Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-13 / 15. szám

1912. április 13.

Evangélikus Lap. 15. sz.

3. oldal

amelyben tovább mozognunk kell, noha tiszta dolog, hogy minden mozgásnak valamely irányban kell történnie, éppoly lehetetlen a tudományos avagy bölcselőn gondolkozás közvetítésével megtalálnunk azt az irányt, amelyben ezt a munkát kell végeznünk. A szellemi munka mindig már bizonyos adott irányban halad s ezt az irányt egyes egyedül a vallás határozza meg.

Könnyű szerrel ki lehet mutatni, hogy végső elemzésben minden tudomány és bölcselem vallási alapon mozgott. Plátónak és követőinek bölcselme pogány bölcselet volt, amely úgy az egyén, mint az egyének összességének legfőbb javát az államban kereste és találta meg. A középkori, ugyanazon pogány bölcseletből sarjadt egyházi kereszt, bölcselőt az egyének megmentését s számukra a legfőbb jónak a jövő életben való biztosítását szintén az egyházállam körében kereste s munkálta. A legújabb bölcselem alapja is a közösségi államvallási életfelfogás volt egészen Hégelig, mig a pesszimizmus, a Schoppen hauer és Hartmann bölcsőimé a héber vallási alapot a buddhizmussal cserélte föl.

Úgy van. A bölcselem soha sem volt s ma sem egyéb, mint annak kutatása, ami az embernek vallásilag meghatározott világhoz való viszonyából foly, mert e viszony megállapítása előtt a kutatásnak anyaga nincsen.

A vallás, vagyis a mi világhoz való viszonyunk eszerint mindent, tudományt, bölcseimet megelőz. Ezt a viszonyt nem az ész állapítja meg egygyermek fejlődése közben meglehetős hosszú ideig marad a konkrét egyéni képzetek világában, mert azáltal nagymennyiségű konkrét megfigyelésre tesz szert, amelyre később elvont gondolatait felépítheti. Minél nagyobb a konkrét képzetek készlete, annál pontosabbak és biztosabbak, jobbak és élesebbek lesznek később elvont szóértelmezései.

Ziehen asszociációs kísérletei azt eredményezték, hogy a különböző szavak ellenére is nagy a hajlandóság arra, hogy egy és ugyanazon képzetek térjenek vissza, továbbá azt, hogy a térben és időben távolabb fekvő képzetek előnyben részesülnek a közelebb fekvőkkel szemben. Ez arra mutat, hogy a felnőtteknél a képzelet érzésminősóge feltűnő nagy szerepet játszik és arra, hogy az asszociációk a gyermekeknél sokkal lazábbak, mint a felnőtteknél. Ezt pedagógiai szempontból figyelemre kell méltatnunk, annál is inkább, mivel a kamaszkorban ez még fokozódik, ami az iskolás gyermekek nagyon sok cselekedetét megvilágítja, például a hirtelen fecsegést, nevetést, némely mozgást, figyelmetlenséget. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket a nevelők és tanítók legtöbbször mind illetlenséget vagy rakoncátlan rosszaságot könyvelnek el és úgy is büntetik őket.

oldalúlag, hanem első sorban az érzés, a lelki erők együttes hatása. Elmondhatjuk és magyarázhatjuk ezerszer is, hogy minden valódi létező eszme, hogy minden csupán atom, vagy hogy az élet substantia vagy akarat, vagy hogy hő, világosság, mozgás, elektri- citás egyazon energia jelenségei, mindez az embernek, ez érző, szenvedő, félő s remónylő lénynek helyzetét ezen a világon meg nem világosítja. Ezt egyes egyedül csak a vallás cselekszi meg, amely igy szól hozzá: „A világ csak érted létezik, azért vedd ki részedet ez életből, amint kivehetőd; vagy : Te Isten választott népének tagja vagy, légy e nép szolgája, teljesítsd mindazt, amit Isten parancsolt és néped által boldog leszcsz; vagy: Te annak a legfőbb akaratnak eszköze vagy, aki téged o világra küldött, hogy a reád bízott munkát, életfeladatodat megoldjad ; ismerd meg ez akaratot és teljesítsd és megtetted, ami rád nézve a legjobb s amit megtehettél“.

Ebből pedig szükségkép foly, hogy tehát vallás nélkül nincs erkölcs sem, illetve, hogy amilyen valakinek a vallása, olyan az erkölcse is. Az a ki- sérlot, amely az erkölcsi életet vallás nélkül akarja megalapozni, hasonlít annak a gyormeknek az eljárásához, aki a letépett kedves virágot gyökér nélkül ülteti a földbe. Nem, vallási alap nélkül épúgy nincs igazi morál, amint nincs igazi növény gyökér nélkül. Hiszen a morál nem egyéb, mint vallási viszonyból sarjadó életirányzat.

Hogyan jutott Tolstoj a vallásnak e kétségkívül legmagasztosabb s szinte kémiai tisztaságú

Az egyéni képzetek kapcsolatával lépést tart a hiányos Ítélőképesség is. Amikor a gyermekek látszólag önállóan és helyesen Ítélnek, sokkal inkább tisztán utánzásról, szuggesztióról, vagy egy sikeres beszajkózás eredményéről beszélhetünk. Az értelem, a céltudatos megfontolás és kritika csak sokkal később fejlődnek ki. A gondolkodás azért jó, de rövid. A legjobban az akaratlan eszmetársitások ragadnak meg. Az akaratos figyelmességet könnyen eltéríthetjük, mert még nem edzett az akarat, amit bizonyít az is, hogy a lelki felindulásokat, mint például a félénkséget, zavart, nevetést vagy könnyeket nem tudják a tanulók visszatartani vagy elfojtani.

Bár a kamaszkorban az intellektuális tulajdonságok, az akarat és az önérzet továbbfejlődnek, mégis a 14. és 16. évben a szellemi képességek mégsem tartanak többé lépést a testi fejlődéssel. Felületesek lesznek a tanulók, nem tudnak megjegyezni semmit.

Mégis a legfontosabb jelenség a pubertásban az érzések megváltozása. A gyermokok vidámsága a legtöbbször egy csapásra megszűnik. Ennek rendkívüli hatása van az egész lélekre. Az akarat és az értelem növekedése még nem alkotják meg a jelle-