Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-13 / 15. szám

II. évfolyam. 15. szám. Budapest, 1912. április 13. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Buda­pest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak: Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, fél­évre 7 K. Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., léloidal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Több­szörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Szlehlo Kornél: Szekularizáció. — Dr. Af isznyik Endre: Tolstoj a vallásról. — Dr. Horváth Károly: A kamaszkor és az iskola. — Sass János: A temetési beszéd. — Egyveleg. — Hírek. Szekularizáció. Lapunk 12. számában kimutattuk, hogy a magyar államtól a róni. katholikus egyház cél­jaira átengedett vagyon, akár átadta azt az ál­lam az egyháznak, akár maga kezeli azt, cél- vagyon, amelyet állandóan azokra a célokra kell fordítani, amelyekre adományoztatok. Az a körülmény, hogy azon célok között, amelyekre a vagyon adományoztatok, nem ki­zárólag egyházi célok, hanem közigazgatási, igazságszolgáltatási és honvédelmi célok is fog­laltattak, nem elegendő ok arra, hogy az át­adok vagyon vagy annak egy része az egyház­tól elvétessék, mert hiszen ezeket a célokat az egyház már évszázadok óta nem szolgálja és az állam az egyházat ezen javak birtokában mégis meghagyta, az elvétel tehát egy száza­dos gyakorlat által teremtett állapotot sértene. Ezen százados gyakorlat — mondjuk el­nézés — azonban nem zárja ki azt, hogy az állam ne foglalkozzék behatóbban azzal, vájjon az egyház tényleg egyházi célokra fordítja-e a néki átengedett vagyont és ne avatkozzék a va­gyon mikénti használatának kérdésébe. Ez a jog az államot, mint a célvagyon adományozóját és a szent koronát, mint leg­főbb királyi kegyurat korlátlanul megilleti. Ezen elv folyamodványakép az állam nem sértene szerzett jogokat és nem is cselekednék az egyház valódi érdekei ellen, ha például tör­vény által meghatározná, hogy a rosszul kezelt és ezért keveset jövedelmező egyházi birtokok eladassanak, azoknak vételára biztos helyen, például az állampénztárban kezeltessék és a jövedelmek az egyház céljaira kiadassanak. Nem követne el jogsértést az állam azzal sem, ha meghatározná, hogy a püspök évi jö­vedelme 20—30 ezer korona, a kanonoké 10—12 ezer korona legyen, a többi jövedelem pedig más egyházi célokra, különösen az al- papság fizetésének feljavítására fordítassék. Ilyen értelemben tehát a szekularizációt jo­gosnak tartjuk, de nem csak jogosnak, hanem a rom. kath. egyház érdekében állónak is, mert ennek nem állhat érdekében az, hogy jólelkü, vagyont kezelni nem tudó főpapjainak százez­rekre menő jövedelmeit gazdasági tisztek vagy püspöki rokonok elkezeljék. Ugyanezen elveket az át nem adott ala­pokra alkalmazva nem látjuk szükségét annak, hogy ezen alapok (vallásalap, tanulmányi alap) a róni. katholikus egyháznak, vagy az autonómia folytán létesítendő testületeknek kezelés végett átadassanak, mert a cél, hogy ezeknek az ala­poknak jövedelmei kizárólag a róm. kath. egy­ház szükségleteire fordítassanak, úgy is elér­hető, ha azokat az állam továbbra is kezeli. Politikai szempontból pedig káros lenne a ma­gyar államban a róm. katholikus egyház hatal­mát és befolyását a politikai hatalmat biztosító jelentékeny földbirtok átengedése által fokozni.

Next

/
Thumbnails
Contents