Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-01 / 22. szám
1912. junius 1. Evangélikus Lap. 22. sz 5. oldal tot foglalja el: Tekintettel az esperesség egyházainak speciális viszonyaira, különösen pedig más es peressógekhez képest nagy lélekszámú gyülekezeteire a zsinati bizottság megjelenő javaslatát, beható tárgyalás alá veszi és külön elnökségi értekezleten is tárgyalja, oly értelemben, hogy nagy egyházainak, a kicsinyekétől egészen eltérő kívánalmait, érdekeit, célszerűbb kormányzásának módját, az alkotandó zsinati törvényekben érvényre jutásra segítse; egyben azon óhajának ád kifejezést az értekezlet, hogy a zsinat mielőbbi megtartását kívánja. Tárgyalta az értekezlet a lelkészi fizetések rendezésének ügyét, megállapodása a kővetkező: Örömmel fogadja az értekezlet Tiszának e tárgyban tett legújabb kijelentését, de elégségesnek nem tartja; készséggel csatlakozik a Lombos-féle javaslathoz, azt támogatja, de a maga részéről kiegészíti oly értelemben: rendezze az állam a lelkészek fizetését 1848. XX. alapján úgy, hogy a tanárokkal egyenlő elbánásban részesüljenek, 2400 kor. alapfizetés, teljes korpótlék, az őket is joggal megillető drágasági és családi pótlékkal. Erre vonatkozó indokainkat e helyen lelkésztestvéreink előtt kifejteni nem tartjuk szükségesnek, hiszen azok ismeretesek. Térjünk azért az értekezlet harmadik tárgyára, az alakítandó lelkészegyosület kérdésére, mi az előbbi célok egyedüli sikerre vezető eszközének mutatkozik. Az értekezlet az alakítandó egyesületet teljes odaadással támogatja s a megjelent alapszabálytervezetet a következő módosításokkal ajánlja elfogadásra: Célja lévén az egyesületnek írója 1909. augusztus 13-án — Jenában tartózkodva — tiszteletét tette a nagy gondolkodónál s a rövid látogatás egyik legkedvesebb s örökké felejthetetlen emlékem. Szeretetreméltó társalgása talán mindenkinek a lelkét meghódítja s a látogatás alatt az volt a benyomásom, hogy Haeckel minden egyéb, mint fanatikus. A megjelenése pedig nagy, mély tudására, lángészre és nagy emberszeretetre s jóságára enged következtetni. S ezzel be is fejezzük e szerény dolgozatot. Templomban a szószéken eddig csupán egyszer tavaly — itt Beszterczón — hallottam kiemelni Haeckelt, még pedig dicsérőleg, egy mélyen vallásos s modern gondolkodású, odaadóan hivatását betöltő lelkésztől. A magyarhoni szászok nemzetiségi törekvéseit nagyon elitélem, de ez, hogy lelkészeik a modern theológia alapján állanak, nagy elismerést érdemel. A templomban pedig a Haeckel- ről hallott szép szavak — a lelkemet örömmel töltötték el. Vége. az erők tömörítése a sikeres fellépésre, így minden nehézséget, mi ezt gátolná, ki kell küszöbölni. Ilyen akadály a tervezett magas tagsági díj, értekezlet ezt négy koronákban kívánja megállapítani, mert a segélyalap és a könyvtár létesítését, mivel ezeket más intézmények szolgálják, feleslegesnek tartja s ezek elhagyásával az egyesület tetemesen olcsóbban élhet meg, ilyenképen elegendőnek tartja, ha tagdíjból az egyet, egyesületnek 2, a kerületinek 1, esperességi- nok 1 korona jut, hanem ezzel szemben értekezlet ajánlja, hogy minden lelkészi állomás után az illető egyház 2 korona járulékot vegyen fel költségvetésébe az egyetemes lelkészi egyesület javára, mi aligha ütközik akadályokba. Ezeket ajánlja az értekezlet, mint lényeges módosításokat elfogadásra. És ezúton is kéri a lelkésztestvéreket, szíveskedjenek ezeket a kérdéseket értekezleteiken megbeszélni, hogy az őszi alakúló gyűlésen, a helyzetnek tiszta képét lássuk. HÍREK. Händel Vilmos jubileumát május hó 19-én nagy fénnyel, meleg szeretettel ülte meg a Selmecbányái egyház. Lelkészkedésének ötvenedik évfordulója alkalmából díszközgyűlést tartott, melyen Farbaky István elnökölt s Hamrák Béla mondotta a jubiláns érdemeit méltató ünnepi beszédet. Ezen a díszközgyűlésen üdözölték őt azok az egyházi testületek, melyekben áldásos munkát végzett. Képviselőik által rótták le hálájok adóját a nagyhonti esperesség, a szomszéd egyházmegyék, a pozsonyi theologiai akadémia, a dunáninneni egyházkerület, köszöntöttek a selmeci lyceum, a honti lelkészek, a Selmecbányái ev. nőegylet és a honti tanitóegylet nevében is. Az egyház serleggel lepte meg. A nőegylet a képét festette meg, melyet Bernhardt Adolfné úrnő adott át. A honti egyházak alapítványt gyűjtöttek, a város pedig díszpolgárává választotta. A mindenfelől megnyilvánuló szeretotet, érdemeinek Őszinte elismerését s az áldáskivánságokat a jubiláns könnyezve köszönte meg s vele örömkönnyeket sírtak jelenvolt tisztelői. Az ünneplők a lyceumból a templomba mentek hálaadásra. Zsámbor Pál lelkész imája, Krupec István lelkész-alesperes beszéde után a jubiláns megragadó fohászával s áldásával végződött az istentisztelet. Délben kétszáznál több tanítványa s tisztelője bankettre gyűlt össze, melyen nem akart az üdvözletnek vége szakadni. A jubileumon közel- s távolból igen sokan vettek részt. Ott voltak Raab Károly, Bakay Péter, Frenyo Gyula főesperesek, Bándy Endre kér. gyámint. elnök, Scholtz Gyula min. tanácsos, Beniczky Árpád, Ivánka István esp. felügyelők, Rombauer Emil főigazgató, a város előkelőségei, a honti papok madjnem mindnyájan s sokan mások. Sokan levélben vagy sürgönyileg küldtek üdvözletét. A sok szeretettel s elismeréssel környezett jubilánst lapunk is meleg szeretettel, igaz nagyrabecsüléssel köszönti. A Protestáns Országos Árvaegylet saját árvaházában május hó 18-án tartotta meg Lili. évi köz
