Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-30 / 13. szám

4. oldai

Evangélikus Lap. 13. sz.

1912. március 30.

mot kell szorítani, hogy tegyen eleget kötelességének. Különben a kongruás lelkészek helyzete nem is olyan kétségbeejtő, mert köztudomású dolog, hogy némely kongruás lelkésznek több a valóságos jövedelme, mint más nem kongruás lelkésznek. Nem fogadja el az indítványt.

Haviár az albizottság szövegével meg van elégedve csak az 1848. évi XX. törvénycikkre való hivatkozást akarja törölni.

Szelényi megakarja állapíttatni, hogy a fizetési minimum 1600 korona, de kimondandó, hogy ez a lehetőséghez képest 2400 korona és korpótlékigényre fog felemeltetni.

Laszkáry attól tart, ha nagyon őszintén feltárjuk a helyzetet, azok, akik nincsenek irántuk jó indulattal, ezt ellenünk felhasználhatják. Ötven év kellene ahhoz, hogy a lelkészalap azt a segélyezést megadhatná, amelyre szükség van. Ezért mi a segítséget csak az államtól várjuk. Különben hozzájárul Baltik indítványához.

Zsigmondy lényegében egyetért az indít- dítvánnyal, csak némi módosításokat hoz javaslatba.

Händl a régi zsinati törvényen nem akar változtatni. Csak haladjunk tovább ezen az utón, amelyen eddig haladtunk és sürgessük az államsegélyt.

Terray azt mondja az indítványról, hogy

megnyugvással az Isten előtt mutathassunk egész egyházi életünkre s egyházunk tagjainak nyilvános és magánéletére, hol a lelkiismeretszabadság és ennek minden édes gyermeke viruló erőben tenyósz és hódit azok közt is, kik nem a mi oltáraink előtt imádják az egy igaz Istent. Ha igaz protestánsok, igaz keresztyének lenni tudunk, akkor lelki békét és elégedettséget nyújtunk az egyénnek, nyugalmas jólétet az egész társadalomnak.

Nem lehet tagadni, — de tán nem is tagadja senki — hogy az ember korunkban betegség napjait éli. A vidámságot aggodalmas komorság váltotta fel, a lelki nyugalmat feldúlja a bizalmatlanság és félelem, a szeretet irigységnek és gyűlölködésnek adott helyet s már-már odajutottunk, hogy nem hiszünk az Isten jóságában sem, nem hisszük, hogy amit ő tesz, az mind jó. Nem találunk a földi életben boldogságot, hanem vak keserű szenvedést és lélekemésztő tusakodást.

(Folyt, köv.)

elvben szépen hangzik, de nem látja útját annak, mikép lehetne azt megvalósítani.

Geduly püspök kijelenti, hogy ő az indítványozó kiindulási pontját osztja, hozzájárul azonban Baltik indítványához, hogy a kérdés külön zsinati törvényben oldassék meg.

Gyürky szerencsétlen gondolatnak mondja a lelkészalap megalkotását. Ez most csak zavart okoz és az erők szétforgácsolására vezet. A célt meg lehet valósítani az adóalap keretében, csak annyival többet kell ebből az alapból az egyházközségeknek juttatni, amennyi a fizetésfelemeléshez szükséges.

Kéler hozzájárul Baltik indítványához, de a lelkészfizetésrendezési törvényt nem a közeli zsinat, hanem egy későbbi zsinat által akarja megoldani.

Jaasz a bizottság előadója elfogadja Baltik indítványát és egy albizottságot javasol kiküldetni a törvényjavaslat elkészítésére.

Sztehlo hosszabb előterjesztésben védelmezi indítványát és cáfolja az ellene felhozott érveket. Sajnálattal konstatálja, hogy a bizottság csak a hasznossági szempontra volt tekintettel a kérdés tárgyalásánál, arról pedig, hogy az autonómia szempontjából lelkészeinket az államhatalommal szemben függetleníteni kell, egészen megfeledkeztek. Nem tartja elodázhatnak a megoldást, az államtól gyökeres segítséget nem vár, azért jutottunk a mai siralmas állapotba, mert a helyett, hogy magunkon segítettünk volna, mindig csak az államtól vártuk a segélyt. Számokkal mutatja ki, hogy a segélyezés a lelkészi alapból, ha nem is azonnal teljes mértékben, de fokozatosan megvalósítható lesz. Azt különben nem ellenzi, hogy a rendezés külön zsinati törvényben történjék meg, de történjék ez a legközelebbi zsinaton, mert ad graecas calendes nem szabad a rendezést eltolni.

Veress szokott erélyes hangjával az állami segélynek nem kérését, hanem követelését tartja szükségesnek. Az irányadó köröket kényszeríteni kell, hogy Ígéretüket beváltsák, ha erélyesen fellépünk, nem maradhat el a siker.

Scholtz püspök feleslegesnek tartja a lelkészi fizetés minimumának 1600 koronában való