Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-11 / 19. szám
II. évfolyam. 19. szám. Budapest, 1912. május 11. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Fómunkatársak : Dr. MASZNYIK ENDRE. KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., (éloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Több- szórós hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : vései Véssei Sándor. — Koller István: Haeckel Ernő. — Zsinati előmunkálatok. — Lombos Alfréd: Jelentés az evang. lelkészi fizetésrendezési mozgalomhoz. —(Sz—o.): Megilleti a lelkészválasztási jogosultság azt az egyháztagot, aki az előző évben egyházi adót nem fizetett ? — Egyveleg. — Irodalom. — Hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. „A somogyi homokban gyémántot találtunk“ e szavakkal adott kifejezést a közhangulatnak a soproni beiktató közgyűlésen egyik tekintélyes dunántúli vezér — s már is elvesztettük a drága kincset. Mint a gyémánt oly tiszta volt jelleme, oly szilárd hithűsége, oly egyszerű egész lénye. Csillogott nemes tetteivel, melyekkel kerülte a feltűnést, ragyogott az ékesszólásban bár feleslegest nem mondott. Takarékoskodott még a beszédben is hogy annál többet produkáljon tettekben. Igazi vezérnek született egyéniség, tetőtől talpig férfiú, kinek van gerince, de volt bölcs feje és igen melegen érző szíve is. Alig jelent meg és nyitotta meg ajkát a soproni állomáson megjelent kerületi fogadó küldöttség előtt, meghódított mindenkit és első elnöki szereplése után nem volt csak egy is, ki meg nem hajtotta volna előtte az elismerés, az őszinte tisztelet lobogóját. Szeretetreméltósága nem tudott különbséget tenni a szerény lelkész, vagy a gazdag világi férfiú között, bölcsesége tiszteletet keltett a bölcsek előtt is. . Drága gyémántja volt a dunántúli kerületnek. Mindenki nagyrabecsülte, mindenki szerette — minden dunántúli egyháztag őszinte fájdalommal siratja, s nem is fogja felejteni soha, — hisz úgy kívánta volna mindenki életét meghosszabbítani, azt az életet mely csak áldás volt és még annyi áldást hozhatott volna kerületének. Rövid három évi felügyelőségével bebizonyította, hogy nem érdemetlen utóda az Ostffyak, Káldiak, Berzsenyiek és Radóknak, kiknek vére benne csörgedezett. Noha a kerület éltének hanyatló korában hívta a vezéri állásra — az officium est primum elvét követte. Egyetlen egy esetben sem adott nemleges, tagadó vagy kitérő választ, amikor hívta az egyház érdeke. Ott volt a kerületi közgyűléseken, a bizottsági üléseken, meglátogatta az intézeteket, részt vett a vizsgákon, — érdeklődött minden iránt, akár egyházi, akár iskolai ügy volt az s pedig hozzáértéssel, igazi ügyszeretettel. Drága kincsünk volt — nagy a veszteségünk: lehullott a mi fejünk koronája, azért sírunk most. Munkás, áldásteljes életét hirtelen váratlanul oltotta ki egy hosszabb idő óta lappangó, fel nem ismert kór. Még röviddel előbb orvosi vélemény keresésre a fővárosba ment — s íme nemes szíve egyszerre megszűnt dobogni. Halálának tragikus körülményei — ha igazak, mert
