt a hatodik emel st az államkincstár talán még el fogja bírni A kép, amelyet a pénzügyminiszter nyilatkozata elénk tár, elég szomorú és komoly gondolkodásra és komoly munkára ébreszt. Ezzel foglalkozzanak lelkészi értekezleteink és a megalakulandó lelkészi egyesület. Ne bizzunk az állami segítségben, de magunk segítsünk magunkon. Ez legyen a jelszó. Sztehlo Kornél úgy, hogy Szécsy György, a zólyomlipcsei vár ura őt udvari lelkészének választotta meg. Azután Dobó egyház lelkésze lett s mint ilyen Rohács helyére super- intendensnek lett megválasztva, azután 1623-ban breznó- bányai pappá. Az 1624. esperességi gyűlésen az esperes panaszkodik, hogy egyesek az ő tudta nélkül választatnak meg lelkészekké, pl. Sexty Breznóbányán Meghalt 1634-ben. 11 évig volt superintendens. (1634. nov. 6 án az esperes az esperesgyülésen bepanaszolta a breznóbányai egyházat, hogy nem fordul hozzá az új lelkész választása ügyében és leveleire nem is válaszol, intéseit semmibe se veszi. Az esperesség elhatározza, hogy az esperes többé ne törődjék velük, ne is Írjon nekik többé. Midőn 1635-ben a breznóbányaiak pana szókkal jöttek az esp.-gyülésre, az esperesség el volt keseredve, hogy miattuk már néhány gyűlést kellett tartania, hogy hiábavaló költséget okoznak az esperes- ségnek stb. Elutasította őket azzal, hogy keressenek igazságot azoknál, akiket ők elöljáróiknak tartanak, de ne az esperességnél, melyet ők semmibe sem vesznek.) 5. Chmelius Mihály. (1634 —1643-ig.) Csak azon föltétel alatt fogadtatott be az esperesség kötelékébe, Mester, dorgáld meg a Te tanítványaidat!' Némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: ,.Mester, dorgáld meg a Te tanítványaidat.“ Meghallgatja a farizeusok kérését: dorgál. Ám de kiket? — Épp azokat, kik kérték, hogy másokat dorgáljon. Azokat: ,,kik elhitték vala magukban, hogy ők igazak és egyebeket semminek állítanak vala.“ A hazáját szerető Mester jól tudja azt, hogy saját fiai okozzák igéretföldének romlását, de átkot azért nem mond rájuk: „És mikor elközelgetett volna, a várost látván, sir azon.“ Talán nem vonja kétségbe senki, ha azt mondom: az ő könnyeiben a legnagyobb honfiúi bánat, nyert enyhülést s a legeszményibb hazaszeretet tükröződik vissza. Ép azért: tanuljunk tőle hazánkat szeretni. Ámde nem úgy, mint ezt Kovácsy Kálmán kartársunk tette folyó hó 4-én a képviselőházban. Avagy: abban véli kifejezésre juttatni hazájáért aggódó szeretetét, hogy lelkész létére átkot szór ártat lan telkekre! I Ezt tanulta, mint lelkész, a legnagyobb Mestertől, aki ezt mondja: „Én pedig ezt mondom néktek: szeressétek ellenségeiteket; áldjátok azokat, kik titeket átkoznak . . . ? * * Nem akartunk papi körből jött ezen felszólalás előtt lapunkat elzárni, mert cikkíró ebben az esetben a politikai napilapokhoz akart fordulni. Már pedig célszerűbb, ha ezen kínos kérdést magunk közt intézzük el. (Szerk ) hogy aláveti magát az esp. törvényeknek. Burius, kor- ponai lelkész könyvében azt mondja Chmeliusról, hogy szorgalmas könyvolvasó volt. Hívei 1643-ban bepanaszolták az esperességnél, hogy prédikációi gúnyolódók, hogy híveit kigyófajzatnak, gyíkoknak nevezi, hogy sok lovat tart és hogy szalmáját inkább engedi elrothadni, sem hogy azt illő áron a népnek eladná. Meghalt 1643. aug. 23-án. 6. Lányi Gergely, L. Illés superintendens fia. Előbb udvari lelkésze volt néhai Thurzó György nádor özvegyének az árvái várban. Mint zólyomi lelkész fölvétetett az esperesség kötelékébe. 1635-ben — mint zólyomi lelkész — superintendensnek választatott meg. 1644-ben lett breznóbányai lelkész. 2 superintendenst szentelt föl: Lányi Zakariást és KalinkaJoákimot, ezenkívül 144 lelkészt Meghalt 1651. vagy 1653 ban; halálozási éve bizonytalan. Mint superintendens 16 vagy 18 évig működött. 7. Lányi Dávid. (1651—53—1669.) Lányi Dániel háji lelkész fia. Előbb dobronyai lelkész, 1653-ban lett breznóbányai lelkész és 1656 ban superintendens Spotkó Mária halála után. Lányinak 2 rendbeli pőre volt Bartók István zólyomi róm. kath. archidiakonussal.
