Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-15 / 24. szám
II. évfolyam. 24. szám. Budapest, 1912. junius 15. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHl O KORNÉL Főmunkatársak: Dr. MASZNYIK F.NDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA KéthasAbos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., léloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Több- szórós hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Sztehlo Kornél: Evangélikus ielkészi egyesület. — A polgári iskolák képviselete az egyházi kormányzat testületéiben. — Majba Vilmos: Luther-Társasági értesítés. — Egyveleg. — Albert József: Mesék. — Hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. Evangélikus Ielkészi egyesület. Jogosnak és célszerűnek tartjuk, hogy evang. lelkészeink tömörülés és kari szervézkedés útján ügyekeznek nagy mértékben elhanyagolt, mondhatni szánalmas anyagi helyzetükön segíteni. Igaz, hogy ez a hivatalos egyház hatóságainak is kötelessége, az is igaz, hogy ezzel a hivatalos egyház is úgy ahogy szintén foglalkozik, de ez nem teszi nélkülözhetővé, hogy azok is mozogjanak, akiknek dolgáról van szó. Amidőn azonban ezen még csak keletkezésben levő egyesület jogosultságát és célszerűségét elösmerjiik, kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy habár vezetőik a célt, amely után törekszenek (Lombos-féle tervezet) már meglehetős precizitással megjelölték, az eszközökre nézve semmi mentő gondolatuk nincsen, vagyis az eszközökre nézve csak ott tartanak, ahol a hivatalos egyház. Zörgetni és minduntalan csak zörgetni! Nem kérni, hanem követelni, ezt mondják a bátrabbak és egész bölcsességük alfája és ómegája az 1848: XX. törvénycikk végrehajtása. Hiszen ugyanezt teszi a hivatalos egyház már évtizedek óta, de nem sok eredménynyel, a lelkészek anyagi helyzete ezzel nem javult. Hogy a protestáns egyházakkal nagy jogtalanság történt azzal, hogy az 1848: XX. törvénycikket annak idején végre nem hajtották, az kétséget nem szenved. A jogtalanság azonban most már teljes egészében alig reparálhatú. Az 1848: XX. törvénycikk végrehajtása a XX. században anachronistikus kezd lenni. Különösen miután annak szellemét az Apponyi-féle egyenlőségi elv, amely a 20-ik törvénycikk céljait a róni. katolikusokra is kiterjesztette, teljesen megrontotta. Az ilyen dolgokat visszacsinálni nem lehet. A kultuszbudget ezen elv alkalmazásával 48 millióról máris 100 millióra felszaporodott s ha ebben az irányban tovább haladunk, ha görög és török, zsidó és keresztyén, katolikus és protestáns mind az államtól várja összes egyházi és iskolai szükségletei kiegészítését, akkor „dreadnoughtokra“ nem marad pénz, pedig azok nélkül el nem lehetünk, ha nem akarjuk magunkat kitenni annak, hogy az olaszok és a délszlávok Trieszten, Fiúmén, Horvátországon és Bosznián osztozkodjanak. Ösmerjtik az ellenvetéseket. Csak 1 millió 360,000 koronát adjon az állam évenként az evang. papoknak. Mi ez egy ezermilliós költség- vetésnél? Hát ez igaz, de evangélikus pap van 600, róni. katolikus pedig 30,000. A mai viszonyok között nem tudjuk remélni, hogy a vallásügyi kormány a róni. katli. egyház és iskola dotálását az egész vonalon ezentúl be fogja szüntetni. Sem a munkapárti kormány, sem egy netaláni új Apponyi-kormány ilyenre nem vállalkozhatik. Ezek a viszonyok pedig a jövőben sem fognak javunkra változni,
