Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-27 / 17. szám
II. évfolyam. 17. szám. Budapest, 1912. április 27. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők SZTEHI.O KORNÉL Főmunkatársak: Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., téloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért ti fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Sztehlo Kornél: A hitoktatás reformja Németországban. — (Sz—o.): A jezsuiták elleni mozgalom Németországban. — (Sz-o.): Utazás a Riviérára. — Levél a Szerkesztőhöz. — Nagy Lajos: Templomban. — Egyveleg. — Hírek. A hitoktatás reformja Németországban. Németországban a felvilágosodottabb elemek régen belátták, hogy a protestáns egyházak hitoktatása mai alakjában idejét multa, Ezen célra vallásoktatási reformszövetség alakult, mely Drezdában legújabban tartott gyűlésén a Weinel Henrik jénai egyetemi tanár által szövegezett következő vezérelveket fogadta el: „A vallásoktatás lényeges része az oktatásnak általában és mint olyan az iskolának önálló intézménye (Veranstaltung). A tanterv és a módszer nem dogmatikus, hanem pedagógiai szempontból határozandó meg. A vallásoktatás feletti egyházi felügyelet megszüntetendő. A vallásoktatásnak feladata, a tanulót a keresztyén vallás eszméjébe és lényegébe, a múltban és a jelenben bevezetni és sajátos vallásos élet ébresztéséhez hozzájárulni. Sem a tanítótól, sem a tanulótól ne követeltessenek hitvallások. Ezért az ilyen vallástanítás minden tanítótól és ennek látogatása minden gyermektől egyáltalában követelhető. A tanítóképzőkben a vallástanítás a tanítók mélyebb vallástudományi kiképzését követelő alapos reformra szorul“. Ezen programm valamennyi szövetséges állammal közöltetik“. Hazánkban is élénken érezzük a vallásoktatási reform szükségét. A protestánsok között a vallás iránti közönynek fő, talán egyedüli oka az, hogy hitoktatásunk még mindig azon a nivón áll, mint négyszáz évvel ezelőtt. Mindhiába, a modern müveit ember ezzel a maradi iránnyal nem tud megbarátkozni és inkább elfordul a vallástól. A pedagógiai szempontra tehát nálunk is nagyobb súly volna fektetendő a dogmatikus szemponttal szemben. A középkori zsinatokon megállapított hitvallásokat ismertetnünk, azok történelmi jelentőségét méltatnunk kell ugyan, de azokra mint vakon elhiendő tételekre hitvallást követelni ne legyen szabad. Idöelötti lenne azonban minálunk az egj'házi felügyeletet a vallás- oktatás felett megszüntetni. Ezt meg lehet tenni Németországban, ahol Bajorországot kivéve, protestáns kézben van az államhatalom. De kire biznók mi a felügyeletet, talán Barkóczyakra stb.-re? Az egyházi felügyeletnek azonban nálunk sem szabad orthodox irányt követnie, mert különben ott leszünk vele, ahol a mádi izraelita, de nem is tartunk mi attól, hogy egyházi kormányzatunk nem lehetne elég liberális. A fődolog azonban nálunk a theológiai akadémiák és tanítóképzők irányítása. A vallásoktatási reformnak a tanítók köréből kell kiindulni. Az „Evangélikus Lap“ szívesen tért nyit azoknak, akik ehhez a kérdéshez hozzászólni
