Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-20 / 16. szám
8. oldal Evangélikus Lap 16. sz. 1912. április 20. Ezzel a kérdéssel foglalkozik legújabban behatóbban Preuss lipcsei tanár „Das Christentum als Oeschichtsreligionu c. tanulmányában az „Alig. Ev Luth. K.-Ztg“ jelen évfolyamának 8. és 9-ik számá. ban, amelynek gondolatmenetéből közöljük a következőket : Specifikus jellege a keresztyénségnek annak történetisége: a Krisztus történeti személyétől való függősége. A természeti vallások (parsismus, Zarathustra, buddhismus stb.) teljesen nélkülözik e történeti jelleget s még az islamnak sincs szent története. Érdekes, hogy Schopenhauer a keresztyén ség eme történeti jellegében annak hátrányát látja. Abból, hogy a keresztyénség áll vagy esik a történettel, következő kérdések támadnak: hiteles, eredeti, elégséges és szükséges-e ez a történet? A fölvetett kérdésekre az érdemes szerző következőleg válaszol: A keresztyénség föllépése a világ- történetben minden tekintetben hitelesnek és megbízhatónak mondható. A bibliai kritika — főleg újabban Harnack és Zahn kutatásai alapján — kétségtelenül beigazolták, hogy az evangéliumokban teljesen megbízható történeti tudósításokkal van dolgunk. Hogy Harnack p. o. még Lukács evangéliuma s az Ap. cselekedete könyvének keletkezését is az I. század 60. évére teszi. Ezek az evangéliumok hi- ven tükrözik vissza úgy kortörténetük milieu-jét, mint tan tartalmuk centrumát. Az evangéliumok „erfanden nicht — sie fanden“. Jézus élet- és jellemképének történeti hűsége minden kétségen felül áll. A keresztyénségben minden Krisztus történeti személyiségén és a hozzá való személyes életviszonyon fordul meg. Személyisége a legnagyobb történeti megbízhatóságot viseli magán s ezt a tanítványok ki nem gondolhatták. Történeti valóság, hogy az istenemberségnek tiszta eszméje Jézus élete történetében valósult meg a maga egész teljességében. Isten- és emberszeretetélete oly nagyszerű, hogy a tanítványok teljesen meg sem érthették, annál kevésbé kigondolhatták. Körülbelül olyan a különbség Jézus evangéliumi vallásossága és a pogány vallásosság között, mint a babyloniai és a bibliai teremtési történet között. Abban különbözik a keresztyénség minden más vallásalaktól, hogy az oly történeti valósághoz van kötve, amely Izraelben elő volt ké' szitve s amely Jézus történeti személyében valósult meg teljesen. Tehát a keresztyénség minden ízében eredeti történeti vallás. Olyan a vallások rendszerében, mint az ember a természet világában vagy a biblia a világirodalomban. De ha az a keresztyénség minden oflóban megbízható, sőt sajátságosán eredeti történeti valóság, mennyiben tekinthető vallásilag elégséges, sőt szükséges hitalapnak az emberiség vallásos életében? A vallási fejlődés törvénye nem azt parancsolj a-e, ogy inkább a későbbit, a fejlettebbet s ne az eredetit valljuk? Jól mondja a szerző, hogy a történelemben nem mindig a későbbi a jobbik és fontosabb, amit a művészettörténet is beigazol. Az antik világ plasztikáját, vagy Bach, Dürer és Raíael művészetét máig sem tudtuk felülmúlni. Az értékek kérdésében nem a történettudomány, hanem a praxis dönt. így a technikában s a hazaszeretet, művészet és vallás terén. A vallásos hit személyes életviszony s ez teszi a keresztyénség értefypét, értékét és célját. Ez a személyes életviszony nem egyszerű történeti hagyomány, hanem személyes átélése és egyéni tapasztalata az isteni üdvtényeknek a Krisztusban. A történetiben személyesen átéljük a történetfeletti isteni életet. Szerves kapcsolatban van itt a vallásos hit a történettel. Ma már túl vagyunk a Lessing és Kannt féle racionálizmuson, amelyet Strausz nyomán legújabban Kalthoff és Drews elevenített fel s amely csak észigazságot keresett a keresztyénségben. Az eszmék platonikus valósága ma már a vallás terén sem elégít ki bennünket. Nem a gondolat, hanem a tény reánk nézve a való s a tények összege a história. Megszűnik a vallás, ha nem a való istenből él. A keresztyénség az egyedüli vallás, mely a való történeten épül fel. Egy való történeti ténnyel: a Jézus Krisztus történeti személyiségében igazolta be az Isten, hogy mindnyájunk kegyelmes és bűnbocsátó menyei atyánk. Azért az istenorszsga sem tan, elmélet vagy spekulativ eszme, hanem élő valóság és üdvözítő isteni erő a szivekben. Egyénileg az isten- fiúságban s társas közösségileg az isten országában áll a keresztyénség lényege most és mindenkoron. Dr. Szlávik Mátyás. HÍREK. Uj Agenda. A múlt évi egyetemes közgyűléstől nyert megbízás alapján a püspöki kar legutóbb tartott értekezletén tárgyalta az új agenda szerkesztésének kérdését. Ennek eredményekép Oyurátz Ferenc püspök a magyar agenda, Scholtz Gusztáv püspök a német nyelvű, Baltik Frigyes püspök a tót nyelvű agenda szerkesztésére vállalkozott. Ugyanazon az értekezleten megállapodtak azon lelkészek és theo- logiai tanárok személyében is, kik közreműködésre felkéretnek az agenda szerkesztésénél. Teljes tisztelettel a szerkesztők személye, tudása, buzgósága iránt, megjegyezzük: nem lett-e volna helyes megfelelő formában az összes lelkészeket felhívni a közremunkálásra ? Az Agendába való imákat nem lehet mondva csinálni, azok inspirált lélek szüleményei, hátha éppen azon lelkészek közül nyertek némelyek ihletettséget, akik nem hivattak fel munkáik beküldésére és mint fel nem hívottak szerénytelenségnek tartják, esetleg értékes dolgozataikat felkéretlen beterjeszteni a szerkesztő-bizottsághoz! Házasság. Chovan Sándor ág. hitv. ev. lelkész és Doleschall Ilonka folyó hó 26-án esküsznek egymásnak örök hűséget a nagylajosfalvai ág. hitv. ev. templomban. Ifj. Kellner Ernő kő* és könyvnyomdája, Budapest V., Csáky-utca 10.
