Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-13 / 15. szám
2. oldal. 1912. április 13 Evangélikus Lap. 15. sz. Kétségtelen ugyanis, hogy a vallási békének lenne hátrányára, ha a klerikalizmusnak új táperő adatnék azzal, hogy a nagy kiterjedésű alapítványi birtokokon mint földesúr is érvényesíthetné politikai befolyását. Az alapok tehát csak maradjanak állami kezelés alatt, még akkor is, ha a katholikus autonómia úgy fog szerveztetni, hogy a laikus elemnek is lesz majd befolyása a vagyonkezelésre. Nem lehet itt hivatkozni a jogegyenlőségre a protestánsok autonómiájára utalva. Nem lehet azért, mert a róm. katholikus egyház sajátszerü hierarchikus szervezeténél fogva sohasem tud a protesiánsokéhoz csak hasonló autonómiát is megalkotni, mert ügyeit mindig első sorban a püspök, utolsó fórumban pedig a római pápa, tehát idegen hatalom fogja befolyásolni. A róm. kath. autonómia által alkotandó önkormányzati testületeknek akkor is elég tág rendelkezési joguk lesz, ha az állam csak az alapok jövedelmeit bocsátja rendelkezésére és ezek, valamint az átadott egyházi javak jövedelmeinek hováfordításáról fog rendelkezni. Kívánjuk, hogy ez a rendelkezési jog a TÁRCA. A kamaszkor és az iskola. Irta: dr. Horváth Károly. A gyakorlati pedagógia sok titokzatos tárgyról leemelte a leplet. Újságok, folyóiratok, tanügyi gyűlések foglalkoztak a gyermeki elme fejlődésével, de mindig csak elméletileg. A régi nevelőket a gyakorlat tetté emberré, a gyermeki lelket megértő tanítóvá. A mai nevelőknek már sokkal könnyebb a helyzetük, mert a gyakorló iskolák ellátják őket megfelelő utasításokkal. Mégis sok olyan kérdése van még most is a pedagógiának, amelyre nem egyezik meg a pedagógusok véleménye. Ezeknek a kérdéseknek legfontosabbika a pubertas (kamaszkor) kérdése, ahol igazságtalansággal vádolták eddig egymást kölcsönösen az érdekelt felek. Ez indította a pedagógusok, lélekbúvárok legjobbjait, hogy behatóan foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Leginkább a németeknél tették meg ezt. Cramer, a müncheni egyetem ideg- és elmekórtani intézetének igazgatója, Meumann és Gudden pedagógusok vizsgálódtak róm. kath. autonóm testületeket teljes mértékben megillesse ; ha nem tudják ezt sem megvalósítani, amitől alaposan tartunk, miért követelik még a tőkét is ? Hogy ez megint csak az átadott egyházi vagyon sorsára jusson? Ezt az egyházuk érdekeit szívükön hordó katholikusok maguk sem kívánhatják! Sztehlo Kornél. Tolstoj a vallásról* Irta Dr. Masznyik Endre. (Folytatás.) A tudomány, beleértve a filozófiát is, szerinte az embernek a végtelen világhoz s ennek eredetéhez való viszonyát nem állapíthatja meg, már csak azért sem, mert az a viszony nem eredménye, hanem ellenkezőleg alapföltétele minden tudománynak és bölcselkedésnek; az a viszony megvan, mielőtt tudomány és bölcselkedés volna, sőt anélkül egyáltalán képtelenség minden gondolattevékenység s minden életviszonyulás. Amily lehetetlen bármely tetszés szerint való mozgás közvetítésével, megtalálnunk azon irányt, * Felolvastatott a pozsonyi „Toldi Kör“ tudományos szakosztályának márc. 16-iki estélyén. ebben az irányban. Nyomukon kíséreljük meg vázolni a kamaszkor pedagógiáját. A pubertas (kamaszkor) alatt azt az időszakot értjük, amelyben a nemi élet érettsége férfiassággá változik át. Rendesen előbb fellép a kamaszkor, mint azt közönségesen feltesszük és egész fokozatosan halad előre, miközben a legkülönbözőbb testi és lelki tünemények lépnek fel. A külső jelek között mindnyájunk előtt ismeretes a hang megváltozása, a gyors növekedés beállta. A növekedés t. i. nem egyszerre történik, hanem fokozatosan. Ennek alapján megkülönböztetünk olyan fejlődési időszakokat, amelyek inkább a hosszúságra vagy nyúlásra és olyanokat, amelyek a szélesedésre és tömörülésre szolgálnak. A pubertás lelki képébe eleinte még gyerme- kies vonások keverődnek. A gondolkodás kevésbé általános fogalmak szerint történik. Az eszmetársitá- sok, főleg az egyéni képzetekben mozognak. Igen érdekes, amit Ziehen és Meumann egymástól függetlenül állapították meg, t. i., hogy a tehetségesebb gyermekeknél a 12—13 éves korban az egyéni képzetek uralkodnak. Meumann „pedagógiailag és lélektanilag jól megokoltnak“ tartja azt, hogy a
