Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-27 / 17. szám
2. oldal. 1912. április 27. Evangélikus Lap. 17. sz. akarnak. A zsinatnak pedig nem szabad oly fegyelmi szabályt felállítani, amely a mélyebb vallásosságra való oktatást célzó tanítást, azért mert dogmába ütközik, fegyelmi esetnek nyilvánítja. Bordighera, 1912 április 15. Sztehlo Kornél. A jezsuiták elleni mozgalom Németországban. Bismark azon törvényét, amely a jezsuitákat Németországból kizárta, folyton ostromolja a klerikális irányú Centrum. Már a múltban sikerült kivinni a törvény második szakaszának eltörlését, amely a jezsuitáknak Németországban való letelepedését és szervezkedését egyáltalán megtiltotta. Az egész törvény eltörlése iránt a Reichstag részéről tett inditvány a Bundesrathban megbukott, a jogi állapot tehát az, hogy jezsuitáknak, ha német honosok, szabad ugyan Némethonban letelepedni, de sem prédikálni, sem nyilvános előadásokat tartani, lelki gyakorlatokat nyilvánosan végezni, szentségeket kiszolgáltatni nincs nékik megengedve. Az egyes kormányok, többi között a porosz is, igen lazán kezelték ezt a törvényt és elnézték azt, hogy egyes jezsuiták a S: J.-hoz való tartozásuk eltitkolásával prédikáltak, sőt mint állitólagos tanárok nyilvános előadásokat tartottak. TÁRCA. Utazás a Riviérára. Április 10. Nagy gonddal és számítással meg- állapittattam menetrendünket Triesztből Milánóba a trieszti menetjegyirodában. Indulás reggel 8 óra 20 perekor, érkezés este 7 óra 30 perckor. Szerencsésen elhaladtuk a vámot Udinéban. Az olasz finánc elhitte a mamának, hogy a bőröndben nincs elvámolni való. Udinéban kiszállítottak a vasúti kocsiból, amit természetesnek találtam. Olasz vasútra szálltunk át. Délután 2 óra tájban érkeztünk Mestrére. Egy lélek sem törődik velünk, néhány utas kiszáll vonatunkról és átszáll egy másik vonatra. Ezek Velencébe mennek jegyeztem meg, mert éppen nem volt más dolgom. Azután fütyült a vonatunk és semmi rosszat nem sejtve haladtunk tovább. Egyszerre csak nagy vizet látok jobbra. „Ejnye, de kiöntött itt a Duna, vagy mii“ Nézek a másik oldalra, ott is csupa viz. „Teringettét, hisz ezek a velenczei lagúnák“ és A legutóbb megválasztott országgyűlésen a Centrum első dolga volt a jezsuitatörvény eltörlésére indítványát megtenni és most a szociálistákkal való szövetkezéstől reményük, hogy a törvény eltörlését a Reichstagon keresztülviszik, a Bundesrathban Bajorország támogatására számítván. Ez utóbbi országban, bár a liberálisok szavazatai a klerikálisokét csaknem kétszázezerrel meghaladták, a választókerületeknek hátrányos beosztása folytán az országgyűlésen a klerikálisok nyerték meg a többséget és ezen választás eredményekép a liberális minisztérium megbukott és helyébe Kertiing ultramontan minisztériuma lépett. Ez a Hertling kiadott egy rendeletet, amely a jezsuita-törvénynek oly magyarázatot ad, mely az országos törvényt teljesen megsemmisíti és a jezsuiták részére teljes ügyködési szabadságot biztosit. A bajor kormány ezen rendelete nagy hullámokat vert fel a liberális táborban, különösen Bajorországban, amelynek kétharmada és jóformán az egész intelligencia protestáns. A német kancellár Bethmann Holweg is megnyilatkozott a „Nord. Alig. Zeitungéban oly állást foglalván el, amely a bajor kormány rendeletét törvénytelenek ítéli. A müncheni „Neueste Nachrichten“ liberális napilap, naponként erős cikkeket ir a jezsuiták és a bajor kormány ellen. Még az annyira konzervatív Kreuzzeitung is neki megy a jezsuitáknak, ezeket Írván: „Ha a jezsuita-rend saját egyházának misszionálására szövetcsakugyan 10 perc múlva beértünk a velenczei pályaudvarba. Velencze egy csöppet sem volt barátságos. Nagyon hidegen fogadott. „Egye meg a macska! hisz mi nem kértünk belőle.“ No de legalább láttuk az újonnan felépült campanilét, melynek csak egy hibája van, hogy nagyon új. Sehogy sem illik Velenczébe, ahol a századok piszka a falakra tiszteletreméltó patinát rakott. Két hót múlva nagy ünnepséggel fogják a király jelenlétében zárkövét letenni. A. pápa is elküldte áldását az ő kedves Velenczéjében újból felépült Campanilére. Legújabban igen kacérkodik a pápa az olaszokkal. A tripoliszi kalandot is megáldotta. Használ-e majd valamit? Nem lehetetlen. Lehetetlen csak az Velenczében, magyarokkal nem találkozni. A Szt.-Márk piacon minden a régi. Az angol missek és szentimentális német hölgyek még mindig etetik a galambokat, akik, mint egész Velencze, az idegenekből élnek. A két nagy kávéházban pedig, amelyek a piac felét elfoglalják, helyet lehet ugyan kapni, de uzsonnát nem. Egy ideig türelemmel vártunk, de megúnván a várakozást, ott hagytuk a
