Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-15 / 24. szám

2. oldal.

Evangélikus Lap. 24. sz.

1912. junius 15

sőt, ha a .történelem menetét szemléljük, reményünk mindinkább elhalványodik és igen valószínű, hogy már néhány évtized múlva az 1848. évi XX. törvénycikk által a protestánsoknak biztosított államsegély oly anachronistikus követelmény lesz, hogy annak megvalósítására már senki sem fog gondolni.

Oda fogunk jutni, ahová jutott a protestáns egyház Franciaországban, mely szintén vagyontalan és amely az államtól egy fillért sem kap. A francia protestáns lelkészek 1000—2000 frankos fizetéssel nyomorognak

Mi ebből a tanulság? Az, hogy azaz eszköz, a zörgetés, amelyet az evang. lelkész ez- időszerint bajaik főpanaceajaként tekintenek, nem az egyedüli és semmiképpen sem kielégítő eszköz arra nézve, hogy az evangélikus lelkészek anyagi helyzete alaposan és tartósan meg- javíttassék.

Ezzel korántsem azt akarjuk mondani, hogy a protestáns egyházak akciójukról, mellyel évtizedek óta az 1848: XX törvénycikk végrehajtását sürgetik, mondjanak le. Sőt azt kívánjuk — és ezzel egyetértünk a lelkész urakkal, — hogy ezzel nyomatékosabban kell foglalkoznunk. A minisztereknél való kéregetéstől azonban most sem várunk sokat Az akciót a parlamentbe kell bevinni, amely ha munkaképességét visszanyeri, nem fog kitérhetni e kérdés előtt

Emellett azonban már most és nem mint a jövő zenéjével kell foglalkoznunk az egyetemes közgyűlés által már elfogadott lelkészi alap szervezésével. Az természetes, hogy ilyen alapot néhány rövid esztendő alatt megteremteni nem lehet, de minél később látunk hozzá, annál később lesz belőle valami. Ne gondoljunk csak magunkra, hanem gondoljunk a jövő nemzedékre is, gondoljunk az evangélikus egyházra, amely, ha Isten is úgy akarja, örökéletü.

De nem is annyira a jövő zenéje ez a rendezés, ha egy kis eréllyel és jóakarattal látunk hozzá. Miről van szó ? Egy oly alapot létesíteni, amely a Lombos-féle számítás szerint 1 millió

363,000 korona jövedelemmel rendelkeznék. Nagy szám, de ha ebből az összegből az állam által gróf Tisza István szerint már elvállalt korpótlékot levonjuk, amely a Lombos-féle tervezet szerint 972,250 koronát tesz ki, csak 690,750 korona előteremtéséről van szó. Az egyetemes egyház múlt évi határozatával, amellyel a lel- készfizetésrendezési alapot megalkotta, azt is kimondotta, hogy az államtól nyert összes segélyek 10°/c-a ebbe az alapba beutalandó lesz. Miután az összes segélyek jelenleg körülbelül 1 700,000 koronára rúgnak, a lelkészi alapba évenkint 170,000 korona folyna be az államsegélyből, aminek folytán csak 520,000 koronára lenne szükség, hogy a Lombos-féle tervezet utópisztikus számításai szerint megkívánt eredményt elérjük.

Megengedjük, hogy egyes egyházaink, különösen a szegényebbek nem bírnak el oly adóemelést, amely a lélekszámot alapul véve egy lélekre körülbelül 50—60 f.-nek megfelelne, de az egész egyház egy ily adófelemelést elbír. Csak célszerűen és a meglévő erőkre való tekintettel kell felosztani azt az adót. Itt igazán az apostol szavait kell követnünk: „Egymás terhét hordozzátok\

Az evang. papság existentiája, nem az egyes egyházak, vagy plane az egyes lelkészek kérdése, hanem az egész magyarhoni evangélikus egyház létkérdése. Az az orosházai vagy békéscsabai vagyonos polgár, aki saját papját tisztességesen dotálja, ne mondja: „mi közöm ahhoz, ha a sajórédei vagy kokovai pap nyomorog ? Az egyház minden egyes tagjának szolidaritást kell vállalni ebben a kérdésben és a mutatkozó szükségletet egy általános papi fizetésrendezési pótadóval kell fedezni.

Ha ezt elvben elfogadjuk, könnyű lesz az évi fölöslegből 20—25 vagy talán 50 év alatt oly tartalékot összegyűjteni, amely abban az időben, amikor az államnak az egyháztól való elválasztása Magyarországon is bekövetkezik, a lelkészek megélhetését biztosítani fogja.

Még egyet! Attól ne tartsunk, hogy az állam abban az esetben, ha a papi fizetést magunk megjavítjuk, még az 1898. évi XIV. t.-cikkben megadott kongruát is beszüntetheti. Ezzel érveltek a zsinati bizottságban az önsegély ellen. Már pedig ez az aggodalom nem bir alappal, mert a most idézett törvény 14. §-a egyenesen kimondja, hogy: Amennyiben a jőve-