Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-01 / 22. szám

4. oldal.

Evangélikus Lap. 22. sz.

1912. junius 1.

eleinte könnyű szerrel elhagyták, hogy annál köny- nyebben mozoghassanak.

Miért ne hagyhatnánk mi is el az „ágost. hitvallású“ elnevezést, mikor nekünk adva van a leghelyesebb nevünk ?

Annál is inkább, mert a hírlapokban, közhasználatban széliében az „evangélikus“ névvel találkozunk. Nemcsak egyházi és iskolai lapjaink: Evangélikus Lap, Evangélikus Orálló, Evangélikus Népiskola stb. használják igen helyesen a rövidebb, jellegzetesebb elnevezést, hanem a jobb világi napilapok is.

Ha pedig akár valami másodrendű világi lap, akár a Barkóczy-fóle iskolában növekedett tanfel- ügyelük, hatósági előkelőségek, plébánia hivatalok stb. az „ágostai“-val kezdik, ott már — reá vigyázhatunk — a „hitvallású“ szó rendesen kimarad s mi átvedlünk »ágostai evangélikusokká«, ami tendenciózusan azt akarja jelenteni, hogy mi csak az »ágostai evangéliomnak« vagyunk követői, nem pedig a Krisztus evangéliomának.

A föntebbiek előrebocsátása után tiszteletteljes indítványom az: tűzze ki napirendre legközelebb összeülendő zsinatunk magyarországi evangélikus egyházunk hivatalos elnevezésének oly értelmű módo- sitását, hogy az eddigi »Ágostai hitvallású« jelző elhagyásával állapítsa meg hivatalos elnevezését a közismert, közhasználatba átment, egyszerűbb s mégis kimerítőbb, kronologíce is jogosultabb, mindogmatikát vallja. *) Jézus nagy jelentősége abban rejlik, hogy ő hirdette legelőször, hogy a hit átélés, a szív dolga, Isten pedig szerető atyánk. Innen e tanításoktól veszi kezdetét az emberiség új kora s nem a renaissancetól. Az evangélium nagy értékének folytonos hangsúlyozásában rejlik szerintünk a hittanítás fősúlya s még egyben, ami nekem szent és mély meggyőződésem: megértetni a növendékkel, hogy minden ember lehet boldog s e boldogság a következőket feltételezi: rendíthetetlen bizalmat az Istenben, azaz igaz hitet, megelégedettséget, igénytelenséget, felebaráti szeretetet, az igazi értékek megbecsülését s megkülönböztetni tudását azoktól, ame*) A modern kath. theol. köréből áttanulmányoztam Dudek, Prohászka stb. főbb műveit, a „Religio“ és „Kath. Szemle“ több évfolyamát, Ruville vallomásait stb. Gyakran kísértett a gondolat, hogy ha már orthodoxiáról van szó, ehhez az egyházhoz kellene csatlakoznunk. Ámde csak eszembe kellett jutnom, hogy itt nem a prédikáció s ima, de a mise, továbbá a léleknólküli imacselekvények, szentek kultusza oly fontos szerepet visznek, továbbá a más meggyőződésben levőt anatéma is érhet, a lelkészeknek a házasságot tiltja, máris elvetettem e gondolatot,

den rosszhiszemű célzatosságot teljesen kizáró »evangélikus keresztyén egyház« nevezetben/)

Farkas Mihály esperes.

A békési esperesség elnökségi értekezlete.

A békési esperesség egyházközségeinek elnökei május hó 20-án Szarvason Haviár Dániel esp. felügyelő és Veres József esperes elnöklésével értekezletet tartottak. Az értekezletet megelőzőleg a tagok, régi szokáshoz híven az úrnak szentvacsoráját vették fel. Majd a szarvasi egyház újonnan épült, díszes elemi iskolájának tanácstermében gyülekeztek össze, hol a közegyházat és a lelkészeket legközelebbről érdeklő aktuális tárgyak megbeszélése az egész napot betöltötte.

Elsőként az egyetemes egyházat érdeklő zsinati bizottsági tárgyalások eredményét ismertette Veres József esperes s ez ismertetés után megindult eszmecsere alapján az értekezlet a következő álláspon*) Ezen kérdésben lapunk múlt évi 10. számában Lombos Alfréd ugyanezen álláspontot foglalta el. Mi egyetértünk a cikkírókkal, de miután az elnevezést csak a zsinat állapíthatja meg, gondoskodni kellene arról, hogy a kérdés a zsinat elé kerüljön. A zsinat elé pedig csak azok az ügyek fognak kerülni, amelyek tárgyalására az egyetemes gyűlés 0 felségétől felhatalmazást kór. Tessék tehát az indítványt az őszi egyetemes gyűlés elé hozni. Persze jobb volna, ha az indítvány a kerületekből jönne fel, mert valószínűleg az lesz a határozat, hogy a kerületeket meg kell hallgatni. (Szerk.)

lyek tisztán a testi élvezetek hajhászásában nyilvánulnak meg s végre hálásan fogadni a sors legcsekélyebb jótéteményét is.

Ellenfeleivel Haeckel nagyon gyakran személyeskedett. A személyeskedés s gorombaság elvi kérdésekről való vitatkozásban igazán gyengeség jele. Még nagyobb mérvben az, ha az igazságot bátor szókimondást hatalmi eszközökkel igyekszünk elnyomni. Pedig a vitában az igazság tisztázása a fő s nyugodtsággal, igaz lelkesedéssel, odaadással több érhető el, mint éles kitételekkel s fanatizmussal Haeckelre persze ugyancsak bőven jutott az éles kitételekből is. Az ilyen harc nem méltó egyik félhez sem s nem helyes. Vitatkozásban csak egy lehet a cél: az igazság. Én nyugodt lélekkel mondhatom magamról hogy ezt tartva szem előtt, még személyeskedő ellenfeleimmel is inkább udvariasnak, mint sértőnek lenni volt törekvésem.

Haeckelről a vitatkozásban kifejezésre jutó eljárása annál érthetetlenebb, mert a személyes benyomás egyáltalán nem enged következtetni fanatizmusra. Sőt, nyugodtan beszól ellenfeleiről vagy az ellentétes irányokról a hallgatója előtt. E sorok